Borokat szenteltek a premontrei kanonokrend nagyváradi széktemplomában

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi szentmise bevezető részében Fejes Rudolf Anzelm apát arra hívta fel a figyelmet: bár a civil társadalom december 27-én már nem ünnepli karácsonyt, mégis a premontreiek nyolc napig teszik ezt. A nyolcad harmadik napján pedig Szent Jánosra emlékeznek, aki Jézusnak a kedvenc tanítványa volt, és aki a hivatalos kinyilatkoztatásnak az utolsó képviselője és lezárója. Hagyományosan a premontrei helyeken, de máshol is, az a szokás, hogy ilyenkor bort szentelnek. A gazdák a szüret után ekkor fejtették le először az újbort, és vitték a templomba megáldani, s Szent János legendás élete, annak gazdag szimbolikája miatt esett a választás az ő napjára.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt, éspedig a húsvéti történet. Fejes Rudolf Anzelm hangsúlyozta: ne lepődjön meg senki, nem tévedés, ugyanis karácsony nélkül nincs húsvét, illetve karácsonykor gyakorlatilag János evangéliumából olvastak fel egy részletet, amikor azt hallottuk, hogy az Ige megtestesült. János ezáltal tulajdonképpen Jézus isteni mivoltát akarta aláhúzni, hogy amögött, amit látunk, mi van, egyfajta teológiai metafizikaként. Így tehát, akárcsak húsvét, a karácsony is az örök életről szól, csak egy másfajta látószögből – magyarázta az apát.

Arról is beszélt a premontrei főpap: Szent János életéhez rengeteg hagyomány, legenda kapcsolódik. Ő az egyetlen apostol, akit nem tudtak kivégezni, bár megpróbálták. A római falak mellett áll egy kis kápolna, ami az ő tiszteletére lett felszentelve, a legenda szerint ott próbálták égő olajban megsütve kivégezni, de nem sikerült. Mivel nem tudták megölni, elűzték egy szigetre, a kőbányák vidékére, és ott írta az Úr parancsára a Biblia utolsó fejezetét, a Jelenések könyvét. Azt is tudják róla: olyan nagy hittérítő volt, hogy hajlandó volt garanciát vállalni térítő szaváért. Állítólag egyszer elfogadta egy pogány kihívását, és megivott egy mérgezett pohár bort, de nem esett baja, mert a méreg kígyó alakjában kicsúszott a kehelyből.
A borszenteléskor a kánai menyegzőről szóló igei részlet hangzik el, utalásként arra, hogy Jézus első nyilvános csodáját a borral tette. Váradszentmártonban még élő hagyomány (Nagyváradon már nem), hogy az oltár előtt, a szentély bejáratánál a hívek megterítik Szent János asztalát. Mindenki odateszi a borospoharát, az asszonyok borkocsolyákat készítenek, pogácsákat sütnek. A mise után a jelenlevők körülveszik ezt az asztalt, a megszentelt bornak az ivása pedig úgy kezdődik, hogy a pap azt mondja jókívánságként: Vegyétek Szent János szeretetét!