Tanulókat jutalmaztak Nagyvárad Napján

Pap István

A világjárvány idején nem lehetett nagyszabású ünnepségeket tartani, de az idén szerencsére megint gondolt a nagyváradi önkormányzat a fiatalokra, és ismét díjazta a legjobbakat közülük. Ugyanakkor nem változott, sőt, ha lehet ilyet mondani, még hangsúlyosabbá vált az egész rendezvénysorozatnak a román etnikai népnemzeti jellege: a városháza nagytermében szinte mindenki nagy méretű román trikolóros kokárdát viselt, a széksorokban minden szék előtt román trikolór díszelgett, a tegnap fél tizenkettőkor elkezdődött ünnepségen pedig a kivetítőn Nagy-Románia térképe volt látható, miközben a megjelentek a román himnuszt énekelték. 

Mint ismeretes, azért lett október 12. Nagyvárad hivatalos ünnepnapja, mert 1918-ban ezen a napon írták alá Aurel Lazăr ügyvéd nagyváradi házában a románok függetlenségi nyilatkozatát, melyben az erdélyi és partiumi románság elszakadását deklarálták Magyarországtól, illetve 1944-ben ezen a napon vonultak be a szovjet és a román csapatok Nagyváradra. Megjegyzendő, hogy a tegnapi ünnepségen Florin Birta polgármester úgy fogalmazott, hogy a román csapatok felszabadították a várost, és azt követően sem tett senki említést arról, hogy a szovjet csapatok is részt vettek ebben a katonai műveletben. És hogy a román népnemzeti jelleg még hangsúlyosabb legyen, az ünnepség végén lelepleztek egy emléktáblát is a városháza nagytermének bejárata mellett, amelyen azoknak a nagyváradi delegáltaknak a nevei szerepelnek, akik részt vettek 1918. december 1-jén a Gyulafehérváron megtartott nagygyűlésen. Sőt, az idei városnapi ünnepségek sorába bevontak egy újabb centenáriumot arra emlékezve, hogy 1922. október 15-én Gyulafehérváron megkoronázták Ferdinand királyt és feleségét, Mária királynét.

Csak román múlt

A városháza nagytermében tartott ünnepségen Gabriel Moisa történész, a Körösvidéki Múzeum igazgatója a három ünneplésre méltatott esemény rendkívüli fontosságáról beszélt. Többek között azt hangsúlyozta, hogy amikor a múltat vizsgáljuk, ugyanolyan mércével kell mérnünk és meg kell értenünk annak minden momentumát. Majd később így fogalmazott: „a gyökereink elvágása, a múlt meg nem történtté tétele, vagy úgy tenni, mintha nem is létezne, elkerülni azt, ami veled történt, nem vezet semmi jóra” . Furcsa volt ezeket a gondolatokat annak tükrében hallgatni, hogy Nagyvárad román városvezetése a hivatalos városnapi ünnepségek során következetesen elvágja a várost saját, több mint 900 éves múltjától, és úgy tesz, mintha mindaz, ami 1918 előtt volt, meg sem történt volna. Egyébiránt sem a városházi ünnepségen, sem azt követően a Szent László téren Ferdinand román király lovas szobrának koszorúzásán nem voltak jelen sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői.

Díjátadás

A városházi ünnepségen 142 tanulót és 107 tanárt díjaztak: köztük volt egy nemzetközi tantárgyversenyen első, illetve harmadik helyezést elért diák, ők az elismerő oklevél mellett 5000, illetve 2500 lejes pénzjutalmat is kaptak. Jutalmazták az országos tantárgyversenyeken kiemelkedő eredményeket elért diákokat is: tizenhárom első, harmincegy második, tizenhat harmadik helyezett és 74 dicséretben részesült tanuló vehette át az oklevelet, ők 300–1000 lej közötti pénzjutalmat is kaptak. Rajtuk kívül hat diák tízes átlagot ért el az országos felmérőn vagy az érettségin, ők ezer lejjel lettek gazdagabbak a diploma és az ajándék mellett. A díjazottak között ott voltak a nagyváradi magyar tannyelvű iskolák, a Lorántffy Zsuzsanna, a Szent László, az Ady Endre Líceumok és a Szacsvay Imre Általános Iskola tanulói is, de a vegyes tannyelvű iskolákból is jó pár magyar diák részesült elismerésben.

Koszorúzás

A díjátadás és az emléktábla leleplezése után az ünneplők levonultak a Szent László térre, ahol megkoszorúzták Ferdinand román király lovas szobrát. Itt beszédet mondott Florin Birta polgármester, aki többek között elmondta, hogy az effajta ünnepségek megerősítik az egység és büszkeség érzését azáltal, hogy egy folyamatosan fejlődő, dinamikus város lakói vagyunk. Majd hangsúlyozta, hogy Nagyvárad modellértékű város a különböző kultúrák és felekezetek együttélése szempontjából. Szólt az egybegyűltekhez Dragoș Ursu gyulafehérvári történész is, majd a koszorúzás következett. Koszorút helyeztek el a lovas szobor talapzatához a prefektúra, a megyei és a helyi tanács vezetői, a különböző közintézmények, pártok, civil szervezetek és tanintézmények delegációi.