Könyvbemutató a Léda-házban: Lélekegyedül

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Szűcs László újságíró, az Újvárad főszerkesztője köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet: bár a 33. Festum Varadinum keretében ez az utolsó olyan esemény, melyet szerveznek, természetesen a Léda-házban ezentúl is lesznek kulturális összejövetelek. A továbbiakban Simon Judit újságíró beszélgetett a Lélekegyedül című regény szerzőjével, a Budapestről érkezett Meitner Tamással. Mint elhangzott, a megtörtént eseményeket, köztük a holokauszt borzalmait feldolgozó regény főszereplője, az okos, művelt, polgári családból származó Éva csak boldogan szeretne élni, ami a 20. század közepén nem kis dolog. Fiatalon éli túl a koncentrációs tábort, egyetemre jár, családot alapít, sikeres lesz, beutazhatja Európát, ám a mélyben ott lappanganak az átélt borzalmak. A könyv betekintést nyújt a korabeli Nagyvárad, Kolozsvár és Budapest életébe, ezen városok lakóinak habitusába a múlt század viharos és békésnek hitt korszakaiban.
Meitner Tamás bemutatkozásképpen elmondta, hogy eredetileg bölcsész szeretett volna lenni, de végül a szülei unszolására közgazdásznak tanult. A 20. század közepén született, a hetvenes években a Magyar Nemzet külmunkatársaként is dolgozott. Noha titokban mindig is író szeretett volna lenni, csak a kilencvenes években végén határozta el, hogy valóban írni kezd, egy komoly betegség után, így ünnepelve az „újjászületését”. Ezután még több mint egy évtized eltelt, mire ráakadt az első könyvét alkotó két kisregény témáira: két nő – egy cseléd és egy festő-restaurátor – életére. Az ő történetüket tartalmazó kötetben, mely 2017-ben ugyancsak a Fekete Sas Kiadónál jelent meg Élhettek volna címen, a hőseit filmszerűen, szinte fekete-fehérben ábrázolta.

Egy különleges asszony története

A 2023-ban napvilágot látott Lélekegyedül története pedig az első világháború utáni Nagyváradon, a koncentrációs táboron, a túlélés utáni újrakezdésen át a családteremtésig, és még tovább ível egészen a 21. hajnaláig. „Amikor regénnyé formáltam jelen könyvem úgyszintén női főszereplőjének drámai életét, a hajdani világ sötét és ragyogó színei egyaránt megelevenednek. Reményeim szerint az olvasó is átéli, átérzi majd e különleges asszony történetét”, fogalmazott a szerző.
A Simon Judittal való beszélgetés közben felvetődött: a regényei főhősei nők. „Mindig többre becsültem a nőket a férfiaknál”, magyarázta Meitner Tamás, hozzátéve: ezzel együtt a lehetetlennel határos küldetés számára az, hogy a bőrükbe tudjon bújni. Jó tippeket kapott viszont a nevelt lányától. 

– fejtette ki az író.
Szó esett arról: Meitner Tamás édesanyjának élete jelentette a Lélekegyedül regényalakjainak nyersanyagát. Ugyanakkor írás közben mindig „nagy meccset” vív önmagával annak érdekében, hogy ne terhelje túl a regényeit túl sok lexikális ismerettel, ugyanakkor a cselekmény mégse tűnjön felszínesnek vagy fecsegőnek. Ennek érdekében eljött egy hétre Nagyváradra, megismerte a várost, majd a hallottaknak utánaolvasott még „vég nélkül”. Ezután elutazott Kolozsvárra is, ahol nagy segítségére volt Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság főszerkesztője, aki elvitte őt a napilap archívumába, illetve egy másik kedves ismerős segítségével átböngészhette az egyetemi könyvtárban a kincses városban 1946–47-ben megjelent újságokat.