Értarcsai dinnyeföldön, a seléndi úton

Virágok tízezrei és csak természetes körülmények között termesztett dinnye kerül ki az értarcsai Marján István és Etelka gazdaságából. A dinnyeföldjükön járva azt is megtudtuk: miért lehet jó, ha nagy ott a gaz?

A dinnyeszezon teljében vagyunk, nem csak az üzletek, piacok vannak tele a gyümölccsel, de az országutak mentén is lehet bőséggel vásárolni belőle. Értarcsa nem tartozik a kiemelkedően sok dinnyét termelő települések közé, de aki áthalad a falun, ott is talál az út mellett két-három vevőkre váró sátrat. A település érmihályfalvi kijáratához közel ütöttek sátrat, házukkal átellenben Marjánék, Etelka és István, akik nem tartoznak a környék nagy termelői közé, ám nekik is megvan a maguk sajátossága: csak természetes módon termesztik a dinnyét, még locsolást sem alkalmaznak.

Virágtenger

Marjánék mintegy 10 éve foglalkoznak családi vállalkozásban a mezőgazdálkodással. A családfő korábban is a mezőgazdaságban dolgozott, Etelka üzletet nyitott nyitott ruha és lábbeli kereskedésre, koszorú forgalmazására, még a kilencvenes években. Kertészkedéssel már akkor is foglalkoztak saját maguk részére, ám ahogyan csökkent az üzlet forgalma úgy került előtérbe a gazdálkodás és vált fő foglalatossággá. Beszélgetésünk közben hol a dinnyéről, hol a virágokról esik szó, hiszen utóbbival is foglalkoznak, nem is akárhogyan. Etelka meg is mutatta: előző napon kapta meg Székelyföldről (ahova Hollandiából hozzák) azt az 1100 darab ciklámen dugványt, melyek jövő márciusban kerülnek színpompásan a vásárlókhoz (primulák, jácintok, tulipánok társaságában). Látva csodálkozásomat, hogy még csak augusztus van, elárulja: már áprilisban meg kellett rendelje a virágtöveket, hogy egyáltalán jusson neki, és hogy most megkapja. Jövő héten 6000 árvácskát is kapnak, tudom meg. Bár már ezektől a számoktól is elámulok, a java még hátra van.

Csak természetesen

A "szolgálati" Dáciába ülünk, hogy kimenjünk a dinnyeföldre, közben azonban megállunk egy bérelt kertnél, ahol ameddig a szem ellát, krizantém-tövek. Mintegy 100 ezer tő virág megy át a kezükön egy évben, becsüli meg István, hozzátéve: egész évben van tennivaló, például télen elég egy éjszakai "elalvás", hogy a fűtés ne legyen megfelelő és odavan egy szezon virága... Piacra a környékre járnak, Székelyhidra, Diószegre, Margittára, a falvakba, az árusításban nagy szerepet vállal ifjabb Marján István (bátyja, Attila más munkaterületen dolgozik, a gazdálkodásban kevesebb feladatot vállal). A seléndi úton közben megérkeztünk a dinnyeföldre, melyet kerítés-szerűen hálóval fogtak körbe, távol tartandó a csemegére éhes vadnyulakat . Közben Istvántól megtudom: ezen a dűlőrészen nincs más dinnyeparcella, mert magasan fekszik, nem kifizetődő kutat fúrni a locsoláshoz. Akkor ők miért vannak mégis itt? Mert nekik nem kell viz, pontosabban kell, de csak az esőből, ugyanis "csak úgy", természetes körülmények között termesztik a gyümölcsöt, esetleg a betegségek ellen védekeznek minimális beavatkozással. Nem kell nagy szakértelem a megállapításhoz: ez bizony nagy rizikóval jár. Valóban, erősítette meg István, hiszen kimondottan függnek az időjárástól. Tavaly 2 nap alatt megégett a teteje, akkor, amikor a tengeri is tönkre ment, emlékszik vissza. Nekik tövenként 2 darab nő, más módszer(eke)t alkalmazóknak lehet akár 4 is.

A gaz előnye

Amikor sok az eső, akkor lédúsabb a gyümölcs, amikor több a napsütés, akkor édesebb. Idén sok az eső, amivel együtt jár az is, hogy több a gaz. Etelka szörnyülködött is a látványtól, aminek viszont előnye is van: a gaz védi a dinnyét a tűző naptól, ezért a burjánt "tetejezik", vagyis csak bizonyos magasságig kaszálják. A gazdasszony meg is enyhült, látva, hogy nem is kellett mélyen a levelek közé lépdelni, még az út mellett is egymást érték a szemre is kb. 15-20 kg-os dinnyék. Ahol a nap háborítatlanul éri a gyümölcsöt, ott rövidesen kezd is sárgulni a csíkja. István a terület szemmel tartásával megbízott őrrel szed a dinnyékből (mindig friss termésnek kell lenni a standon), közben azt is megtudom, hogy a nagy üzletláncoknál egész évben kapható dinnyét nem tartják konkurenciának. Bár van ritkán vásárló, aki felveti az árkülönbséget, de annak is megvan a válasz: azt a gyümölcsöt ki tudja mikor, ki tudja hol szedték le, ellenben ez mindig friss, lékeléskor szinte "robban". Vannak visszajáró vásárlóik, még viszonteladóknak is jut. Már visszafelé tartunk a nagy hőségben a mezőről, mikor arra terelődik a szó, hogy munka közben tanulják, tökéletesítik szakmai tudásukat: ami idén nem sikerül jól, azon jövőre változtatnak.

Nincs szabadság

"Ez olyan munkahely, ahol nincs szabadságra menés, még a közeli strandokra sem", fogalmazott István, hiszen a dinnye, a virág mellett ott a továbbra is üzemeltetett ruhabolt, sőt, van még 12 hektárnyi nagykultúra (búza, kukorica) is, a termés, főleg a búza értékesítése okoz fejtörést. Mindezek ellenére Marján István és Etelka optimista, vannak terveik, ahogyan fogalmaztak: csak erejük legyen dolgozni.

Rencz Csaba