Ezüstlakodalom van a mi utcánkban...

Belényessonkolyosra

Belényesújlakon vezet a rövidebb

út a Nagyvárad–Belényes

szakaszról letérve, de azt a

jótanácsot kaptam, hogy a rövidebb

ezúttal a hosszabb, mert az az út nagyon

rossz. Belényes felől

közelítettem tehát, de a

községközpont

Várasfenestől

Körösjánosfalván át is

van kerülgetni való gödör

elég, az egysávosnak megfelelő

szélességű úton.

Belényessonkolyoson nem kellett keresni, hol is

van az ünnepség: a kis református

templom tornyában zúgott a harang, a

kultúrház felől pedig zeneszó

hallatszott, hogyaszondja „Lakodalom van a mi

utcánkba’... A zenészek a

„nászmenetet”

kísérték, mely élén

ezúttal nem egy, hanem öt pár

vonult, a „menyasszonyoknál”

egyforma krémszínű

rózsacsokor volt. A templom szinte csordultig

telt családtagokkal, rokonokkal, és a

nászinduló fogadta a

belépőket.

25 év jóban, rosszban

Földesy Márta

lelkésznő, aki 11 éve szolgál

a gyülekezetben, felelevenítette, hogy

1984–ben összesen hét pár

esküdött a faluban, közben pedig a

jelenlévő öt az úrasztala

köré állt, ott hallgatva a

prédikációt. A tiszteletes asszony

prédikációjában

kerülte a sablonokat, és olyan

életszerűen szólt egy

huszonötévnyi

együttélésben

megtörténhető, és

általában meg is történő

eseményekről,

változásokról, hogy abban sokan

magukra ismerhettek, és nem csak a 25 éve

együttélők. Természetesen

szó esett az együtt

tűrésről, az együtt

szenvedésről, az „együtt

jóban–rosszban”-ról, de

arról is, hogy 25 év alatt

elmúlhat a fiatalkori lángolás,

helyébe léphet a

„szelektív” hallás,

látás, de mindenképpen a

szeretetnek kell helye legyen, ami tovább

kísér a következő 25

évre is. A prédikáció

után a párok

megerősítették negyedszázada

tett fogadalmaikat, az istentisztelet után

pedig, a templom előtt megkezdődött

– ahogyan az a lakodalmakhoz illik – a

fotózkodás. Annyi eltérés

azért volt, hogy a

fényképezőgépek java

része már a párok

felnőttkorú, vagy annak

közelében lévő gyerekeinek

kezéiben voltak...

Zeneszó oda, vissza

Közben Földesy Mártától

megtudtuk, hogy Belényessonkolyoson 143

lélek alkotja a reformátusok

táborát, és a szomszédos

Körösjánosfalva további 103

reformátusával alkotnak egy

gyülekezetet. Korábban már tartottak

ünnepséget párszor az 50.

házassági évfordulójukat

ülők tiszteletére, de

ezüstlakodalmasok esetében ez volt az

első eset. Akik pedig összehozták ezt

a falura szóló eseményt: 1984.

május 26–án esküdött

Oláh János Levente és

Szakács Erzsébet Ibolya (mindketten

helyiek, ma Nagyváradon élnek, 2

lányuk van); július 14–én a

helyi Miklós Zoltán és az

erdőgyaraki Fâşie Rodica

(Nagyváradon élnek, egy leányuk

van); július 28–án a helyi

Mérai Mihály és a

körösjánosfalvi Mikló

Teréz (Aradon laknak, egy fiúk van);

augusztus 4–én Palkucz János

Zoltán és Szakács Erzsébet

Hajnak (helyiek, egy fiúk és két

lányuk van); augusztus 25–én

Fenesi–Szakács János és

Malicski Ildy Mária (helyiek, egy fiúk

és egy lányuk van). A templomtól

ugyancsak zeneszóval vonult a menet vissza a

kultúrházhoz, ahol az ezüstlakodalmi

mulattságot tartották. A falon a

megszokott „Éljen az új

pár” felirat helyett a 25–ös

szám volt látható.

Kivilágos kivirradtig

A színpadon terítettek a gyerekeknek,

lent a vendégek asztalaira merőlegesen az

ünnepelteknek, akiket köszöntött

Ioan Man, a község polgármestere is,

ajándékot, oklevelet nyújtva

át. Az idegenbe szakadtak a jeles

ünnepekkor mindig hazatérnek,

ápolják az egykori

barátságot, tudtuk meg Miklós

Zoltántól. Eleinte a

házassági évfordulót sem

szánták ilyen

nagyszabásúra, de jól esik

nosztalgiázni. Ezek a gyerekek mindig is

szerettek mulatni, fűzte hozzá Oláh

János Levente édesanyja. A lakodalmak

annak idején nem is egy, de két napig

tartottak, szombaton és vasárnap.

Vasárnap hajnalban mindenki hazament pihenni, de

jókor reggel a vőféjek már

kopogtak az ablakokon, visszahívva a

folytatódó mulatságba. Ha most nem

is két napig, de az ezüstlakodalomban is

mindenki jól érezte magát. Erre

nem csak a jó zene, a bőséges

ellátás, de az is garancia volt, hogy

szemmel láthatóan örültek

egymásnak a megjelentek, a menyasszonyok, a

vőlegények és a családok,

barátok alkotta násznép

egyaránt.