A Hortobágyi Művésztelep alkotásaiból nyílt kiállítás Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

H. Csongrády Márta felidézte, hogy a hortobágyi művésztelep születése a szecesszió világához kötődik, amikor a hivatalos kultúra kiüresedő értékeitől való elfordulás, az új szellemben alkotni kívánó művészek egymást keresése, az együtt dolgozás iskolát eredményező programszerűsége Magyarországon is megteremtette az alkotótáborokat. 1928-ban ezt felismerve Boromisza Tibor festőművész – aki már 1927-ben járt a Hortobágyon, ott élt a pásztorok között, s vásznaira örökítette a sík világát, a pásztorélet számos jelenetét – megszervezte Hortobágyi Kolónia néven az első művésztelepet Káplár Miklós és Maghy Zoltán festőművészek közreműködésével. A művésztelep a fennállásának folyamatosságát tekintve azonban többször megszakad. 1964-ben már csak Maghy Zoltán volt életben, aki mint alapító egy olyan közösséget hozott létre újból, melynek tagjai közül azóta is többen rendszeresen alkotnak a Hortobágyon. Ekkor már a telep nemzetközivé vált Tilles Béla vezetésével, azonban szponzorok hiányában ismét hét évre bezárta kapuit. 1982-től 2000-ig Hortobágyi Alkotótábor Alapítvány néven Égerházi Imre festőművész vezetésével és az Aranybika támogatásával, 2001-2002-ben Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep Alapítványként Burai István festőművész irányításával, majd 2003-tól 2009-ig H. Csongrády Márta koordinálásával és a Cívis Zrt. támogatásával működött. 2009-ben aztán a művésztelep ismét bezárta kapuit, de 2012-ben újraélesztették, immár a mostani – Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep – elnevezéssel.

Jelen kiállítás anyagában a tábor művészei az ábrázolásmód tekintetében széles spektrumon helyezhetők el, az eredendően és alapvetően tárgyias ábrázolásmódtól, illetve a klasszikus realizmustól kezdve egészen a pop-art-ig. A művészek összetétele, a munkák technikai, stílus, látásmódbeli és alapvető tematikus karaktere nem igen mutat külön is kiemelni érdemes eltéréseket a nyári és a téli időszakok között. Természetes módon azonban a képek, grafikák, fotók stb., hangulata észrevehetően alkalmazkodik az évszakos jelleghez. A bemutatott alkotásokon ugyan észrevehetjük a modern felfogásban megújított hagyományokat, de a táj és az ember kapcsolata, az alföldi típusok ábrázolása továbbra is a középpontban áll. „Az új művészi felfogás egyszerre közvetíti a magyarságélményt, és hoz létre úgynevezett szabadság metaforákat. Egyesületünk egyik célkitűzése az anyaországi és határon túli művészek közötti kapcsolattartás. Ars poétikájában szerepel a határon túli magyar nemzetiségű alkotók támogatása, művész és kiállításcserék megszervezése. Ennek a kitekintésnek egyik fontos állomása ez a mostani nagyváradi kiállítás”, fogalmazott H. Csongrády Márta.

Kapcsolódó hír, hogy H. Csongrády Márta a vámospércsi Művésznők Nemzetközi Alkotótáborának is a szervezője, melyen itteni képzőművészek is részt szoktak venni, például Rácz Eliza, Márton Katalin, Jankó-Szép Noémi és Marian Noémi Éva tanárnők. Közülük utóbbi hárman voltak jelen, és osztották meg tapasztalataikat a jelenlevőkkel. A zenei pillanatokról Thurzó Sándor József brácsaművész, a Sola Fide Közösségi és Kulturális Egyesület tagja gondoskodott. A kiállítás október 18-ig tekinthető meg, keddtől-szombatig 11–16 óra közt.

A szerző felvételei