3 órája
Szuverenitás, nemzet, kereszténység. Pap István kommentárja
Illusztráció
Fotó: Pinti Attila
Pap István
George Simion magyar katonasírokat használt dobbantónak, hogy belendítse politikai karrierjét, és most a szuverenitás, a nemzet és a kereszténység fogalmaiból komponált szirénénekkel csábítja az erdélyi magyarságot is arra, hogy rá szavazzon.
De egészen más az, amit ő ért szuverenitás, nemzet és kereszténység alatt, és az, amit nekünk, erdélyi magyaroknak jelentenek ezek a fogalmak.
A szuverenitás a politikai függetlenség szinonimája, mely a népek kibontakozásának lehetőségét kínálja. Tulajdonképpen minden önálló államnak van szuverenitása, Romániának is. Ez az ország saját, független akaratából lépett be abba a szövetségbe, amelyet Európai Uniónak hívnak, hogy hatékonyabb, átfogóbb gazdasági és politikai környezetet teremtsen önmaga számára, és szintén saját akaratából lépett be egy katonai szövetségbe, a NATO-ba is, hogy nagyobb biztonságban legyen a külső veszélyekkel szemben. De Simion szavakban meghirdetett függetlensége az ország szolgai alávetését jelenti az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének. E szolgaság szintje a mostani kampányban is megmutatkozott, amikor Simion köszönetet mondott Amerikának azért, mert kivette Romániát a Visa Waiver Programból. A tettekben megnyilvánuló simioni függetlenség pedig az Oroszország érdekeinek való alávetettséget jelenti, vagyis ő
egy reálisan létező szuverenitást dobna el egy kettős alávetettség kedvéért.
A szuverenitás a nemzet önrendelkezésének is a szinonimája. De egy nemzet nem egyenlő egy országgal, és ezt mi, magyarok tudjuk talán a legjobban az egész világon. Számunkra az Európai Unió jelenti a nemzetek Európáját, mert ez az a politikai közösség, melyben a legátfogóbb törekvések vannak arra, hogy minden népnek érvényesülhessenek a jogai az Unió bármely pontján. Ez a második világháború vége óta épülő és folyamatosan bővülő politikai közösség biztosítja az államhatárok átjárhatóságát, mely könnyebbé teszi számunkra, hogy egységes(ülő) magyar nemzetként éljünk a határokkal felszabdalt Kárpát-medencében. Ugyancsak a határok miatti szétszaggattatás készteti évtizedek óta az erdélyi magyarságot arra, hogy olyan általános, tagállamokon átívelő kisebbségi jogi keretet fogadtasson el az Európai Unióban, mely ne engedje egyetlen nemzeti kormánynak sem, hogy elnyomja saját kisebbségeit. Ezzel szemben a George Simion kínálta nemzetek Európája az államhatárokat eszközként használja fel a bezárkózásra a „Románia a románoké” elv mentén. Ilyen Európában és ilyen Romániában éltünk már a huszadik században:
ez Ceaușescu Romániája, a belügyekbe való be nem avatkozás Romániája, ahol nem a politikai közösség akarata, hanem a diktatórikus vezető akaratában kifejezett etnikai önzés érvényesül.
Valami hasonlóhoz akar visszatérni George Simion is, aki nem a kisebbségeknek akar országot teremteni, a szuverenitást kizárólag saját nemzetiségének tartja fenn.
Hitünk, kultúránk, erkölcsi világunk alapja a kereszténység, de az élet megszokott keretét jelenti még a laikusok számára is. A kereszténység Isten teremtményének tekint mindenkit, szeretetparancsa ezért egyetemes és egyenlő. A felebaráti szeretet nem szelektál ember és ember között aszerint, hogy ki méltó és ki kevésbé méltó a szeretetre és a megbecsülésre. Ebbe a nemes eszmeiségbe kapaszkodik George Simion, noha lábával katonasírokat tapos, embereket ver meg, más emberek megnyúzásával fenyeget. A kereszténység egyetemes szeretetparancsa helyett az etnikai ortodoxizmust hirdeti, vagyis a románok nemzeti vallásának primátusát az összes többi keresztény és nem keresztény felekezet és vallás fölött. Csakhogy ez az etnikai kizárólagosságot hirdető ájtatosság nem igazi kereszténység, ez a zsidópogromok, a mindenféle másságot elnyomó Vasgárda kereszténysége, melynek eszmeiségét George Simion és mentora, Călin Georgescu élesztették újra.
Ha az a szuverenitás, az a nemzeti eszme és az a kereszténység kerül hatalomra Romániában, amelyet George Simion és Călin Georgescu hirdetnek,
akkor mi, erdélyi magyarok ismét csak megtűrt közösség leszünk saját szülőföldünkön.
Ha megtűrnek egyáltalán. Simion hatalomra kerülése után csak egy reményünk marad, hogy a románok nagy kegyességükben legalább vizet és földet adnak nekünk.
