Murányi Sándor és Jász Attila köteteit mutatták be a Posticumban

Pikó Stefánia

Ahogyan az lenni szokott, a nagyváradi Posticumban megrendezett, múlt heti könyvbemutató alkalmával sem kizárólag az éppen főszereplő kötetekkel ismerkedhetett meg a közönség, hanem két izgalmas személyiséggel is: Jász Attila költővel és Murányi Sándor Olivér íróval. A szerzőkkel Szűcs László beszélgetett. A magyar „indiánozás” gyakorlói, Jász Attila, írói álnevén Csendes Toll, a nagy múltra visszatekintő Új Forrás irodalmi folyóirat főszerkesztője, Murányi Sándor Olivér pedig a lap munkatársa.
Murányi Sándor, indián nevén Medvéket Ölelő elmondta, a jelen eseményen bemutatott Folyamtánc című kötetét Jász Attila adta ki, emellett, ahogyan ők fogalmaznak, ő a szerző törzsfőnöke is (a főszerkesztője) és a kisfiának a keresztapja, ugyanakkor jó néhány éve dolgoznak együtt különböző szakmai tevékenységek keretében, így új kötetének a bemutató-turnéjára is szerette volna elhívni őt magával. Turnét említett, hiszen korábban az író szülővárosában, Székelyudvarhelyen jártak, majd Csíkszeredában, ezután érkeztek Nagyváradra. A közös turnézás előnyeként megjegyezte, a szerzők általában szerénykednek, egymásról pedig sokkal szívesebben mesélnek, mint saját magukról, egy efféle beszélgetés során pedig különböző anekdoták is előkerülhetnek. Murányi Folyamtánca mellett így bemutatták Jász Attila két legújabb kiadványát, a Hétköznapi királyságok és a Felhőfoszlányok a hajnali fűben című köteteket. Felmerült emellett a könyvbemutatók szükségessége úgy általában, mellyel kapcsolatban mindkét szerző azt vallotta, fontosnak tartják a szerzők és az olvasók személyes találkozását. Jász Attila példaként hozta fel, hogy ők az Új Forrásnál minden hónapban tartanak egy lapszámbemutatót, és minden ilyen találkozás alkalmával hívnak egy díszvendéget is – decemberben például Kiss Tibor, a Quimby frontembere lesz a meghívott.

Elsőként Jász Attila olvasott fel néhányat költeményei közül a Felhőfoszlányok a hajnali fűben című kötetből, méghozzá egy olyan ciklusból adott ízelítőt, amelynek több versében is szerepet kapott helyszínként a Posticum, hiszen mint kiderült, számos emléke fűzi ide a költőt. Ebben a vers- és verspróza-kötetben az egykori apáca, krakkói szent, Faustyna Kowalska (1905–1938) naplói, Jézus-beszélgetései, versei találkoznak és „fikcionalizálódnak” a költő úti élményeivel, mai tapasztalataival. Faustyna Kowalska személyével, történetével Jász egy krakkói útja során ismerkedett meg, és meg is ihlette. A szerző elmondta, legkedveltebb műfajai a vers és az esszé, ezért gyakran versprózákat ír – szereti a határok feszegetését.
„Mi történik, hogyha az ember válik, és viszi a házat az asszony? Fel kell gyújtani vagy nem kell felgyújtani? És mi történik, hogyha az ember meg akar nősülni, de meg se tudja venni a házat, mert aki eladja, az átveri, lenyúlja az előleget? Fel kell gyújtani, vagy nem kell felgyújtani?” – ezzel a felütéssel kezdte meg prózájának felolvasását Murányi Sándor. Írásában, ahogyan arra beszélgetőpartnere is hamar felfigyelt, titokzatos, jelentőségteljes szerepet játszott a Duna. „Úgy gondoltam, hogy a hét év medvészetet, vadonba kivonulást harcsával kell pihentetnem – akkor még nem tudhattam, hogy a Dunán több a horgász, mint a hal” – magyarázta, hogyan került a Duna bűvkörébe. A természetközeliséget „megtestesítő” Duna, a folyam, valóban központi eleme írásainak. A szerző kiemelte, főhőse a folyammal barátkozik, „olyan, aki csak a folyamnak hajlandó felöltözni fehér ingbe és nyakkendőbe”.  Ezt pedig szó szerint értette, hiszen a történet során a rendőrök valóban úgy találnak rá a főhösre, hogy a Duna-parton ül fehér ingben és nyakkendőben és a folyammal beszélget. Hozzátette, szerinte azok az igazán jó főhősök, akik mindig valahol a normalitás és az őrület között helyezkednek el. A felolvasott írás egyik mellékszereplője kapcsán azt is elmondta, szerinte azok a legértékesebb emberek, akik vannak olyan bátrak, hogy egyetlen egy dologra tegyék fel az életüket.
Jász Attila Hétköznapi királyságok című kötetéről is mesélt, amely bár gyerekkönyv, igen szórakoztatónak bizonyult a felnőttek körében is, hiszen humoros, bájos írások olvashatók benne, amelyeket részben a szerző hallásproblémája ihletett. A kötet sikerét bizonyítja, hogy számos országban is lefordították már – ami külön érdekes, hiszen nem lehetett egyszerű a „köpött pulóver” és „fülszőrnövény” félrehallások fordítása.
A hangulatos találkozó keretében a Partiumi Keresztény Egyetem magánének szakos hallgatói is megcsillogtatták tehetségüket, akiket Molnár Levente operaénekes és Carmen Vasile énektanár kísért el.

Borítókép és fotó: Wagner András