Hadat üzen a csempészetnek és a korrupciónak

— Egy hónapja foglalja el a Szatmár Megyei Rendőrfelügyelőség főfelügyelő–helyettesi székét. Hogyan fogadták a kollégái, hiszen a meghirdetett állásra az intézményen belül is többen pályáztak?

— Tudomásom szerint a Szatmár Megyei Rendőrfelügyelőség főfelügyelő–helyettesi széke amiatt üresedett meg, mert az elődömet, aki egy kitűnő szakember, az Országos Korrupcióellenes Igazgatósághoz helyezték át. A tisztség megüresedését követően kétszer is szerveztek versenyvizsgát, de a jelentkezők egyike sem felelt meg az elvárásoknak. Engem az országos rendőrfőfelügyelő jelölt és hatalmazott fel, a bűnmegelőzés és az erőszakos bűncselekmények jelenségének rendezése terén szerzett tapasztalataim alapján. Persze nem örültem túlságosan annak, hogy a családomat ott kell hagynom, de elfogadtam a megbízatást, mert egy román rendőr vagyok, akit az állam taníttatott, és szerénység nélkül mondhatom, hogy minden lehetőséget megkaptam, hogy a szakmai képességeimet bizonyíthassam, a határozottságot és elszántságot, amire a háborúk utáni hadműveletekben szükség van. Ilyen tapasztalatokkal a hátam mögött a szatmári jelölést el nem fogadni gyávaság lett volna, amit emberileg és szakmailag sem engedhettem meg magamnak és soha nem is fogok. Ami pedig a fogadtatást illeti, örömmel tapasztaltam, hogy a dr. Talos Constantin főfelügyelő által irányított vezetői csapat képes egységesen működni. Ugyanakkor örültem, hogy Vlad Florentint is itt találtam (szerk. megj.: ő is főfelügyelő–helyettesi tisztséget tölt be), akit több mint tíz éve ismertem meg, egy külföldi kiküldetés előtti kiképzés és vizsga ideje alatt, ahová végül nem ment el, ugyanis az országban vezetői tisztséget tölthetett be. Ami a többi kollégát illeti, amennyiben megértik, hogy a tisztségemnél fogva az értékelés és a folyamatban lévő ügyek befejezése a feladatom, a hierarchikus rendszerben az utasításaimat teljesítik, tökéletes lesz az együttműködésünk, mellettük állok a bűnmegelőzés elleni harcban, mely az állampolgárok javát szolgálja. Amennyiben nem értik ezt meg, az együttműködésünk nem lesz zökkenőmentes, nyilván minden eljárást kizárólag szakmai alapon, a személyeskedés és a szakmailag megalapozatlan csapások teljes kizárásával fogok meghozni.

— Mi a küldetése Szatmáron?

— A legfontosabb a csempészet visszaszorítása, illetőleg az autó– és munkagépek lopására szakosodott bűnszövetkezet felszámolása, egyes tevékenységek dinamikusabbá tétele és a kommunikáció javítása, hogy a lakosság ismerje meg,  milyen kihívásokkal szembesülünk és tudja az eredményeinket is.

— Hogyan fogja mindezt megvalósítani?

— Személy szerint a bűnügyi feladatokban veszek részt, gyakorlatilag a kollégáim végzik a nyomozást, én az egybehangolással foglalkozom, a súlyos bűncselekményektől kezdve, a csalásokon át az ellenőrzésekig a megyeközpontban és a megyében is. Az előzetes letartóztatással kapcsolatban úgy gondolom, hogy kevésbé kell rugalmasnak lennünk a fogvatartottak jogainak megítélése tekintetében, hiszen a rendőrfelügyelőség fogdája a vezeklés helye, ahová azért jutnak emberek, mert törvényt sértettek, ami miatt más emberek szenvedtek.

— Mikor mondhatná el azt, hogy teljesítette küldetését?

— Az ukrán és magyar rendőrséggel való együttműködés hatékonyságának növelése érdekében egy olyan központ létesítésére szeretnék vissza nem térítendő támogatást szerezni pályázat keretében, ahol egy épületben közösen dolgozhatnak a három ország rendőrei, ami nagyban elősegítené a bűncselekmények felderítését és a határon átívelő bűnözés dokumentálását. Emellett szeretnék egy egységes csapatot hátrahagyni, hiszen ha a rendőrség döntéshozói nem egységesek, nem tudnak megfelelően fellépni, ha az együttműködés a rendőrségen belül hiányos, akkor a bűnözők nagyobb szabadságot élveznek, mint ami normális lenne. Szeretnék ugyanakkor a kommunikáción is javítani, semleges, de szilárd támogatást várok a médiumoktól, hogy a lakosság időben hozzájusson azokhoz az információhoz, amelyek az önvédelmüket segítik elő.

— Az utóbbi időben három gyilkosság is volt a megyében. Az ön megítélése szerint milyen a közbiztonság Szatmár megyében, kell–e ezen javítani?

— Magam is azon gondolkodtam a tragédiák kapcsán, hogy vajon ezeket meg lehetett volna–e előzni: Lázáriban egy idős asszonyt gyilkoltak meg, hasonló esetek megelőzésére úgy gondolom, hogy akár vidéken is ki lehet építeni egy olyan rendszert, mely a védtelen, egyedül élő emberek biztonságát némiképp javítja. A másik két gyilkosság, ami húsvét környékén történt, a véletlen tragédiák közé sorolható. Éppen ezért én nem hiszem, hogy ezek hűen tükröznék a közbiztonság állapotát. A megyében alapvetően nyugalom van, egy olyan térség ez, ahol vannak hagyományok, az italozás, a figyelmetlenség, a szenvedélyek vezethetnek végzetes tragédiákhoz.

Még folyamatban van az értékelés, mielőtt tiszta képet alkotnék a közbiztonságról, addig egy működő rendszert nem szeretnék lerombolni, mert azt ugyan könnyű, de felépíteni egy újat már nehéz. Elmondhatom viszont, hogy nyilván lehetne rajta javítani, ha nem ütköznénk abba az akadályba, hogy a lehetőségeink korlátozottak. Ráadásul a rendőrök száma az utóbbi időben folyamatosan csökken, most pedig elbocsátásokról beszélnek. Mindenesetre a statisztikai adatok függvényében Szatmár megyében a közbiztonság nagyon jó, de miután a közbiztonság pénzkérdés, minden közösségben olyan a közrend, amit meg tud fizetni.

— Ön szerint az alulfizetettség áll annak hátterében, hogy az intézményen belül a korrupció és egyéb visszaélések is felütik a fejüket?

— Ez is lehet egy tényező, de úgy gondolom, hogy alapvetően jellembeli és morális tényező áll emögött és az én megítélésem szerint nincs mit keressen a rendőrség kötelékében egyetlen korrupt rendőr sem. Az a véleményem, hogy mindent meg kell tenni a hasonló emberek kizárásért, a korrupcióellenes ügyosztály ismereteim szerint Szatmár megyében is jó eredményeket ért el. Egyébként változott a vonatkozó törvénykezés, az uniós normákhoz igazodva, ha egy rendőr csúszópénzt fogad el, azonnal eljárás indul ellene. Az amerikai rendszerből vették ezt át, ott is úgy működik, hogy ha valaki rálő egy vadállatot ábrázoló plakátra, akkor vadorzás miatt indítanak ellene eljárást. Ami az anyagiakat illeti, ha egy rendőr nem tud megélni a fizetéséből, vagy nagyobb elvárásai vannak, akkor mondjon le és találjon más megélhetési formát, de szakítsa meg a kapcsolatát a rendőrséggel, vagy, amennyiben idegen nyelveket is beszél, vállaljon külföldi kiküldetést. Egyébként most is vannak szatmári rendőrök misszióban, de az itthon maradottak között is vannak olyanok, akik beszélnek angolul, franciául vagy éppen magyarul. Ez utóbbinak nagy hasznát vesszük naponta, ugyanis a nyomozások és a kihallgatások során nélkülözhetetlen a magyar nyelv ismerete, épp ezért én magam is elkezdtem intenzíven tanulni magyarul, két–három hónap múlva már remélem, hogy magyarul fogok nyilatkozni. Ami pedig a felkészültségüket illeti, bár kevesen vannak a megyében, akik a Bukaresti Rendőrakadémián végezték volna tanulmányaikat – vélhetőleg a nagy távolság miatt –, olyan esettel azért nem találkoztam, ahol hozzá nem értést tapasztaltam volna.

Szakmai tapasztalat

1999–ig Hollandiában és Németországban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban rövid rendőrségi tevékenységekben vett részt. 1999 augusztusában, a koszovói bombatámadások megszűnése, a mészárlások és a háború befejezése után egy speciális kutatóegység tagjaként a hadat nem viselő felek között elkövetett gyilkosságok ügyében nyomozott. Majd az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezethez (EBESZ) került, ahol a konfliktusok lezárásáról való tárgyalás volt a feladata. Itt egyedüli románként dolgozott egy kontingensben, 13 magyar tiszttel, amit román–magyar kontingensnek neveztek. Szintén az EBESZ tagjaként Macedóniában dolgozott, az ottani háborús konfliktust követően, melyet az ohrini egyezmény zárt le. Ebben Romániának komoly szerep jutott. Egy ideig itthon dolgozott, majd több hónapot töltött Németországban, a Marshall Intézetben, később egy újabb macedóniai küldetésen vett részt, a konfliktus lezárása utáni kommunikáció helyreállítása, és egy többnyelvű rendőrség létrehozása volt a feladta. Ezt követően Aradon állapodott meg, külföldi állampolgárok által elkövetett csalások és nagy értékű sikkasztások ügyében nyomozott, majd egy ideig az aradi rendőrfelügyelőség helyetteseként a közbiztonságért és a bűnügyekért felelt, majd pedig a közbiztonságért felelős hivatal vezetője lett.