Nagyvárad-Rogériuszon tartották a Festum Varadinum záróistentiszteletét

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünneplőket Kövendi István nagyvárad-rogériuszi lelkipásztor köszöntötte. Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi osztályának előadótanácsosa arra hívta fel a figyelmet: hagyományos módon a magyar történelmi egyházak mindig istentisztelettel kezdik és fejezik be a Festum Varadinum rendezvénysorozatot. Idén a református egyházra hárult az a megtisztelő feladat, hogy zárja ezt. A KREK éppen 25 esztendeje lépett testvéregyházi kapcsolatba a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházzal. A két egyháztest szerződése pedig példaértékűvé és követendővé vált a Kárpát-medencei reformátusok számára. „Felvidéki testvéreinkkel közösen ma is fontosnak tartjuk, hogy a Budapest-központú, sugaras irányú együttműködés mellett tovább kell erősíteni az utódállamok magyarsága és egyházai közötti körkörös együttműködést is”, fogalmazott a Bogdán Szabolcs János püspök jókívánságait is közvetítő Antal János.

Viszályból testvériség

Máté evangéliuma 18. fejezetének 19.és 20. verse szólt alapigeként. Prédikációjában dr. Rákos Loránt püspökhelyettes hangsúlyozta: felfokozott lelki élményekkel érkezett Váradra, hiszen egy nappal korábban Debrecenben lehetett tanúja a történelmi szétszakítottságra választ adó református egyháztestek egységünnepének, miszerint „az utolsó magyar fűszálba is, de Isten jobbjába mindenképpen belekapaszkodva a végsőkig megmaradnunk kell, hogy összetartozásunkkal csak azért is megmutassuk azt, hogy kitartunk Isten- és hazaszeretetben”. Vállaljuk teljes eltökéltséggel a jelent, hogy holnapja lehessen a hitünknek és nemzetünknek, megmaradva annak, akinek születtünk, azon a helyen, ahova Isten rendelt bennünket. 

A főjegyző hangsúlyozta: Felvidék és a Partium közt ugyan hosszú az út, de a távolságot legyőzi az a történelmi közelség, ami tulajdonképpen már nem is közelség, hanem egység, mely a Festum Varadinum lényegét is adja. Ezen ünnepségsorozat megihletője pedig nem más, mint Kárpát-medencei közös örökségünk, I. László királyunk hagyatéka, legendáinak hitanyaga. Sőt, most ez a kötelék még szorosabbra fűződik, hiszen „Isten gondviselésének hála, én abban a kis községben, Naprágyban szolgálok lelkészként, ahol született az a Naprágyi Demeter nevű erdélyi kancellár, később katolikus püspök, aki 1607-ben elmenekítette I. László koponyaereklyéjét Nagyváradról a győri székesegyházba tulajdonképpen előlünk,  reformátusok elől”, fogalmazott az igehirdető. Hozzátette: 500 év elmúltával azonban a Jóisten az akkori viszályt testvériséggé változtatta, hogy megértsük az örök igazságot.

Az ünnepi alkalmon Pop György kántor szolgált rövid műsorral.