Átfogó felújítások zajlanak Nagyvárad-Őssiben

Tóth Zsigmond

A Nagyvárad-Őssi gyülekezet 1991. szeptember 11-én önállósodott, amivel egy nagyon régi álom valósulhatott meg. Jelenleg szórványgondozó tevékenységet is folytat a gyülekezet Tenke és Nagyszalonta határáig. Az elmúlt évtizedekben Vincze György, Szabó Ferenc, Papp István, Szekeres Sándor és Csűry István szolgáltak lelkipásztorként a gyülekezetben. Tömbházas-falusias kívülről nézve az egyházközség, de belülről családi melegséget áraszt – írják a honlapjukon. Hozzávetőleg 1500 református lélek él itt a Várad-Őssi őslakosokhoz mellé beköltözött szilágysági, székelyföldi, bánsági és bihari tájakról jött hívekkel. Már az 1930-as években református gyülekezetről számolnak be az egyházközség irattárában található dokumentumok. Az 1931. február 15-én tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyvében a 9. napirendi pont alatt ezt olvashatjuk: „Őssi-telepen Bodó Imre presbiter szívessége folytán a református hívek részére istentiszteletet egy év óta már annak lakásában tartják. Az itt tartott istentiszteletek perselypénzét, 5217 lejt az Őssi-telep imaház felépítésének alapjául szánják”. A szóban forgó imaház kezdetben gyermekotthon volt, melynek fenntartásában és vezetésében Bodó Imre járt elöl szolgálatával. A kicsi telepi gyülekezet a Nagyvárad-Újvárosi református egyházközséghez tartozott egészen 1946. október 1-ig. Az anyaegyházközség lelkészei és segédlelkészei jártak ki szolgálni. 1946. október 20-án a váradlesi egyházközséghez csatolták az addig Újvároshoz tartozó peremvárost. Ennek a meglepő eseménynek a hátterében pénzügyi okok fedezhetők fel: az akkor már alig 150 lelkes lesi gyülekezet állami támogatású fizetést (kongrua) tudott adni lelkipásztorának. Az imaház elé 1954-ben torony épült; ekkor már kicsinek bizonyul a templom, a presbitérium Bodó László és Gulyás Olga gondnokokkal az élen a bővítését tervezték.

Gyülekezeti látogatásunkkor Farkas Zsolt jelenlegi parókus lelkész örömmel kalauzolt végig a templomban. Elmondta, hogy amikor idekerült a gyülekezetbe azzal szembesült és a presbitérium is megerősítette, hogy a hetven éves elöregedett villanyhálózatot ki kell cserélni, mivel az már nem felel meg a mai kor követelményeinek. Ez a hálózat csere nem csak abból állt, hogy a huzalokat kicserélték, hanem a falakat is ki kellett vésni, majd tömíteni. Az alkalmat kihasználták, hogy újrafessék a teljes templomot belülről. Ugyanakkor átfestették a padokat, restaurálták a szép csillárokat, és jelenleg folyik a lámpatestek és padok helyre tétele, de a szószék burkolata is ki lesz cserélve. „A téli és nyári kellemes hőérzet szükségessége miatt beszereltettünk három légkondicionálót. Tűzbiztonsági szempontból kezelésre került az egész tetőszerkezet, vagyis tűzálló anyagokkal való bevonása vagy impregnálása, hogy megvédje a tűz hatása ellen, és növelje az égési ellenállását. A templomtorony eléggé megtépázott állapotban volt, ezért a toronysisakot letisztíttattuk és újrafestésére is sor került. A munkálatokra több helyen is pályáztunk, illetve a gyülekezet gyűjtésbe is fogott. A legnagyobb támogatás a Vallásügyi Államtitkárságtól érkezett, a nagyváradi önkormányzat pedig 7500 lejjel járult hozzá. A hívektől való gyűjtés folyamatos, amely a mai napig mintegy 10000 lejt tesz ki” – mondta el portálunknak Farkas Zsolt lelkipásztor. A lelkipásztor kiemelte, hogy: „...nagy segítség a helyi, megyei és országos RMDSZ jelenléte minden szinten, hiszen az érdekvédelmi szervezetünk nélkül valószínűleg ezek a munkálatok nem valósulhattak volna meg.”