Az ideális táj a 19. századi magyar festészetben

A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében aSzépművészeti Múzeum kiállítótermeiben „Markó Károly és követői- az ideális táj a 19. századi magyar festészetben” címmel kiállítás nyílt meg.

Idős Markó Károly a magyar tájképfestészet megteremtője. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi festészetre épül. Sokan a francia Claude Lorrain-ként ünneplik. Claude Lorrain (1600-1682) francia barokk tájképfestő, az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb mestere.

LucianNastasă-Kovacs, a Múzeum igazgatója az eseményt felvezető beszédében kiemelte, a XIX.század második felében létező magyar festészetet ismerhetjük megMarkó Károly és követői munkáialapján. A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria, a Kovács Gábor Művész Alapítvány és a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum együttműködése alapján jött létre.

Jelen volt Szűcs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató- helyettes. Ismertette a nagy művész munkásságát. A kiállítás kurátorai:Hessky Orsolya és Fertőszögi Péter. A tárlat anyagát Hessky Orsolya válogatta nagyrészt a Kovács Gábor Gyűjtemény anyagából, amelyet kiegészítettek a kolozsvári Szépművészeti Múzeum három festményével valamint a Magyar Nemzeti Galéria festményeivel és grafikáival.

A magyar tájképfestészet megteremtője

Id. Markó Károly (1793-1860) pályakezdése elsősorban Kolozsvárhoz és Pesthez kötődik, ahol művészképzés hiányában mérnöki tanulmányokkal foglalkozott. Azonban erőteljesen érvényesült a művészet iránti érdeklődése. Szükségesnek tartja az ilyen irányú tanulmányt.1822-től a bécsi Akadémia történeti és tájképfestészeti szakán folytatja tanulmányait. Egyre inkább kristályosodik ki az az elhatározása, hogy tevekénységét itáliai úttal gazdagítja, ami abban az időben azifjúság köreiben nem is volt szokatlan, ha megfelelő mecénás bukkant fel a láthatáron. Ami meg is történt egy bankár személyében, aki a külföldi tartózkodás költségeit fedezte.  A bécsi tanulmányai során fordult az ideális tájképfestészet fel, amely mellett Olaszországban való áttelepedése után is kitartott. 1826-ban megalkotja a Visegrád című festményét, amely az egyik leghíresebb képe, a magyar tájképfestészet első darabja.1832-ben Rómába érkezik. Számos megrendelést kapott.Hosszabb ideig szorgoskodott Pisában és Firenzében, ahol nem csak a társasági élet zubogott, de a művészet meleg talajára talált. Azonban nem felejtett el a budapesti Műegylet kiállításaira képeket küldeni. 1848-ban beérik elhatározása, és Firenze mellett, Villa l’Appeggiben telepedett le, ahol olasz tanítványai mellett gyermekei is- azifjú Károly, András, Ferenc és Katalin- a művészet berkeibe tevékenykednek.Műveiben a természet, az élet szépségét jeleníti meg. 1840-től id. Markó Károly a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Művészi tájkép

Az ókori művészetben a tájképnek nem volt szerepe. Festmény háttérként a 14. században kap szerepet. 1600-ban jelent meg a tájképfestészet. Rómában Markó már ismert festőművész volt. Főúri és fejedelmi megrendeléseket kellett teljesítenie. Nem csak tájképeket festett, a mindennapi életet is megjelenítette. Bibliai és természeti képeket alkotott. De minden munkája művészi tájképként jelent meg. Műtermét gyakran látogatták: Kovács Mihály, Molnár József, Ligeti Antal, Telepy Károly. 1853-ban Magyarországra látogat, ahol a művészkörök és a műkritikusok revelációval fogadják. Az ekkor készült képei a magyar alföldi táj legszebb alkotásai között találhatók. Halála után nagy kitüntetés érte egyik festményét, egyik önarcképét a világhírnévnek örvendő Ufizzi Képtár afia, ifjú Károly ajándékaként elfogadtaés kiállította.

Hessky Orsolya kiemelte, érdekes az a folyamat, ahogy  a 19. századelejiideális tájképfestészetből alakul ki a későbbi realisztikus stílus.Rendkívüli, hogy a tárlaton együtt láthatóak az id. Markó Károly és gyermekeinek, követőinek alkotásai.

Vakár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke örömét fejezte ki, hogy a sikeres együttműködés eredményeként létrejött a kiállítás,amelyen a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum tulajdonában levő három Markó Károly festmény is látható.

Vasile Radu , a Kolozsvári Múzeum tudományos tanácsadója Markó Károlyt az ideális tájképfestészet mesterének nevezte.

Az ideális táj mestere nem törekszik az egyedi természeti látvány hűséges visszadására. Bár tanulmányozza a tájnak az alkotó elemeit, több helyszínről kiragadott részleteket sajátos együttesbe csoportosítja, mondanivalójával összhangban. A magyar festészetben az id. Markó Károly e műfaj legfőbb művelője.

A Kolozsvári Magyar Napok keretében a látogatók gyönyörködhetnek Markó Károly és követőinek halhatatlan művészetében. A művészet örök.

Csomafáy Ferenc