Ötven éve konfirmáltak találkoztak Váradréten

Ciucur Losonczi Antonius

A Jelenések könyve II. fejezetének 3. versére alapozta igei szolgálatát Kabai Kitty, a gyülekezet beosztott lelkésze. Szószéki beszédében azt emelte ki: Isten tudja azt, hogy állhatatosak vagyunk, és értékeli, hogy terheket viselünk az ő nevéért. Hangsúlyozta: nem a véletlen műve, hogy a 16. században a Heidelbergi Káté legelső, vagyis legfontosabb kérdéseként lett kijelölve a „Mi életedben és halálodban az egyetlen vigasztalásod?”, hiszen életünk minden szakaszában hallhatjuk a Jóisten biztatását. Ő nagyvonalóan közelít felénk minden körülmények közt, és teljesen átfogja az életünket a kegyelme. „Az Úr a mi jó pásztorunk, az egyetlen, aki ismer bennünket, a teljes lényünket, a mások által jegyzett külső és a saját magunk által írt úgymond belső életünket egyaránt, ezért a hit nem egy olcsó vigasz vagy csupán vigaszdíj” – fogalmazott a szónok.

Dr. Pálfi József parókus lelkész az úgynevezett József-történetekből egyetlen rövid kis részt idézett: „De az Isten”, arra figyelmeztetve: a bölcs emberek tudják, hogy az életünkben, mint a búvópatak, vagyis néha elbújik, néha pedig előjön, de mindig velünk van az Isten.

Közreműködött a templom Sztárai Mihály Énekkara Márkus Zoltán kántor-karnagy vezényletével, illetve fellépett Meleg Vilmos színművész, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem magánének szakos hallgatóinak kórusa, Bódis Ádám tanár zongorakíséretével.