Tótágas

Ballai Attila

Kezdjük a szikár tényekkel, azok ezúttal úgyis mindennél beszédesebbek! Férfikézilabda BL-nyolcaddöntő, március 22: Szeged–Veszprém 23-36. Bajnoki alapszakasz-mérkőzés, április 15: Szeged–Veszprém 30-28. Női bajnoki alapszakasz-mérkőzés, április 1: Győr–Ferencváros 31-20. Magyar Kupa, döntő, Tatabánya, április 23: Ferencváros–Győr 28-27.
Három héten belül minden tótágast állt, abszolút értékben a fiúknál tizenöt (mármint tizenhárom pluszról/mínuszról kettő mínusz/plusz), a lányoknál tizenkét gól különbség alakult ki a két hazai élklub rangadóin. Aki erre racionális szakmai magyarázatot keres, az a lehetetlenre vállalkozik. 

Illetve az elmúlt évek Fradi–ETO összecsapásait megfigyelve adódik egy következtetés: amelyik fél kapusa parádézik, legyen az Lunde, Leynaud, Toft, illetve Bíró, Janurik, az valósággal megbénítja az ellenfél támadó szek­cióját, és akár szélsőséges differenciával is nyerhet. 

Tehát végy egy szuperkapust, ha ő nem kap gólt, döntetlennél rosszabb már nem lehet.

Komolyra fordítva, az informatikai fejlettség mai korában mindenki mindenkiről mindent tud, megdöbbentő taktikai, stratégiai fegyverrel kirukkolni szinte képtelenség. Úgyhogy két, közel egyenlő erejű rivális között dönt a napi, sőt percnyi forma, az egyéni klasszisok ihletett vagy éppen szárnyaszegett teljesítménye. Tehát az, kinek mekkora inger az újabb mérkőzés, reggel milyen lábbal kelt fel. Elek Gábor, a Ferencváros mestere a tavalyi kupafinálét fel­idézve például elmondta, az egy nappal korábbi elődöntőben csapata nagy nehezen, hetespárbajban gyötörte át magát a Siófokon, a Győr elleni döntő dél­előttjén pocsékul edzett, majd délután kiváló játékkal dia­dalmaskodott.

Mindez az edzők, a vezetők és a szurkolók számára egyszerre jó hír és rossz is. Hiszen a jelek szerint mindig van remény, de soha nincs bizonyosság. Legfeljebb a két szinttel gyengébb vetélytársakkal szemben. Az előttünk álló időszakban azonban nem az ilyen párharcok lesznek jellemzők, a Veszprém, a Győr és az FTC is a Bajnokok Ligája negyeddöntőjére készül. Mondani sem kell, a tét óriási; előbbi két együttesnek azért, mert rendre eljut a Final Fourba, és kiesése komoly csalódásnak számítana, a Fradinak azért, mert a női BL-ben 2014 óta létező négyes döntőnek még egyszer sem lehetett részese.

Tippelésre a fentiek miatt sem vállalkozunk. Egyelőre él a remény. Az oda-visszavágók pedig meghozhatják a bizonyosságot.