Az erdélyi fejedelmekről szóló könyvet mutattak be Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

A budapesti Magyar Nemzeti Levéltár és a kolozsvári Iskola Alapítvány közös kiadásában megjelent kötetben gazdag képanyag és a korabeli források segítségével a szerző nemcsak a fejedelmek életútját mutatja be, hanem azt a politikai és történelmi küzdelmet is, amelyben a Habsburg és Oszmán Birodalom között lavírozva kellett megőrizniük Erdély függetlenségét.
A könyvbemutatóra a 33. Festum Varadinum keretében került sor május 18-án, vasárnap délután a Léda-ház kulturális térben. Az érdeklődőket Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Megjegyezte, hogy lassan másfél évtizedes múltra tekint vissza az Oborni Terézzel való együttműködése, hiszen az ő és Zsoldos Attila akadémikus közös szervezésében zajlik neves szakemberek részvételével minden év májusában a Várad történelmét kronológiailag taglaló konferenciasorozat, illetve látnak napvilágot az ezek anyagát tartalmazó kiadványok.

Nagy Mihály Zoltán történész, főlevéltáros felidézte, hogy több mint 30 évvel ezelőtt neki az egyetemen tanárnője volt Oborni Teréz. Felüdítő volt az előadásaira járni, hiszen másoktól eltérően nem „könyvszagúan” oktatott, hanem mindig arra biztatta diákjait, hogy járjanak levéltárakba tanulmányozni a korabeli iratokat. A források iránti szeretete pedig napjainkig megmaradt, miközben az Országos Levéltár erdélyi kormányhatósági részlegének referensi tevékenységéből egy akadémiai karrier bontakozott ki.
Oborni Teréz viccesen megjegyezte: a dokumentumok rendezgetése, átfésülése közben került „bensőséges viszonyba” az erdélyi fejedelmek korával. És valahogy „történelmileg úgy alakult”, hogy Várad közel áll a szívéhez. Az elmúlt hétvégén éppen egy Fráter Györgyről szóló versenynek volt a zsűritagja Gyulafehérváron, és felemelő élményt jelentett számára, hogy abban a székesegyházban mondhatott egy rövid beszédet, ahol a 16–17. században több erdélyi fejedelemnek a beiktatási ünnepsége volt. Hozzátette: egyébként családi szempontból nincs semmilyen erdélyi rokoni kapcsolata.

Új szelek fújnak
A bemutatott könyvről elmondta, hogy körülbelül harmincévnyi munka termése. Tanulmányozott elbeszélő forrásokat, krónikákat, visszaemlékezéseket, levelezéseket, kormányzati iratokat – ezeknek lett az esszenciája. Hangsúlyozta: könnyű ítélkezni, megbélyegezni valakit, legyen szó akár politikai szereplőkről, az erdélyi történelem vezéralakjairól, vagy hallgatni a propagandára, de megalapozott véleményt egy adott korszakról csak kellő ismeretek birtokában, kellő dokumentálással és körültekintéssel szabad megfogalmazni.
Külön kiemelte Oborni Teréz, hogy a kiadvány románul is meg fog jelenni. Örömmel újságolta: „abba a boldog állapotba kerültünk”, hogy semmi akadálya sincs immár annak, hogy egy magyar történész munkáját román nyelvre is lefordítsák. Sőt, annak nyomán, hogy Mihályt (Mihai Viteazult) ő nem erdélyi fejedelemnek, hanem havasalföldi vajdának, illetve II. Rudolf német-római császár erdélyi helytartójának nevezte a könyvében, a gyulafehérvári palotamúzeumban is erre cserélték a titulusát. Az utóbbi időben ugyanakkor azt tapasztalja, hogy a magyar és a román történészek egyre inkább odafigyelnek egymás véleményére, közelednek egymáshoz, párbeszéd kezd kialakulni köztük. Sok konferenciára járnak közösen, megbecsülik egymást, és a romániai levéltárak anyagai is egyre jobban hozzáférhetővé válnak.