Nemzetközi tábor Bélfenyéren

Az idei tábor egyik

különlegessége volt, hogy a helyi kis

összeszokott csapatot egy Brüsszelből

érkező cserkészcsapat is

segítette. Serban Stefan, a Rotaract-Klub

elnöke vette fel Marci atyával a

kapcsolatot, mikor is elmondta, hogy 18 fiatal fogott

össze Brüsszelben, hogy saját

spórolt és

takarításból gyűjtött

pénzen eljöjjenek

Bélfenyérre. Két

önkéntes fordító

segédkezett a tábor ideje alatt, de a

cserkészek és a gyerekek sem

hagyták magukat, nem csak

„kézzel-lábbal”

próbáltak értekezni,

egyformán bevetették francia és

angol nyelvtudásukat, mely olyannyira sikeresnek

bizonyult, hogy a búcsúzkodás

pillanataiban a belgák értelmes magyar

mondatokkal, a gyerekek pedig franciául

és angolul köszöntek el, s

kívántak minden jót.

Hányan, honnan?

A hátáron innen és

túlról is voltak résztvevők a

táborban: Bélfenyérről,

Tenkéről, Nagyváradról,

Diószegről, Paptamásiból,

Tasnádszántóról,

Nagykágyáról,

Nagykárolyból,

Székelyhídról,

Biharfélegyházáról,

Palotáról,

Hegyközszáldobágyról,

Hegyközpályiból,

Csernakeresztúrról (Hunyad megye),

Spanyolországból és

Belgiumból. A felnőttekkel együtt 145

résztvevője volt a tábornak. Mert

voltak ám felnőttek is, a diószegiek

nem jöttek el Gyuri bácsi

(fociedző) és Jenő

nélkül, Rozikát is

hozták segítőnek a két helyi

szakácsnő Anna és Kati

mellé. A pályiakat is elkisérte

Lilla, a kedvenc angoltanárnő.

A falubeliek vendégszeretete

A pár nap alatt hirtelen több, mint

duplájára szökött gyermeksereg

elszállásolása először

kemény diónak tűnt, mígnem

alulírott óvónő,

önkéntes nevelőnő, maga is

bélfenyéri lévén dobta fel

az ötletet: „Mi lenne, ha – mint

pár évvel ezelőtt –

ismét megkérdeznénk

néhány családot a faluban,

befogadnának-e egy-két gyermeket 5

éjszakára?” Az ötlet

jónak tűnt, Gráncsa

Fülöp, Bakos Szilárd

nevelőkkel és egy-egy

kísérővel elindultunk kopogtatni.

Beteljesedett az Úr szava,

„Zörgessetek és ajtót nyitnak,

kérjetek és adatik nektek” –

40 gyermeket családoknál

szállásoltak el.

A falu tanácsosa, Hevesi János

(RMDSZ) is szívén viselte a tábor

sikerét, utolsó nap

görögdinnyével lepte meg a

résztvevőket.

Csoportvezetők, akikkel nem kell

„jópofizni”

A tábor ideje alatt a gyermekek csoportokban

dolgoztak, mely csoportok vezetői a tavalyi

táborban is részt vett fiatalok

közül kerültek ki. A szervezők ezt

azért tartják nagyon jónak, mert

ezek a fiatalok már korban és

tudásban is előrehaladottabbak, de

még nem felnőttek, így a csoportban

a gyerekek felnéznek rájuk, ugyanakkor

barátjuknak is tekintik őket,

a fegyelem megtartása sem gond, de a

beszélgetések, játékok is

őszintén folynak, mert nem

feszélyezi a gyereket egy felnőtt

állandó jelenléte, aki előtt

„szépen kell viselkedni”.

Témák és

programok

Az idei tábor témája „Isten

ígérete Ábrahámnak”

volt, miszerint utódot ad neki és

leszármazottjai annyian lesznek, mint

égen a csillag, vagy mint a tenger fövenye,

azaz megszámlálhatatlan. A tábor

szervezői és segítőik

úgy állították össze a

heti és napi programokat, hogy minden

tevékenység ehhez a témához

kapcsolódjon valamilyen formában. Minden

nap reggeli imával kezdődött és

közös szentmisével zárult, s az

Úrral való ezen két

közös találkozás

közé került be minden más

program: bibliai történetet felolvasva,

átbeszélve, dramatizálva

készítették fel a gyerekeket a

különböző versenyekre is.

Szükség volt ezekre az ismeretekre az

akadályversenyen is, például az

egyik próbán egy elrejtett

borítékban a megtalált

három szóval kellett a bibliai

történettel megegyező mondatot

alkotni, más próbán

keresztrejtvényt kitölteni, mely

kérdésekre csak az tudhatta a

választ, aki jól ismerte

Ábrahám életét.

Márton és Attila atyát a

jövőre vonatkozó terveikről

kérdezve tömör választ kaptam:

„Folytatjuk, amit elkezdtünk,

az Úr áldását kérve

munkánkra. Nekünk az a feladatunk, hogy

minél közelebb vigyük ezeket a

gyerekeket, s általuk és velük

együtt a szüleiket is az Úrhoz,

így ezeken a táborokon keresztül is

ezt szeretnénk

megvalósítani.”

Minden volt…

Mint a tábor segédszervezője

úgy érzem, volt minden, ami egy

hittantáborhoz szükséges: rengeteg

ügyes és értékes gyerek;

faluközösség, mely befogad;

lelkivezetők, éneklés, ima,

szentmise; harmónikaírás,

sportbajnokságok, agytorna;

kirándulás az erdőbe,

akadályverseny, díjak, jutalmak;

saját kézzel készített

fűrdőmedence; finom ételek;

csapatzászlók,

csatakiáltások; szél, hogy elvigye

a sátrainkat; eső, hogy zuhanyozzunk;

napsütés, hogy barnuljunk;

szivárvány, hogy

gyönyörködjünk; jókedv,

nevetés, mert együtt voltunk;

sírás, mert elbúcsúztunk.

Balázs Natália