Böjte Csaba: "Érdemes jónak lenni"

Jótékonysági napot tartottak szombaton a gálospetriben működő Szentháromság Gyerekotthonban. A szabadtéri szentmisén Böjte Csaba szerzetes mondott szentbeszédet.

Nyári kánikulában érkeztek a vendégek szombat délelőtt Gálospetribe, hogy részt vegyenek az egykori Fráter kastélyban működő, a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó Szentháromság Gyerekotthon javára tartott jótékonysági napon. Kosza Erzsébet, az otthon vezetője, munkatársai és az ott nevelt 29 gyerek várta mindazokat, akik őket egész évben támogatják és azokat, aki érdeklődnek mindennapjaik iránt. A szép udvar, a virágokkal, gyümölcsfákkal díszelgő kert, a pedánsan rendben tartott szobák: mind arról tanúskodtak, hogy a nehéz szociális helyzetű családokból jó helyre kerültek a 4 - 16 év közötti gyerekek. A napi programot nyitó szabadtéri szentmiséhez székekkel rakták tele a teraszt, de az épület előtti árnyákosabb részekre is padok, székek kerültek, hogy a mintegy 100 - 120 vendég helyet foglalhasson. Míg megérkezett (Magyarországról) Böjte Csaba, a gyerekek által készített kézműves termékek között lehetett válogatni.

Ahol nagy a szükség...

Nyakába ugorva köszöntötték a gyerekek Böjte Csabát, aki a szentmisén mondott beszédében felelevenítette, ahogyan dr.Kéri Gáspár unszolására először megtekintette az akkor "napfénytetős és gyógynövényekkel teli udvarú" (az összeomláshoz közeli állapotú, elhanyagolt) kastélyt. Mivel Déva-környéki otthonaiban is sok érmelléki gyereket neveltek, tudta: itt is szükség lenne egy otthonra, hát létrehozták. A szerzetes tréfásan megjegyezte: itt olyan nagy a szükség, hogy úgy gondolta, nem elég "egy kis szentecskét" választani védő-névadónak, ide egyenesen a Szentháromság ereje kell, komolyra fordítva azonban a szót, a névadást a vallási sokszínűség indokolta, hogy a lehető legtöbbeknek megfeleljen. "Csodálatos, hogy Isten megosztja velünk a világ tovább teremtésének örömét", fogalmazott Böjte Csaba, utalva arra, hogy 21 év alatt több mint 5000 gyerek fordult meg alapítványa otthonaiban, szeptemberben 2378 diákot indítanak iskolába, kiknek az emberek jósága teremti elő a cipőt, iskolatáskát, ceruzát.

Szabadtéri szórakozás

Böjte Csaba kitért arra, hogy az egykor romos kastélyból nagyszerű otthon lett, amiben kimagasló érdeme van Kosza Erzsébetnek és férjének, Jánosnak. Az ő példájuk is bizonyítja: nem szabad hinni annak a gonosz hangnak, mely azt sugallja, hogy nem érdemes jónak lenni, nem érdemes dolgozni, nem érdemes foglalkozni az elesett gyerekekkel. Ő maga évente ha kétszer, háromszor jut el Gálospetribe, a dolgok mégis szépen haladnak - mi ez ha nem csoda?, tette fel a választ nem kívánó kérdést a szerzetes.

Kosza Erzsébet meghatódottan mondta el, hogy érmihályfalvi, érkörtvélyesi, monospetri és székelyhídi gyerekeket nevel, a hatóságok szerint túl sokat, de vállalva a megrovást is, senkit nem küld el. A továbbiakban a gyerekek következtek, akik az elmúlt egy év alatt különböző ünnepekre, alkalmakra tanult szerepeik legjavát mutatták be a közönségnek. "Senki ne menjen el úgy, hogy valamit el nem fogadott tőlünk", kérte Kosza Erzsébet, és ebbe beletartozott az ebéd is, melyet a ház mögötti alkalmi konyhában készítettek és részben ugyancsak szabadtéren szolgáltak fel. A nap további részében a szórakozásé volt a főszerep, amiben zene, bohóc, ugrálóvár jelenléte segített. Az asztaloknál vallástól, politikai nézetektől, nemzetiségtől függetlenül sokan foglaltak helyet, mindazok, akik támogatják határon innen és túlról az otthon működését, és természetesen most sem érkeztek üres kezekkel, csomagtartókkal. Az anyagi adományokat a gyerekotthon épületének külső felújítására fordítják.

Rencz Csaba