Filmzenei fúvóskoncert a várban

Új helyszín, beékelt koncertnap, tíz rövid műsorszám, 70 perc esztrádba tolt muzsika, jobb akusztika, de az előző koncertekhez képest valamivel kevesebb közönség – nagyjából így lehetne röviden összefoglalni a filharmónia hétfő esti musical- és filmzenei ihletésű szabadtéri koncertjét, melyet az intézmény fúvósegyüttese tartott a várszínházban, Lorenzo Moroni vezényletével.

Fotó: Tóth Gábor

Tóth Gábor

Itt érdemileg akár be is fejeződhetne a tudósítás, de azért illik részletesebben is szót ejteni még a történtekről. A megszokott csütörtök esti barokk palota előtti koncerthelyszínről a filharmónia július 13-án, hétfőn, este nyolc órai kezdettel kikacsintott, jobban mondva bekacsintott a nagyváradi várba, azaz a Csonka bástyában kialakított nyári színházba, ahol köztudottan szűkösre tervezték meg a közönség ki-bejárási lehetőségeit, igaz, ez az amfiteátrum jobb hangzással kecsegtet, mint a püspöki palota kertjében eddig tapasztalat lapos visszhangú környezet. A látottak alapján, a hivatalosan fellépő zeneintézményi fúvószenekarnak egy, a korábban már többször is hallott, filharmónián kívüli remek zenészeket is foglalkoztató Oradea Wind Ensemble (Nagyvárad Fúvósegyüttes) csapatával való „enyhe”, úgy 90 százalékos fúzióját véltem felfedezni. A 20 tagú együttesből egyben három kiváló, különféle csoda instrumentumokon játszó ütőhangszerest is kihallhattunk, akik nemcsak a ritmusszekció sokszínűségéről vagy a naivabb filmdallamok színkeverésének emeléséről gondoskodtak, de bő vérverést vittek például a latinosabb fordulatú muzsikákba is.

Lorenzo Moroniról, a váradi filharmónia régóta hűséges észak-olasz származású elsőkürtöséről a közelmúltban már bővebben is szóltunk, ő eredeti szakmáján túllépve, most is lelkiismeretesen vezette dirigensként a fúvóscsapatot.

Az eredeti műsortervet parányit megváltoztatva nyitánycsere volt, a nemrégiben, július 6-án elhunyt Ennio Morricone emléke előtt tisztelegve, a megérintő Cinema Paradiso című film betétdalával. Rövid, de okvetlenül szükséges kitérőt kell tenni e helyen, és nemcsak zárójelben. A nagyváradi filharmónia énekkarának még 2015 tavaszára visszanyúló gyümölcsöző szakmai kapcsolata volt Morriconéval. Akkor nyolc európai országban turnézott a mesterrel a váradi énekcsapat számos tagja, legutóbb pedig 2019 januárja végén voltak a filharmónia-kórusból többen is a már kilencvenediket taposó, de zenéje és színpadi kiállása révén mégis örök fiatal zeneszerző-karmesterrel számos európai nagyvárosban. Így kapcsolódott tehát néhány itthon sajnos még mindig kevéssé megbecsült karénekes által Nagyvárad a világklasszis Morricone utolsó éveihez.

A hétfő esti várkoncert további szerzői közül érdemes még megemlíteni az öt esztendeje repülőbalesetben elhunyt James Hornert is, tőle a Titanic és a Zorro álarca részletei szóltak. Frederick Loewe My Fair Lady filmmusical-zenéje sem maradt ki, még a ráadásban is hangot kapott egy lehetséges folytatásra utalva szellemesen: „Ma éjjel táncolnék”. Volt még Andrew Lloyd Webber (Evita), Elmer Bernstein (A három amigó), Hans Zimmer (Az oroszlánkirály), Michael Kamen (Robin Hood), még ha utóbbi kettőt Elton John és Bryan Adams közreadói jóvoltából ismerjük is. A hivatalos program A Karib-tenger kalózai egyvelegével zárult (Klaus Badelt). Bár a fúvószenekari átiratok szerzői nem szerepeltek a műsorlistán, azért így ismeretlenül utólag nekik is gratulálunk.

Borítókép: a koncert egyik mozzanata