Tanúságot tenni a hétköznapokban

Tegnap Szatmárnémetiben találkoztak a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye lelkipásztori munkatársai, hogy közösségben éljék meg feladataik szépségeit, örömeit, kihívásait.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye lelkipásztori munkatársait és a program iránt érdeklődő plébánosokat hívták egybe tegnap a szatmárnémeti Scheffler János Lelkipásztori Központba, hogy együtt töltve egy napot gondolkodjanak el a világiak plébániai szerepvállalásán, az aktuális kihívásokon, és közösen tekintsenek előre. Az őszinte megnyilatkozások, a személyes élmények megosztása után Ft. Egeli Ferenc püspöki titkár tartott témafelvezetőt, melyben a Misszió Éve apropóján a tanúságtételről beszélt. VI. Pál pápát idézve kiemelte, az emberek ma inkább a tanúk iránt érdeklődnek, mint a tanítók iránt, és ha a tanítókat követik, azért teszik, mert ők egyben tanúk is: nem csak mondják, hanem teszik is amit hisznek. „Ha valamit el akarunk érni, azt szavainkkal alátámaszthatjuk, de ha mutatjuk az utat, és valóban az emberek elé is éljük a hitünket, sokkal nagyobb eredményt érünk el. Ezzel bízott meg minket Jézus Krisztus. Ő is tanúságtevőnek jött az Atya küldetésében, de nem csak tanított, hanem a szó szoros értelmében az életét tette rá küldetésére. Tettekre hívott meg minket, a szeretet tetteire, ezekkel tudjuk felmutatni Krisztust a világban” – mondta Ft. Egeli Ferenc.

Tanúságtevők egyháza

A püspöki titkár hangsúlyozta, a kor valóságában kell tanúságot tenni: „Az egyház kezdettől fogva a tanúságtevők egyháza volt. A mártír szó pontosan leírja a fogalmat, és sokan valóban az életükkel tettek tanúságot hitükről. De a kis dolgokban is, mindig a jelen útjait, módozatait kell megtaláljuk: hogyan tudjuk mi most tanúsítani azt, amit életünk alapjává tettünk, hogyan tudjuk az életünkben felmutatni hitünket és ilyen módon meghívásképp az emberek elé tárni?”

A témaindító után a résztvevők egy munkalapon fejtették ki véleményüket a tanúságtétel hétköznapi, társadalomban megmutatkozó akadályairól, módszereiről, megvalósulási lehetőségeiről, majd elmondták ötleteiket a világiak aktív jelenlétéről a lelkipásztorkodásban. Mint kifejezték, fontosnak látják a találkozók folytatását, a meglévő munkatársak tapasztalatcseréjét, és erre építkezve új emberek megszólítását, bevonását. A lelkipásztori munkatársak találkozója tehát a jövőben is megszervezésre kerül, évi kétszeri rendszerességgel teremtve meg a hátterét a világi személyek aktív plébániai szerepvállalásának, tevékenységének.