ERDON
Erdélyi hírportál
október 10., csütörtök
Az élsportnak nevezett forgószínpad a maga állandóan megújuló műsorkínálatával ma már a legkevésbé sem az ókori görög eszmény, az „ép testben, ép lélek” gondolat jegyében zajlik. A mai értékvesztett, zűrzavaros világban ez már avítt, gyermekien naiv elképzelés. Hiszen miről is szól a modern kor szórakoztatóipara? Az eredmények hajhászásáról. Ma már aligha akad bárki a mindig zajos médiatérben, aki kétségbe vonja ezt az állítást. Ezzel együtt az egészség szerepe, jelentősége felértékelődött, a mai kor gladiátorait olykor mesterséges módszerekkel tartják naprakész állapotban. És olykor az is megesik, hogy a tettre kész, egészséges sportolók pályafutásának kibontakozását megakadályozza egy-egy szörnyű baleset.
Juhász Ádám is az élsport hűséges katonája, aki a tehetségének, a rátermettségének köszönhetően ölthette magára a férfikézilabda-válogatott mezét. A tatabányai irányító az alapértelmezett játékmester, Lékai Máté mögött évekig nem sok lehetőséghez jutott, de általában ott volt a válogatott keretében. Gulyás István majd Chema Rodríguez szövetségi kapitány bizalmát is élvezte a szorgalmas irányító. Juhász januárban is a kiválasztottak között volt, amikor a svédországi világbajnokságra készült a magyar válogatott a minden igényt kielégítő telki edzőközpontban. És ekkor történt a baj. A bemelegítés közben a véletlenül elszabadult gumikötél Juhász bal szemének vágódott. A játékos szeme bevérzett, a retinája és a pupillája is roncsolódott. Négy műtéten esett át, ő maga is kételkedett benne, hogy visszanyeri-e a látását.
Ma már tudjuk, hiszen ebből ő sem csinál titkot, a látása kilencvenszázalékos, a lelki támaszt nyújtó védőszemüveg nélkül esze ágában sincs pályára lépni.
Juhász jelenleg a válogatottal készül a januári baleset helyszínén, Telkiben, és önfeledt örömmel végzi a foglakozásokat, de elmondása szerint élete végéig nem felejti el január harmadikát, amikor kis híján elveszítette a látását.
A technikás irányító intő példa: az eredmény hajszolása az élsport velejárója, de mindez, még ha egy véletlen baleset formájában is, nem mehet az egészség, és Juhász példája mutatja, a mentális egészség rovására.
Egy rossz mozdulat bármikor megeshet a pályán és az edzésen, de ha egy mód van rá, egyiknek sem lehet évekre kiható következménye. Juhász Ádám magán viseli a szerencsétlen mozdulat nyomait. A teste ép, a lelke is az – már amennyire ez lehetséges. Ő is több figyelmet érdemel.