Német zeneszerzők művei holland karmesterrel a váradi filharmóniában

Tóth Gábor

Míg a múlt héten francia zeneszerzőké volt a főszerep a filharmónia koncertjén, most német alkotókon a sor. Az eseményhez ezúttal igazán találó a választott cím: Ventus et Lux (Szél és fény). Konkrétan és átvitt értelemben is széllel, voltaképp „szájszéllel” működnek a második műben szóló szerepet kapó fúvós hangszerek, melyeket az angol szóhasználatban egyenesen wind instruments néven csoportosítanak. Ugyanakkor például a fuvola látványra is kifejezetten csillogó fényű, a választott szerzők zenéje pedig remélhetőleg igazán változatos spektrumokban fényeskedik majd. Eszerint koraromantikus lendülettel szökellő világos tónusokat is hallhatunk Webernél, Danzi felől klasszikusan kecsesebb körvonalú, áttetszőbb árnyalatok fújdogálnak, olykor apai ágról örökölt olaszosak is, míg Brahms festői vásznán még a márciusi napfényben is kissé nagykabátosabb az időjárás, vastagabb olajfesték-felvitelben láthatók a táj fénytónusai.

C. M. v. Weber (1786–1826) Euryanthe c. operáját (bem. 1823) nemigen játsszák, úgy tartják, gyengécske a Chézy-féle librettója (a 13. századi francia legendát Boccaccio és Shakespeare is feldolgozta). Feszesre formált, lényegre törő nyitánya viszont annál inkább műsoron forog szimfonikus koncerteken. Igaz, nem a címszereplő fiatal lány, Euryanthe nézőpontjából, hanem szerelme, Adolar férfiszemszögéből hallhatjuk majd képletesen a két kontrasztban álló karakterű téma megfogalmazását: a szerelmi hűségbe vetett hit határozottságát és a viszontlátás reményének gyöngéd líráját, valamint egy különös, mesteri enharmóniával moduláló Largo-középrészt, előírtan szóló nyolcba (gyakorlatilag hét + brácsa) osztott szordínós hegedűszólammal, melyet a szerelmesek közé álló külső cselszövés fonogatott szálainak sejtelmessége is képletesen áthat.

Az eredetileg mannheimi gordonkás Franz Danzi (1763–1826), későbbi udvari zenekarvezető Münchenben, Stuttgartban, kapocs a klasszika és koraromantika között, egyszerre volt Mozart, Beethoven és Weber kortársa. A rendkívül termékeny alkotót ma főként a fúvós muzsikusok tartják repertoáron számos ilyen irányú alkotása miatt. Közülük egyik a most hallható, 1813-ban kiadott B-dúr sinfonia concertante, a hibrid nevű kísérletező műfaj a barokkból örökölt concerto nyomán kifejlődött hangszeres versenymű és a klasszikában kiforrott önálló szimfónia kedvelt 18. századi ötvözéséből maradt ránk.

A koncert második részében Brahms (1833–1897) I. szimfóniáját (bef. 1876) hallhatjuk, amit kissé egyoldalúan gyakran játszottak az elmúlt években a váradi filharmóniában, ahhoz képest, hogy másik három remek szimfóniát is írt a bécsi mesterré lett hamburgi. Konkrétan a múlt héten itt járt Cristian Spătaru is vezényelte nálunk tavaly májusban ezt az I. szimfóniát. Brahms hosszas Beethoven-hagyománytiszteletű tépelődés nyomán tett pontot mintegy 21 év alatt első szimfóniája végére. Érdemes fülelni és felfedezni, hogy miként fúj át olykor Brahms említett nagykabátján Beethoven hangjának szele – és nem kizárólag a nyilvánvaló IX. szimfóniából a finálé-találkozásokban –, adott rá négy tétel és nagyjából háromnegyed óra terjedelem.

Theo Wolters régi szimpatikus vendége a filharmóniának, de az ország más zenekarai is gyakran hívják meg. 2009 óta több alkalommal is vezényelt Váradon, kedveli a nagyzenekari hatásokat is, oly módon, hogy mindeközben eredendő jóindulattal tud emberközeli maradni művészettisztelete. Korábbi foglalkozását tekintve trombitaművész, többek között a világ egyik legnevesebb és legnívósabb zenekarának, az Amszterdami Concertgebouw-nak volt tagja (1979-től), ahol később a dirigálást is folytatta, nyolc éven át volt Mariss Jansons karmesterasszisztense (2012-ig). Hazáján kívül főként német zenekarokat vezetett, majd a ’90-es évek végétől kezdődően ő is egyike lett azoknak a nyitott szemléletű hollandoknak, akik megkedvelték Kelet-Európát, dirigált többször Kassán, Tbilisziben, Bukarestben (rádiózenekar és Enescu-filharmónia), hozzánk közelebb Szatmárnémetiben, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyszebenben stb., de távolabb, Dél-Koreában is megfordult.

A kolozsvári zeneakadémia egykori végzettje (2000), mára egyik főállású fuvolatanára, Liliana Cadar bő tíz éve lépett fel legutóbb itt a filharmóniában. A szintén Kolozsvárott diplomázott (1998) Cristian Marint naprakészen ismerheti a váradi közönség, hiszen idén lesz 25 éve, hogy itt fújja klarinétját (olykor basszusklarinétját) a szimfonikus zenekarban, amelyből egy-egy évadban előlépve szólistaként is meg szokott mutatkozni.

Filharmóniás információk: filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea, instagram.com/filarmonicaoradea. Online koncertjegyek: bilete.ro.