HolnapUtán Fesztivál: főszerepben a kamaszok

P. Nagy Noémi

Május 12-15 között zajlik a 13. HolnapUtán Fesztivál, a Szigligeti Színház, a Festum Varadinum és a Mathias Corvinus Collegium szervezésében. Az idei fesztivál központi témája a színházi nevelés, és főként erdélyi színtársulatok és műhelyek tantermi és stúdió előadásain és foglalkozásain vehetnek részt a nagyváradi diákok. A programban kolozsvári, sepsiszentgyörgyi és székelyudvarhelyi bábszínházak, gyergyószentmiklósi, budapesti, temesvári és sepsiszentgyörgyi színházak, illetve egy budapesti színháznevelési műhelyprodukciója is részt vesz.

A fesztivál egy érdekes, interaktív tantermi előadással vette kezdetét hétfőn 11 órától. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Az ember tragédiája című előadását mutatta be a Mihai Eminescu Főgimnázium egyik tizenegyedikes osztályának. Az ember tragédiája a magyar irodalom dráma műfajának kiemelkedő műve, Madách Imre legismertebb alkotása. Az 1862. január 12-én megjelent mű létkérdései azóta is életben tartják a költeményt, számos kortárs feldolgozása létezik a darabnak. Ezúttal 35 percben, három szereplő – Moșu Norbert-László (Lucifer), Szilágyi Míra (Éva), Kolozsi Borsos Gábor (Ádám) – közreműködésében, a mű amolyan szintetizált verzióját láthatták a tanulók. Az előadásban a tizenöt szín cselekményét és gondolati mondanivalóját, valamint a számtalan szereplőt is a három színész úgy foglalta össze, illetve jelenítette meg, hogy a mű előzetes ismerete nélkül is gondolatébresztő legyen. A diákok a darab statisztáivá váltak, az előadás előtt egy-egy lapot kapott mindenki, ezen pedig azok a feladatok voltak olvashatóak, amelyeket az egyes színekben kellett végrehajtani, például az Egyiptomi színben jajongani kellett, mint egy szenvedő rabszolgának, a Konstantinápolyi színben el kellett bújni Tankréd elől vagy a Párizsi színben a ritmust kellett dobolni. A főbb kérdések és gondolatok, mint egy irodalom órán is, a táblára is felkerültek, címszavak vagy rajzok formájában.

A rövid, de annál pörgősebb előadást követő 20 percben pedig maguk a diákok kerültek a középpontba. Három csoportra osztva azt kellett papírra vessék, hogy hogyan képzelik el az ideális államot, amiben élni szeretnének. Ez a csoportos feladat megmozgatta a diákok fantáziáját: voltak, akik a politikát száműzték országukból, voltak akik a munkát, és az egyik csapat az üveghez rögzített kupakokat.

Önismeret
Ugyanaznap 13 órától a Transilvania stúdióban folytatódott a fesztivál a kolozsvári Puck Bábszínház Félúton című előadásával, ami a kamaszokhoz igazán közel álló témákat járta körbe, rámutatva arra, hogy a fiatalok nincsenek egyedül problémáikkal, igaz mindenki máshogy éli meg a változásokat, amelyek a gyermek- és felnőttkor között félúton találja meg a fiatalokat.

Az interaktív előadásban három téma bontakozik ki: a családi, az iskolai és a szerelmi élet. A bábos és élő szereplős előadásban a két színész, Balogh Dorottya és Mostis Balázs játssza a felnőtt (szülők és tanárok), valamint a tinédzser karaktereket, előbbiek önmaguk egyfajta karikatúráiként jelennek meg, a lázadó, kérdésekkel és kétségekkel teli kamasz szemszögéből láttatva a túl sokat kérő, de mégis szerető anyát, az intim kérdésektől zavarba jövő apát, a kivételező, gonoszkodó, túl unalmas és túl aktív tanárokat. A közel egy órás előadás a kamaszkor néhány momentumát kiemelve próbál egyfajta bizonyosságot adni: ez történik mindenkivel, ettől félnek, ez fáj nekik is, senki sincs egyedül.

A darabot író Balogh Dorottya az előadást követően beszélgetésre hívta a diákokat, akik elmondhatták véleményüket a látottakról, arról, hogy mennyire érezték magukénak a darabot vagy mennyire ismertek önmagukra. Ötleteket is lehetett adni az alkotóknak, akik ezeket a jövőben akár be is építik az előadásba, hiszen szeretnék, ha a történet minél közelebb állna a célközönséghez.
Az előadás létrehozása pont olyan volt az alkotók számára, mint a kamaszkor: kevés tapasztalattal nagy fába vágott fejsze, kilátástalannak tűnő keresgélés, határok feszegetése. Balogh Dorottya azt is elárulta, hogy az egykori társulatvezető egy szerelemről szóló versest megalkotására kérte fel a színészeket és ebből lett a tinédzserkori problémákra reflektáló, egyfajta terápiának is beillő darab.