Abban a tudatban tisztelje az ember a természetet, hogy mig ő véges, a természet végtelen

Száztiz évvel ezelőtt, 1905. augusztus 27-én gróf Zichy Ödön rövid beszéd kísérétében a barlang családjának kék-fehér színeivel feldíszitett kulcsát átadta az EKÉ-nek, majd hivatalosan is felavatták e ritka természeti tüneményt. Erre az eseményre emlékeztek szombaton délelőtt Réven.

Az 1870-ben megnyílt Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal lehetőséget adott a fekete paripán utazóknak, hogy a vagonok ablakain keresztül megcsodálják a révi szorost, a mészkőhegyeket, a Körösbe alázúdúló vízesést. Mindaz amit néhány percig láttak sokukat arra késztetett, hogy legközelebb túristaként, több napra jöjjenek e tájakra.

Persze Réven is éltek emberek akiket megbabonázott a természet szépsége és arra sugalt, hogy a sziklaszoros minden zegét-zugát felkutassák. Handl Károly, a Stájerországból a Sebes-Körös-menti településre került vasúti pályafelvigyázó és Veres István révi református lelkész nagy természetbarátok mindketten, 1903. januárjában írtak az EKE főtitkárának, Radványi Dezsőnek javasolva, hogy az egyesület terjessze ki működését Révre is. A levélre reagálva a nagy túrista Czárán Gyula kijött és elkészítette a Rév és Vársonkolyos között azt a túristautat a Körös baloldalán amelyet napjainkban is Czárán útnak neveznek. Az út az EKE költségén készült és feltárta a szoros szépségeit, írja Juhász Viktor, a Rév, Erdély sziklakapuja cimű könyvében. Az 1903. május 1-ji avatón még senki nem gondolt arra, hogy ahol a patak előtör a sziklák alól, ott egy egészen más világ kezdődik, a cseppkövek világa. 1903 november 10-én Handl Károly értesítésére Czárán Gyula újra kijött Révre és robbantásokat eszközölt a patak előtörésénél és csodák-csodája elébük tárult a barlang. Ezt követően 1905. augusztus 27-én gróf Zichy Ödön rövid beszéd kiséretében a barlang, családjának kék-fehér színeivel feldíszített kulcsát átadta az EKE-nek, majd hivatalosan is felavatták e ritka természeti tüneményt. A megnyitóról Marton Manó a Nagyvárad napilap 1905 augusztus 29. számában ezt írta: „A vonatok ontották a publikumot Budapestről, Kolozsvárról, Debrecenből, Szolnokról, Désről, Szatmárról, tudom is én honnan özönlött a vendég. Nemcsak mulatozás volt odakint, komolyabb esmény is történt ennél. Az EKE közgyűlése meg a barlangavatás. A közgyűlést lombdíszes lampionos ponyvasátor alatt tartották, ahol előbb banketten ünnepelték a vendégeket. Felolvasták az évitést amely többek között arról is számot ad, hogy az egyletnek 2500 rendes tagja van. Báró Feilitzsch Artur, az EKE elnöke lelkes szép beszédben köszönte meg az egylet nevéven gróf Zichy Ödön áldozatkészségét, hogy a gyönyörű barlangot 30 évre az EKÉ-nek átengedte...Ezután következett a barlang ünnepélyes fölavatása, amikor Veress István révi lelkész szárnyaló beszéde után átadták a kulcsait a fölfedezőnek, Handl Károly gondnoknak. A gyűlés véget ért s kezdődött az istenigazából való mulatság, a nóta, a tánc.Este az égbenyúló dolomit bércek tövében, a vasúti sinek mentén tűzijátékot rendeztek”.

Megemlékezés

A Pro Rév Egyesület és a Révi Református Egyházközség szervezésében , a Communitas Alapítvány támogatásával a révi Zichy-barlang hivatalos megnyitójának 110. évfordulójára emlékeztek szombaton, délelőtt 9 órai kezdettel Réven a barlang előtti fennsikon. A megjelenteket Hasas János alpolgármester, a Pro Rév Egyesület elnöke köszöntötte. Elmondta az elmúlt hetekben sokat gondolkodott azon, szervezzenek-e megemlékezést vagy sem, hiszen a menedékház és környékének mai állapota nem alkalmas arra, hogy vendégeket fogadjanak, végül mégis úgy döntöttek, hogy kötelességük megemlékezni azon nagyszerű emberekről, akik az 1900 évek elején méterről-méterre haladtak előre a barlangban, időt, energiát , munkát nem kimélve. Papp Csaba református lelkipásztor, Zsoltár 121, 1-2 verseivel köszöntötte az esemény résztvevőit. „Mi csak fejet tudunk hajtani úgy az Úristen eme csodás alkotása előtt, mint azok előtt is akik az akkori körülmények között annyi munkát, törődést szántak arra, hogy ezt a csodálatos remekművet a következő nemzedékek is láthassák.Nekünk a főhajtás mellet az a dolgunk, hogy a magunk helyén mindent megtegyünk azért, hogy védelmezzük, megőrizzük ezt a csodálatos alkotást és az utókor számára továbbmenstük. Én hiszem azt, hogy mindannyiaunknak, akiknek szivügye a révi szoros és a barlang sorsa ennek érdekében mindent elfogunk követni.Csodálattal szemléljük azt ami végtelen, mi a végesek” - mondta többek között a tiszteletes.

Történelmi ismertető

Dukrét Géza ny. tanár, az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli elnöke, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke elmondta, hogy nagy megtiszteltetés számára az, hogy a helyiek felkérték arra, hogy ezen a rendezvényen előadást tartson a révi barlangról. „Mindig is szivügyem volt a révi szoros és a barlang sorsa, gyerekkorom óta ez volt a legkedvesebb kirándulóhelyem, több százra tehetem az itteni látogatásaim számát” - mondta el Dukrét tanár úr. Ezt követően egy rövid történelmi ismertetőt tartott a révi barlang és a révi EKE-ről majd a rendezvény résztvevői felvonultak a barlang bejáratához , megkoszorúzták a felfedezők tiszteletére állított emléktáblát.

Megtudhattuk még azt is, hogy Handl Károly az 1870-ben megnyílt Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal idején 22 éves korában került Révre Stájerországból, mint első pályafelügyelő. Szabad idejében a gyönyörű környék fáradhatatlan kutatója lett, s hamarosan e táj szerelmese lett. Itt nősült meg Réven és feleségül vette a magyar Kompári Jozefát, megtanult jól magyarul és románul is. Telket vásárolt, házat épített, melynek udvarán valóságos botanikus kertet teremtett. Csodálatos életereje volt, sokat olvasott, levelezett, többek között a híres Guinea-kutatóval, Bíró Lajossal is, aki többször járt Réven. Handl Károlynak nem voltak gyermekei. Feleségének 1912-ben bekövetkezett halála után feleségének rokonai költöztek hozzá, s 84 éves korában bekövetkezett haláláig azok gondozták. Réven nyugszik a kistemetőben. A révi Zichy- barlang látogatói könyvébe száztiz évvel ezelőtt tizenegyedikként a következőket írta: „Az Isten nagyságának e szent helyén állva, hogy különös kegyelme nekem rendelte gondnokságát, az Õ nagy hatalma és bölcsessége elõtt térdre borulva imádkozom”. És, hogy ezek, nem üres szavak voltak, azt szemtanúk mesélték, hogy minden alkalommal mielõtt belépett volna a barlangba letérdepelve imádkozott.

Dr. Veress István 1900. június 16-án érkezett Révre, hogy elfogalja misszió-lelkészi állását, amelynek feladata volt a 15 szórványban élő hiveknek a hitben, s főképpen a magyarságban való megerősitése. Handl Károly, Czárán Gyula mellett oroszlánrészt vállalt a révi EKE munkájában és barlang feltárásában is. A barlang felavató beszédét Diószegről is meghallgatta néhány ember. Ezek aztán oda hatottak, hogy a bihardiószegi népes gyülekezet 1905 december hóban egyhangúlag meghivta lelkészül. 1906 januárjában költözik el Révről. A barlangról nem feledkeztem meg azonban soha, írta megemlékezéseiben. 1906. augusztusában 40 diószegi gazdával, 1909-ben 20 gazdaifjúval, mikor pedig bekerültem Debrecenbe (1913) a református tanitóképzőintézet igazgatójául, 1914 áprilisában 60 képzőssel és 3 tanárral látogattam meg a barlangot.Mikor 1940 október 14-én újra szabadon meglátogathatta a barlangot, a Tündérvárral szemben kipróbálta a visszhangot, mint 37 évvel korábban, a barlang felfedezése idején. A sziklák felé kiálltott: Hogy vagy? A visszhang tisztán visszaadta a kérdést: Hogy vagy? Vajon mit felelhetnék erre a kérdésre mást, mint azt: Megvénülve az élet utolsó útját járva. Minden ugyanaz mint régen: a visszhang, a sziklafalak, a barlang, a Sebes-körös andalító zenéje. Csak a régi emberek tűntek el valamennyien, akikkel egykor itt munkálkodtam, írta visszaemlékezéseiben dr. Veress István.