A nőről, mint értékről tartottak pódiumbeszélgetést

Ciucur Losonczi Antonius

A beszélgetésre rendhagyó módon férfiakat hívtak meg: Gózner Artúr állandó diakónust, Mike Pál és Visky István református lelkipásztorokat, valamint Wagner András római katolikus férjet és édesapát. Az érdeklődőket a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség munkatársai – Perei Benita, Serbán Mária, Karetka Anett és Csíki Amanda – köszöntötték, akik oly módon mutatták be a vendégeket, hogy milyen válaszokat adtak az előzetesen nekik feltett következő kérdésekre: ki az a három nő, akik a legnagyobb hatást gyakoroltak rájuk eddigi életük folyamán; mit tanultak a nőktől, illetve szerintük miben rejlik a nők legnagyobb értéke?
Az első, immár élőben feltett kérdés azt firtatta, hogy milyen virághoz hasonlítanak a leginkább a nők? Egy napraforgóhoz a rugalmasságuk, az alkalmazkodóképességük miatt, és mert mindig odafordulnak, ahová kell, odafigyelnek a lényegre, érvelt Wagner András. Mike Pál szerint egy pergolán futó vadszőlőhöz, mert gyönyörűek, állhatatosak és árnyékot adó védelmet nyújtanak, ha kell. Gózner Artúr úgy vélte: a pitypanghoz, hiszen szépek, de nem feltűnősködnek, gyógyírt nyújtanak akárcsak ez a gyógynövény, és néha idegesítők is tudnak lenni, mint amikor túl sok a gyermekláncfű egy zöldellő gyepen. Visky István kijelentette: mi, férfiak, már legalább tízezer éve próbáljuk megfejteni azt, hogy mi a nő, de még mindig fogalmunk sincs, számunkra továbbra is egy misztérium minden egyes nő. Ha viszont mégis valamilyen virághoz kellene hasonlítani őket, akkor az a kaktusz lenne, mert olyan helyeken „virágoznak” (szikla, homok), ahol a férfiak élni se tudnának.

Később teológusként Visky István arról beszélt: érdekes, ahogyan a nő története elkezdődik. Isten nézte Ádámot, és megállapította: nincs az jól, hogy egyedül van. Ádámot amúgy az egyedüllét különösebben nem izgatta volna („hiszen a férfiak jól elvannak magukban horgászás közben, vagy amikor szöszmötölnek a garázsban”), ezért Isten volt az, aki elültette a férfiban a hiányérzetet, a sóvárgást a nő iránt. Ezért elaltatta Ádámot, hogy megtalálja álmában azt a nőt, akibe beleszerethet. Fontos részlet, hogy egyetlen nőt, és nem többet. Nem kínált fel neki választási lehetőséget, hogy itt egy szőke, egy barna és egy vörös, mert akkor a másik kettő, akiket nem választ, boldogtalanok lettek volna. Aztán pedig Ádám felébredt, és ott volt Éva. „Az Isten által megteremtett jobbik énem megtestesült előttem – mi ez, ha nem szerelem?” – fogalmazott a váradvelencei tiszteletes.
Felvetődött az is: nincs nagy különbség a régi korok és napjaink nőalakjai közt, viszont a kultúrtörténet nagy tragédiája az, hogy sok férfi elköveti azt a hibát, hogy aszerint értékeli a nőt, hogy mennyire hasznos szerető, háziasszony, édesanya, munkavállaló, holott egy nő önmagában érték, nem a haszon szempontjából kell megítélni őt. „A nő értékét nem a férfi adja. A nőket mi, férfiak ajándékba kaptuk Istentől!” – hangzott el.Szó esett az est folyamán arról is: mitől erős egy nő, hogyan kell a szó átvitt és konkrét értelmében is megérinteni egy nőt, mi egy nőnek és mi egy férfinak a felelőssége.