Megáldották a gépjárműveket

Szent Kristóf a harmadik

évszázadban élt,

vértanúságot szenvedett

hitéért. Története

legendás, ennek is betudhatóan a II.

vatikáni zsinat mint emléknapot

törölte a hivatalos egyházi

naptárból. A szájhagyomány

szerint a hatalmas termetű Kristófot kis

korától fogva az a vágy

fűtötte, hogy szolgálatait a

leghatalmasabb Úrnak ajánlja fel.

Először egy király

szolgálatába állt, de mivel ez

félt az ördögtől,

elpártolt tőle, és a

sátán szolgálatába

szegődött. Csakhogy a gonosz a kereszt

jelétől rettegett, így

Kristóf őt is otthagyta. Mivel egy remete

azt tanácsolta neki, hogy akkor szolgálja

a legjobban az Urat, ha az embereknek segít,

Kristóf úgy döntött: egy

híd nélküli folyón fogja

átvinni a rászorultakat. Erős

testű, izmos férfi volt, mégis az

egyik alkalommal, amikor éppen egy gyermeket

vitt át a folyón, úgy

érezte, annyira súlyos a terhe, hogy alig

tud továbbmenni. Csaknem a víz alá

merült, s minden erejét össze kellett

szednie, hogy átérjen a

túlsó partra. Ott aztán a

kisfiú elmagyarázta Kristófnak a

keresztség misztériumát, és

azt mondta: "Ami a válladat nyomta, több

mint az egész világ. Én vagyok

Krisztus, az emberiség megváltója,

és azért vagyok ilyen nehéz, mert

rajtam vannak a világ bűnei".

Mi is vándorolunk

Jézusnak az átvitele a

túlsó partra volt a

bizonyítéka annak, hogy az Isten is

elfogadta azt, hogy Kristóf őt akarja

szolgálni. A legendás alakban

tehát a katolikusok azért tisztelik az

autósok védőszentjét, mert

úgy vitte át az embereket az egyik

partról a másikra, ahogy a

járművek is szállítják

őket.

- Szent Kristóf a kicsiben találta meg a

nagyot, amikor találkozott a gyermek

Krisztussal. Őhozzá hasonlóan mi is

vándorolunk, létünk az Istenhez

való nagy utazás. Cipeljük

mindennapi terheinket az örök élet

partjai felé. Sokszor úgy

érezzük, hogy nyomasztó a

világ, de ha Istenre bízzuk

életünket és sorsunkat, akkor

az ő gondviselésének

köszönhetően nem süllyedünk el

az élet mocsarában. Át tudunk

evickélni a túlsó partra, Isten

ugyanis felénk nyújtja irgalmas és

jóságos kezét, és nem hagy

el bennünket, hangsúlyozta Fodor

József vikárius.

Ciucur Losonczi Antonius