Zenei karácsony a Filharmóniában

A koncerten elsőként fellépő Jazztoday egy ügyesen muzsikáló amatőr csapat benyomását keltette, nemcsak azért, mert a dalok játszása közben hangosan mondtak egymásnak ilyesmit, hogy: váltás , jön a második rész stb. hanem mert olykor-olykor keresték a hangokat a gitárnyakon. Lehet, hogy tudatos volt a próbahangulat megteremtése a négyfős zenekar részéről, mely ismert könnyűzenei dalok alaptémáinak dzsesszes feldolgozásait vezette elő.Természetesen elmondható, hogy Marius Pop és Báder Róbert Olivér ügyesen pengették hangszereiket. A Vukán György zongoraművész vezette Super Trio már nemcsak jelen sorok írója, hanem a szakértő szerint is (aki Dizzy Gillespie-t is hallotta élőben!) világszinvonalú produkciót nyújtott.

Nem lévén dzsesszakértő, nem tudom ezt ilyen határozottan megítélni, de a zenét laikusan szeretőként elmondhatom, hogy zenei invencióik, improvizációs készségük több mint figyelemre, bámulatra méltó volt. Az talán kevésbé meglepő, hogy Vukán György ujjai úgy szaladgáltak a billentyűzeten, hogy a hallgató fülében csak úgy torlódtak a hangok, és Kőszegi Imre dobos is kitett magáért, szinte minden számban kiélhette magát egy-egy dobszólóval, de Berkes Balázs is kivette a részét az improvizációból, virtuóz futamokat csalva ki ormótlan nagybőgőjéből. És akkor még nem is említettem a hangszerek közötti párbeszédet több dalban...

Szól a blues

Az est sztárvendége az USA-ból érkezett Big Daddy Wilson volt, akit az osztrák Ripoff Raskolnikoff és a magyar Nagy Szabolcs kísért gitáron, illetve szintetizátoron. Alapvetően blues-os muzsikájuk kellemes benyomást keltett, bár az együttes nem menekülhetett azelől a veszély elől, ami egy elnyúló produkció esetében minden blueskoncertet fenyeget: ennek a zenei irányzatnak a szűk zenei mozgástere előbb-utóbb monotóniához vezet. Így történt ez ezúttal is: bár Big Daddy Wilsonnak kellemesen bársonyos és érzelmekben gazdag hangja volt, Nagy Szabolcs biztosan játszotta az ebben a műfajban jól ismert zongorafutamokat, és az érdekes nevű Raskolnikoff is jól pengette, sőt, inkább kaparta hangszerét, továbbá a számok külön-külön nagyon kellemes benyomást keltettek, a koncert, különösen a vége fel egy kissé egysíkúvá vált. Mindhárom zenekart végighallgatva talán még a botfülüek is megállapíthatták, hogy a vasárnap esti koncert fő zenei attrakciója a Super Trió volt, bár a maga nemében és szintjén minden fellépő muzsikus jól teljesített. A szervezőktől jövőre várjuk a következő csemegét!

Pap István