Akció: tanszereket vittünk vidéki gyerekeknek

Tényleg szükséges volt számukra, és örültek is neki, nem csak a kamerák kedvéért: gyerekeknek vittünk tanszercsomagokat, a Bihari Napló és a Jurnal Bihorean közös akciója során. Kedden adtuk át a szponzorok révén összeállított csomagokat vércsorogi iskola diákjainak.

„Most már nem lehet olyan kifogás az órákon, hogy nincsenek füzeteitek” - nem valami megjátszott, fesztív kis mondás volt ez, hanem amikor már azt hihette, mi nem is halljuk, akkor búcsúzott így az egyik tanítónőjük azoktól a gyerekektől, akiknek tanszercsomagokat ajándékoztunk, és akik hazafelé tartottak már a csomagjaikkal. A Bihari Napló és a Jurnal Bihorean közös akciója során ugyanis az iskolakezdéshez szükséges termékekkel teli csomagokat állítottunk össze, amelyeket ki is vittünk Vércsorogra, a helyi iskolába. A helyi illetékesekre bíztuk annak kiválasztását, hogy mely diákok legyenek a kedvezményezettek. Közöttük osztottuk ki az ötven csomagot, kedd délután.

Kevesebb különbséget

Az ajándékok füzetek, tolltartók, írószerek, festékek, vonalzók és egyéb felszerelések voltak. Ezeket úgy szereztük be, hogy a segélyakció kiötlése után csatlakozott az ötlet megvalósításához az egyik kolléganőnk, Crina Dobocan részvállalásával működő Pro Bambini Szövetség, majd közösen szponzorokat kerestünk, kampányszerűen. Támogatóknak a következőket sikerült megnyerni: Lotus Center, Sunrise Central, DoubleTree by Hilton Hotel, Electroluc, valamint a Tiriac Auto, amely a kampányt záró vércsorogi kiszállásunkhoz még egy Mercedes gépkocsit is rendelkezésünkre bocsátott. A jármű csomagtere zsúfolásig telt a csomagokkal, és még az utastérbe is begyömöszöltünk magunk mellé amennyit csak lehetett.

Vércsorogon az iskolánál a gyerekek csoportja, a tanintézet vezetése és a polgármester várt, majd rövid , spontán ismerkedés után osztályonként osztottuk ki az ajándékokat. Ezt megelőzően röviden ismertettük a gyerekeknek azt, hogyan készül az újság, melyek a fő munkafolyamatok. Dana Fărcuţa, reklámosztályunk vezetője is velünk tartott, aki azt emelte ki, milyen szervezési háttér, az újságírók, a reklámosok és a partnercégek milyen fokú együttműködése kell egy-egy ilyen akció megvalósításához.

Az iskola igazgatója, Şaitoş Nicolae arról beszélt, hogy folyamatosan igyekeznek a gyerekek nevelésekor eltüntetni a város és a vidék közti különbségek negatívumait, de persze ez nemhogy gyorsan nem megy, de könnyen sem. Mindennek sok más mellett gazdasági okai is vannak, ezért tartja szükségesnek a segítséget, ami akár ilyen formában is megvalósulhat, mint most. Vasile Cociuba polgármester (PNL) egyszerűen csak röviden megköszönte az egészet, majd némi unszolás után egy kislány szavalata zárta az ünnepélyesebb momentumokat. Ezt követően a gyerekek egyenként vették át a csomagokat, az iskola vezetése által összeállított lista alapján.

Ahogy aztán megszabadultak az egész komolykodástól és a felnőttektől, a diákok már az iskolaudvar félreesőbb részeiben elkezdték megnézegetni, esetenként egymás között csereberélni az ajándékokat, majd hazaindultak. Elmenőben egyikük még odaszólt: „köszi, ez most tényleg kellett”...

Az egyik örök gond

Az ünnepélyesebb momentumok részeként kolléganőnk, Crina Dobocan megpróbált tanácsokkal is szolgálni a diákoknak, többek között kiemelve: „Van a tanszercsomagokban sok minden, de olyasmi nem, ami magát a tanulást helyettesíti. És ennek is egyik legfontosabb része az olvasás. Ha csak tudtok, olvassatok, újságból, netről, vagy akár könyvekből”. Az iskola igazgatója, Şaitoş Nicolae igyekezett is hozzátenni hamar: „de ne is akár könyvekből, hanem főleg könyvekből.” Úgy látszik tehát, valóban nincs szó arról, hogy az internet kiszorítaná a könyveket: hiszen ha visszaemlékszünk, generációkkal ezelőtt is, amikor még net sehol sem volt, ugyanez volt az egyik örök gond, vagyis, hogy miként vegyék rá a diákokat minél több könyv elolvasására. Ami végül is valahol természetes, úgyhogy amekkora gond, azért akkora jó hír is... De ezt a gyerekeknek ne nagyon hangoztassák.

Szeghalmi Örs