Az újkori váradi sajtó két példaképére, Péter I. Zoltánra és Szilágyi Aladárra emlékeztek

Pap István

A jó emberek megmaradnak bennünk, ezért nem emlékezünk, hanem beszélgetünk róluk – mondta a Péter I. Zoltánról és Szilágyi Aladárról szóló péntek esti emlékkonferencia felvezetőjeként Simon Judit, az est házigazdája. A Léda-ház újonnan átadott emeleti termében a Festum Varadinum keretében rendezett emlékkonferencián a két néhai újságíró életművét és hatását idézték meg a résztvevők. Először Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője mutatta be a konferencia alkalmából összeállított tárlatot, melyen a két személyiség által írt könyvek, levelek, kéziratok, továbbá fényképek, kitüntetések láthatók. A megemlékezés során több alkalommal játszották be Péter I. Zoltánnal és Szilágyi Aladárral készült interjúk hanganyagainak a részleteit, melyeket Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió magyar adásának a szerkesztője bányászott elő a rádió archívumából és hozott el Nagyváradra, illetve az est során ő maga is megosztotta Péter I. Zoltánhoz és Szilágyi Aladárhoz fűződő emlékeit.

Szilágyi Aladárról

De elsőként Jakobovits Márta, valamivel később Ujvárossy László képzőművészek beszéltek Szilágyi Aladárhoz és családjához fűződő emlékeikről. Jakobovits Márta elmondta, hogy miután megismerkedtek velük „Olyan biztos pont lett számunkra a Szilágyi porta, ahova bármikor bejelentkezés nélkül betoppanhatsz, ha egy jó szóra, egy meleg tekintetre, egy emberséges hangra van szükséged.” Ujvárossy László elárulta, hogy Szilágyi Aladár buzdított arra, hogy vegyen részt az RMDSZ Bihar megyei szervezetének a megalapításában. Mint mondta, az közismert, hogy Szilágyi Aladár kiváló publicista, esszéíró volt, de az már alig tudja bárki is, hogy kiváló művészettörténész vénája volt és a kortárs művészeti folyamatokról, eseményekről szakértőket megszégyenítő hozzáértéssel írt. Ujvárossy László utalt arra, hogy össze kellene gyűjteni és ki kellene adni Szilágyi Aladárnak különböző sajtókiadványokban megjelent művészeti írásait. Csermák Béla, a Posticum ház vezetője azt az időszakot elevenítette fel, amikor Szilágyi Aladár 1991-1998 között a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka volt. Hangsúlyozta, hogy Szilágyi Aladár hűséggel végezte a reprezentációt főgondnokként. Nagyon diszkrét volt, és „lelkipásztorra jellemző tapintattal tudta a helyzeteket és kényes problémákat kezelni”. Ugyanakkor mélyen keresztény lelkületű ember volt, aki mindig a szeretet és a türelem oldaláról közeledett az emberekhez. Demény Péter író online jelentkezett be az eseményre, ő azt emelte ki, hogy Szilágyi Aladár vérbeli újságíró volt, akinek íráskészsége, kérdezni tudása, és az elvégzendő munka iránti alázata példaértékű. Kemenes Henriette, az Újvárad folyóirat irodalmi szerkesztője és Pásztor Gabriella tanárnő Szilágyi Aladárnak az emberi kvalitásait idézték meg az esten.

Péter I. Zoltánról

Péter I. Zoltánról a legátfogóbb méltatást Rais István, lapunk egykori főszerkesztője nyújtotta ezen az emlékkonferencián, a hűség és a hitelesség fogalmával jellemezve a szeretett kolléga munkásságát, aki tizenöt évig dolgozott a Bihari Naplónál 2009-es nyugdíjba vonulásáig. A kilencvenes évek Bihar Naplójában a Péter I. Zoltán által jegyzett Mesélő képeslapok és Vigyázó kövek című cikksorozatok voltak a legolvasottabbak, húzta alá Rais István. Hangsúlyozta, hogy Péter I. Zoltán írásai nem egyszerű helytörténeti munkák, hanem egyfajta időkapszulák, melyek a boldog békeidő Váradjára kalauzolják az olvasókat. Sokan az ő munkáiból ismerhetik meg behatóbban Nagyvárad egyházi és világi műemlékeit. Péter I. Zoltán „megtanított minket nyitott szemmel járni, hogy vegyük észre páratlan épített örökségünket, patinás épületeinket és ezen keresztül történelmünk fontos részleteit” – fogalmazott a méltató, hozzátéve, hogy a román sajtó, és a román szakértők is hiteles forrásként hivatkoznak Péter I. Zoltán munkáira. Rais István kiemelte azt, amit őt követően minden más visszaemlékező is, hogy Péter. I. Zoltán nagyon alázatos, végtelenül szerény és vidám, jó humorú kolléga volt. „Amit ő képviselt, az több volt egyszerű tudásnál, az a szenvedély, az az elhivatottság és közösségformáló erő is volt. (…) Zoli tudta: a város múltjának megértése nélkül nincs jövőnk sem. Megmutatja, hogy nem elég emlékezni, emlékeztetni is kell” – mondta Rais István, aki egyfajta csendes nemzetstratégiaként értékelte Péter. I. Zoltán munkásságát, amellyel néhai kollégánk a magyar jelenlétet erősítette Nagyváradon. Rais István szavait azzal zárta, hogy Péter I. Zoltán remélhetőleg megkapja post mortem a Nagyvárad városának díszpolgára kitüntetést, illetve felvetette azt, amit korábban már lapunk is szorgalmazott, hogy Nagyváradon utca vagy köztér viselje a nevét. Az emlékkonferencián felszólalt a Budapestről érkezett Nagy Angéla, aki többek között felidézte, hogyan segítette Péter I. Zoltán kutatásainak magyarországi vonatkozásait.

Mindkettejükről

Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az ügyvezető elnöke mindkettejükről szólva kiemelte, hogy könnyen lehetett velük kommunikálni, nagyon jó humoruk volt. Rávilágított arra, hogy óriási tudásuk volt, amit egyikük sem használt a másik ember megalázására. „Tudásukat nem kérkedésre használták, hanem a közösség szolgálatába állították” – fogalmazott, majd megjegyezte, hogy egyikük sem akart minden áron intézményvezető lenni, nem ragaszkodtak tisztséghez semmilyen intézményi keretben. Arról is szólt, hogy alapítói voltak az RMDSZ-nek és személyes tekintélyükkel vállalták az RMDSZ hibáit és erényeit is. Szabó Ödön is úgy látja, hogy nagyon szerény emberek voltak, mindazonáltal „ennek a közösségnek olyan zászlóvivői voltak, amelyekre minden egyes generációnak szüksége lenne” – zárta szavait a politikus. Nagyon érdekes aspektusra hívta fel a figyelmet mindkettejükkel kapcsolatban Szűcs László, amikor elmondta, hogy a sajtó nyújtotta a kiteljesedés lehetőségét számukra, hiszen Szilágyi Aladár 47, Péter I. Zoltán pedig 45 éves volt, amikor a sajtóba kerültek, és e kései kezdés ellenére is megkerülhetetlen életművet hagytak hátra. Az újságírói szerep tudatosan vállalt szerep volt mindkettejük számára, minden tevékenységükben ott volt az újságíró és a sajtóból adódik a sokoldalúságuk is, mondta Szűcs László. Péter I. Zoltán könyvei összehozták, integrálták az embereket. Szilágyi Aladár pedig ízig-vérig nemzetben gondolkodó közösségi emberként vált 21. századi polihisztorrá, akinek egész életpályájára jellemző volt a nagy fokú kíváncsiság, „és ez az, amit ebben a szakmában nem lehet megtanítani” – fogalmazott Szűcs László. Legvégül Boka László irodalomtörténész jelentkezett be online az emlékkonferencián elmondva, hogy a két megidézett személyiség öt évvel ezelőtti halálával Nagyvárad szellemi kulturális élete lett szegényebb; az ő munkásságuk nem csak helyi szinten jelentős. A hosszúra nyúlt, három órás emlékkonferencia után informális beszélgetésen folytatták az emlékek felelevenítését a megjelent érdeklődők. A kiállítás egyébként szerdáig látogatható hétköznapokon 9-12 órák között, hétvégén pedig akkor, amikor esemény van a házban.