Gyászhírek, október 28.

Gyászmise KISS ANNA (született KEREKES) emlékére október 29-én, 18 órakor a székesegyházban. Testvére, Kerekes Ágnes.

*

Fájó szívvel tudatom, hogy szeretett bátyám, OLÁH SÁNDOR az Înfrăţirea és Victoria volt marósa, életének 62. évében, hazatért. Temetése október 31-én lesz a Rulikowski temető városi ravatalozójából, 13 órai kezdettel. Kéz a kézben, némán, csendben, kórházi ágy rémisztő ölelésében vettünk örök földi búcsút egymástól, Drága Testvérem. Emléked örökre a szívemben hordozom. Szerető húgod, Edith és családja.

*

Drága szerettünk, OLÁH SÁNDOR (volt monorierdői lakos) hamvait itthon, szülőföldjén helyezzük örök nyugalomra. „A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de lelkünkben örökké velünk maradsz.” Gyászoló feleséged, Kati és fiad, Roland.

*

„Lelked, remélem, békére talált, s Te, OLÁH SÁNDOR már a mennyből vigyázol majd reánk! Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk, Rád örökkön örökké emlékezünk!” Bánatos fiad, Attila, menyed, Andrea, unokáid, Ádám és Dávid.

*

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett feleségre, édesanyára, nagymamára, dédnagymamára, KELE VIOLÁRA. Egy éve már, sajnos, hogy egy bús őszi napon Kis családunk szíve szomorú lett nagyon. Szomorú, mert elment a család motorja, Gyermekek, unokák s apa vigasztalója. Elvitted fájdalmad, de sok derűt s mosolyt is, De tudjuk, hogy vigyázol, óvsz minket még most is. Gyermekeink kérdik: a mama most hol van? Válaszoljuk nékik: ő most már jól van. A mennyben játszik már az égi angyalkákkal, De mindig lenéz ránk kedves mosolyával. Az az áldott mosoly, mit nem feledünk soha, Őrizzük lelkünkben, míg el nem repül tova. Emléke legyen áldott! Drága jó lelke nyugodjon békében! Bánatos férje, lányai es azok családjai.

*

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy szerettünk, DECZKI GÉZA (a villanytelep nyugdíjasa) hamvait november 3-án, 13 órától helyezzük végső nyugvóhelyére a Steinberger kápolnából. A gyászoló család.

*

Lelked, reméljük, békére talált. S te már a mennyből vigyázol ránk. Soha nem felejtünk, szívünkből szeretünk, Rád örökkön örökké emlékezünk. Szívünkben nem múló fájdalommal emlékezünk OLÁH ILONÁRA (Érolaszi), aki 1 éve ment el közülünk, itt hagyva szeretett férjét, gyerekeit és unokáit.

*

Szomorú szívvel emlékezünk halála 25. évfordulójának alkalmából a legdrágább férjre, édesapára, nagyapára és dédapára, VARGA ALBERTRE (BERTI, Bors), akinek egy küzdelmes élet után, még mindig üres a helye. Őt soha nem felejti el bánatos felesége, gyermekei, unokái és dédunokái. Soha nem múló szeretettel gondolunk Rá.

*

MÉSZÁROS JÓZSEF (a TRCL volt dolgozója) 89 éves korában elhunyt. „Elmentél tőlünk szó nélkül, Nem sírunk, az túl kevés lenne! Megbocsátó fájdalommal búcsúzunk!” Teri és Edith Amerikából.

*

„Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő.” (Ratkó József) A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum vezetősége, tanerői, valamint szülői közössége őszinte részvétüket fejezik ki KISS CSILLA ANIKÓ tanító néninek és családjának, a szeretett édesanya és nagymama halála miatt érzett fájdalmukban. Nyugodjék békében, pihenése legyen csendes!

*

Fájó szívvel, könnyes szemmel emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, apósra és nagytatára, TÓTH SÁNDORRA (varrógép-műszerész, élt 77 évet), aki 4 éve hagyott itt bennünket. „Nem feledjük soha két dolgos kezét, Nem feledjük soha szerető szívét. Egész életeden át dolgozva éltél, Ránk bánatot hagyva, csendesen elmentél. Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, Itt hagytál mindent, amiért küzdöttél. Most már nélküled jön el a nyár, az ősz, a tél, a tavasz, De bármily szép is, nélküled nem ugyanaz.” Örökké szerető, bánatos feleséged, Kati, lányod, Katika, vejed, Zoli és drága kis unokád, Petike.

*

Fájó szívvel emlékezek szeretett élettársamra, KÁLLAI EMMÁRA, aki október 29-én, négy éve itt hagyott. Amennyire tud ember szeretni, én úgy szerettelek! Könnyek között írom ezt neked, Emma. Te csoda voltál mindig az életemben, bár ragyoghatnék még a szerető fényedben! Bár másképp lenne, bár ne hagytál volna itt engem, tudom, hogy nem felejtek, s te sem felejted, ahogy melletted ülök és fogom a kezed! Szeretlek és te szeretsz. A hiányod elviselhetetlen, üvölti a lelkem, érted sír itt minden egyes szó. Bánatos élettársad, vitéz l. Weinmann József Gyula.

*

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy legidősebb testvérünk, PÁL IMRE (volt váradszőlősi lakos) életének 83. évében csendesen megpihenni tért. Temetése ma, pénteken 15 órától a Steinberger kápolnától. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Testvérei: Csaba, Gyurka, Jóska, Zoli, Istvánka és családjaik.

*

„Az igazság fénylik, de hogyanja titok. Hogy aki egyszer élt, örökké élni fog.” (Szabó T. Anna) Édesanyánk, SERDÜLT ILDIKÓ (1948–2013) emlékére. Gyermekei, Princzinger Ákos, Ildikó és családjaik.

*

Hálás szívvel emlékezünk a drága feleségre, édesanyára, nagymamára, anyósra, SZÜCS ZSUZSANNÁRA (szül. BÍRÓ ZSUZSANNA, Micske) halálának ötödik évfordulóján. Rögös volt az út, mely neked jutott, Küzdöttél bátran, mert Isten buzdított. Véget ért egy út, az életnek útja, Elmentél tőlünk egy nagyon hosszú útra. Jóságod és végtelen szereteted kísér életünk minden napján. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Nyugodjon békében! Bánatos férje, István, gyermekei, Marika és István, veje, Csaba, unokája, Gergő és felesége, Ágota.

*

Halálának első évfordulóján emlékezünk JUNGEL ETELKÁRA (a nyomda és a könyvtár volt dolgozója), aki Budapesten hunyt el. Gyászolja, Csabi.

*

Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, feleség, testvér, nagymama, UNTERLENDER MÁRIA-MELINDA hirtelen betegség során elhunyt. Gyászolja őt egész családja. Utolsó útjára október 31-én, hétfőn engedjük délelőtt 11 órától, a Nagyvárad központjában található Szent László-templomban, egy szentmise keretén belül. Nyugodjék békében! A gyászoló család.

*

Szomorúan emlékezünk szeretett nővérünkre és nagynéninkre, ANDRÁS ILONÁRA (volt szakácsmester), aki 6 évvel ezelőtt távozott közülünk. Emlékét mindig a szívünkben fogjuk őrizni. Isten nyugtassa békében a lelkét! A bánatos család.

*

Végtelen szomorúsággal emlékezem életem legfájdalmasabb napjára, amikor egy őszi reggelen elveszítettem a legjobb, legdrágább, imádott, felejthetetlen és pótolhatatlan drága jó férjemet, TURUCZ LÁSZLÓT (szül. Érmihályfalva, volt nagyváradi lakos). Nincsenek szavak, amik kifejeznék, mennyire fáj a hiányod. Holnap lesz 6 éve, hogy hirtelen elmentél, itt hagytál árván, el sem tudtál búcsúzni tőlem, akit tiszta szívből szerettél igazán, s én azóta szenvedek, mert nélküled semmit sem ér az életem. Áldja meg a jó Isten a munkás két kezedet és a drága jó szívedet. Azt a boldogságot, amit tőled kaptam, úgy hoztad el nekem, ahogy megálmodtam. Nem tudlak elfelejteni, bármerre is járok, hisz mindig fogtad két kezem, akkor is, ha elengedték mások. Nehéz elfogadni, hogy nem jössz vissza soha, de tudom, hogy vigyázol rám, mint egykor valaha. Hiányodat feldolgozni nem tudom, csak muszáj az életet élni nélküled. A fájdalom szorítóan tépi szívemet, de emléked törölhetetlen. Köszönök mindent, amit értem tettél, nincs az az óra, hogy ne lennél eszemben. Pihenj, te drága szív, míg élek, siratlak. Drága jó férjem, nyugodjál békében! Örökké szerető és összetört szívű feleséged, Piroska, akiért az életedet áldoztad volna.

*

Osztozunk kollégánk, LUKÁCS RÓBERT fájdalmában, és együtt érzünk vele ezekben a fájó percekben, amikor elbúcsúzik szeretett Édesanyjától. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak. A Bihar megyei Statisztikai Hivatal munkaközössége.

*

Ma 10 éve annak a szomorú napnak, hogy a szeretett férj, apa és após, CRISTEA PÁL (volt OTL-buszsofőr, Fugyivásárhely) örökre itt hagyott bennünket. „Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak csak álmodni mentél. Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk, Enyhíti hiányát, ha álmunkban látjuk. Az ész megérti (talán), de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, Ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk.” A megemlékező család.

*

Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy a szeretett és gondoskodó édesanyánk, LUKÁCS JULIANNA (szül. KOCSÁNY, a CEC volt alkalmazottja) életének 78. évében, hosszú, de méltósággal és türelemmel viselt betegség után, visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése 2022. október 31-én, hétfőn 14 órakor a Steinberger kápolnától lesz. Nyugodjon békében! Gyászoló lánya, Ági és párja, Zoltán, fia, Robi, menye, Dana és unokája, Dávid.

*

Mély fajdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédmama, MARHAS ÁGNES 96 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése október 29-én, szombaton 14 órakor a váradhegyaljai (Podgoria) templomkertből. A gyászoló család.