ERDON
Erdélyi hírportál
december 11., szerda
Nyolcvanezer forint. Kétezertízben ennyibe került Gledura Benjámin játékjoga. Az akkor tizenegy éves sakkozó már háromszoros korosztályos Európa-bajnoknak vallhatta magát, így eléggé megmosolyogtatónak számított a „kivásárlási” árként megszabott összeg. Amikor aztán egy év múlva, már FIDE-mesterként, a brazíliai korosztályos világbajnokság ezüstérmeseként arról kérdezték, mi az álma, az egri zseni azt felelte, a nemzetközi mesteri cím megszerzése. A korábban a világ legtehetségesebb ötven gyereke közé sorolt ifjú vágya 2014-ben teljesült. A Bakuban 2016-ban rendezett 42. sakkolimpián megejtett bemutatkozása pedig azért maradandó emléke, mert a verseny nyitánya éppen a 17. születésnapjára esett.
Míg azonban eddig eljutott, döntenie kellett egy rendkívül fontos kérdésben.
Tekintve, hogy hétéves korától versenyszerűen úszott, 2010-ben korosztályos országos bajnoki címet, 2012-ben pedig diákolimpiai aranyérmet nyert, választásra kényszerült a vizes közeg és a fekete-fehér bábuk világa között.
Az eredmény azóta ismert, hozzátéve: ki tudja, milyen magasságig jutott volna, ha a medencét célozza kiteljesedése helyszínéül és nem a hatvannégy mezőt számláló sakktáblát.
A tehetség beérett, amihez jelentős hozzájárult a Polgár Zsuzsa „szárnyai alatt” az Egyesült Államokban eltöltött egyetemi élet. Az ösztöndíjas időszak változást eredményezett a 25 éves sakkozó játékában, miközben felnőtté vált, és forgatókönyvírói diplomával a kezében tért haza St. Louis-ból. A kevés kockázatvállalásra, stabilitásra épülő magyar szemlélet helyett az USA-ban jellemző nyerő hozzáállással a tarsolyában vágott neki a budapesti sakkolimpiára való felkészülésnek.
– Ha nagyon jól játszik mindenki, akkor az első hat hely valamelyikére is esélyesnek tartom a gárdát – mondta egy interjúban idén februárban. A jóslás majdnem telitalálatot ért: ha a spanyolok elleni 11., utolsó fordulóban sikerül győzni az utóbbi évek legerősebb magyar válogatottjának, akkor a 11. helyett meglett volna a 6. pozíció a Rapport, Lékó, Szjugirov, Berkes és Gledura alkotta gárdának. Ez azonban a legkevésbé sem a csapat Benjáminján múlott. A tíz partit játszó nagymester öt győzelemmel, négy döntetlennel és egyetlenegy vereséggel hét pontot gyűjtött, így a tábladíjasok között a második legjobbként kapott jutalmat. Ahányszor kérdeztük az együttes legértékesebb emberét, mindig az válaszolta, neki a csapatérdek a legfontosabb.
Nemcsak okos, szerény is.