Gyászhírek, február 3.

Szomorú szívvel, mély fájdalommal emlékezünk meg rólad, MATÁK ERZSÉBET (ELI) (szül. FENDLER ERZSÉBET, élt 54 évet), aki ma hat hete, hogy visszaadta lelkét Teremtőjének, hirtelen eltávozásával itt hagyva szeretett családját. „Édesanyám, ki fentről tekintesz le rám, Vigyázz rám egy életen át, Ki búcsú nélkül mentél el tőlem, Nem mondtál semmit, csak itt hagytál. A ház, ahol éltél, oly üres és sivár, Ott engem már senki se vár, De tudom, kinek kezét fogod, Boldogok vagytok, mint az angyalok. Ti vagytok s voltatok nekem az élő csillagok.” Édesanyám! Édesapám! Nagyon hiányoztok! Nyugodjatok békében. Megemlékezik rólad, rólatok: egyetlen lányotok, Elike, vejetek, Ferike, unokáitok, Kristóf, Bernadett, Ádám, testvéreid, Hansi és családja, Erika és családja, Józsi és családja, valamint a közeli és távoli rokonok.

„Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel, de hisszük, hogy égi otthonodban békére leltél, hisz te a jónál is jobbat érdemeltél. Kedves emléked szívünk őrzi, s mindenért, mi voltál, örök hálám, nyugodj békében, drága édesapám!” Mély és leírhatatlan fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették, tisztelték, hogy küzdelmes és munkás életútja végén, türelemmel viselt betegség után a szeretett apa, nagyapa, SZODORAI ZOLTÁN (született Éradonyban) 2023. január 31-én, életének 79. évében visszaköltözött Teremtőjéhez. Földi útjának életvonata utolsó megállójához érkezik, és itt megtört szívvel búcsúzunk tőle ma, február 3-án az éradonyi temetőben, 12 órai kezdettel. Örökké szeretünk, drága Édesapánk! Ezúton köszönjük mindenkinek, ki gyászunkban osztozik. Leánya, Beáta, fia, Zoltán, unokái, Lara, Mira és veje, Lala.

„Nyugszik a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. De te számunkra sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.” Mély és leírhatatlan fájdalommal tudatjuk, hogy türelemmel viselt betegség után a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama és kedves anyós, DURÁNYI MÁRIA 2023. február 2-án, életének 80. évében visszaköltözött Teremtőjéhez. Megtört szívvel búcsúzunk tőle február 6-án, 14 órakor a városi kápolnából, a Rulikowski temetőben. Lányai, Erzsike, Icuka és Magduska, vejei, Imi és Jani, unokái, Vicky és Edina, Kevin és Szilike és dédunokája, Balázs.

Fájó szívvel, könnyes szemmel emlékezünk a szeretett nagymamára, RÁCZ ROZÁLIÁRA (élt 73 évet). „Könnyek csorognak végig arcunkon, Egy éve elmentél, hiányzol nagyon. Emléked itt van velünk, El nem múló fájdalommal örökké szeretünk. Csillaggá váltál, barangolsz az égen, Gyere mifelénk is úgy, mint réges-régen. Ha megfáradsz utadon, pihenj meg egy percre, Tekints le az érted fájó, szomorú szívekre. A te szíved már nem fáj, de a miénk vérzik, Mert a fájdalmat csak az élők érzik. Álmaidra vigyázzanak az angyalok, Sose felejtünk el, biztosan tudod!” Örökké bánatos unokája, unokaveje és dédunokája.

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a szeretett édesanyára, anyósra és nagymamára, RÁCZ ROZÁLIÁRA (szül. PATAKI, Bors) halálának első évfordulóján. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Emlékét örökké őrzi bánatos fia és menye.

A szó kevés leírni hiányod, mit két éve magad után hagytál, drága, imádott feleségem, szerető édesanya, rokon, BARBU TIMEA (szül. LOVÁSZ, élt 49 évet). A fájdalom szorítóan tépi szívünket, de emléked törölhetetlen. Nyugodj békében… hiányzol nagyon… Férjed, Rémusz, fiad, Rémusz, valamint Francika, Edina és családja.

Mindent vesztve siratlak két éve, drága, egyetlen, imádott gyermekem, BARBU TIMEA (szül. LOVÁSZ). Te elmentél, veled az álmok, veled együtt eltemettem a világot. Nyugodj békében! Fájó szívű édesanyád, özv. Lovász Gyöngyi.

Két éve elhunyt a drága unokatestvér, BARBU TIMEA. Örök emléke szívünkben maradt. Jóságod, emberi méltóságod velünk marad egy életen át. Béke poraira! Szakaszló Éva és családja, Dobai László és családja.

Két éve elhunyt drága szerettünk, BARBU TIMEA. Emlékének tisztelgünk, őt soha nem feledve. Maliţa Dumitru, Turcsányi Ernő, Edda és Csicsi családjukkal, a Buhászi-Varga családok.

Szeretett, drága BARBU TIMEA halála második évfordulóján összetört szívvel emlékezünk. Te mindenkit szerettél és téged mindenki szeretett, soha nem feledünk! Lebovics István és családja, valamint Izraelből a Lebovics-Ács családok.

Szívünkben örökké tartó fájdalommal emlékezünk arra a szomorú napra, amikor 1996. február 4-én, szeretett gyermekünk, DEMETER LÁSZLÓ ZOLTÁN tragikus hirtelenséggel elhunyt. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! „Csak az hal meg, akit elfelejtenek.” Örökké bánatos apja, testvére, Richárd és családja.

„Hozzád már csak a temetőbe mehetünk, sírodra csak virágot vihetünk.” Huszonegy éve, hogy itt hagytál bennünket, drága fiam, IFJ. LŐRINCZ GÁSPÁR. Engesztelő szentmise február 3-án, 17 órától, a telegdi római katolikus templomban. Édesanyád és szeretteid.

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” (Juhász Gyula) 2023. február 5-én, halálának első évfordulóján soha el nem múló fájdalommal emlékezünk DR. BOHÁCS ILDIKÓ (gyermekgyógyász főorvos) elvesztésére. Szerettei.

Fájó szívvel emlékezünk a legdrágább feleségre, anyára, nagymamára és dédire, SZILÁGYI ILONÁRA (szül. PEREI, Szentjános) halálának első évfordulóján. „Ha egy könnycsepp gördül az arcunkon, az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon. Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Téged elfeledni soha nem lehet, csak muszáj az életet élni nélküled. Nem halljuk a hangod, nem látjuk az arcod, hiába szólítunk, te már nem hallod. Virágot viszünk egy néma sírra, de ezzel téged nem hozhatunk vissza. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Emlékét szívünkben örökké őrizzük. Bánatos férje, Lajos, lányai, Irénke, Ica, vejei, Lajos és Jóska, fiai, Lajos és Géza, menye, Ilonka és unokái, dédunokái.

„Ha emlegettek, köztetek leszek, / Ha imádkoztok, veletek vagyok, / Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, / Emlékem így áldás lesz rajtatok.” (Reményik Sándor) Az elválás örök fájdalmával emlékezünk a felejthetetlen, drága jó szülőkre, nagyszülőkre, dédszülőkre haláluk évfordulóján. CSÁKI SÁNDORNÉRA (szül. SZILÁGYI ETELKA), aki 7 éve, hogy örökre megpihent, és CSÁKI SÁNDORRA, aki már 28 és fél éve, hogy örökre távozott közülünk, hatalmas űrt hagyva maguk után. Hiányuk pótolhatatlan. Csöndes álmuk felett őrködjön a hála és a szeretet! Nyugodjanak békében! Örökké szerető leányuk, Ibolya és családja.