Megújulás és építés: ünnepelt a római katolikus közösség Biharpüspökiben

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi szentmise bevezető részében Varga Sándor plébános felidézte, hogy 2021-ben, advent első vasárnapján hirdették meg a jubileumi évet a biharpüspöki római katolikus egyházközségben. Fát ültettek a plébánia kertjében, ezáltal is jelezve azt, hogy az évfordulót különleges módon illik megünnepelni. Visszatekintve, tényleg különlegesen teltek az elmúlt hónapok, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Az aszály ugyan megpróbáltatásoknak tette ki a jubileumi fát, de ez csak figyelmeztetés arra nézve, hogy mennyire lényegesek a gyökerek. „Legyen ez az ünnep a krisztusi gyökerek elmélyítésének pillanata is!” – jelentette ki a tisztelendő, aki ezután Szent Lőrinc diakónus és vértanú szavait idézve („Az én éjszakám nem ismer sötétséget”), azt kérte: ez a szentmise erősítse a jelenlevők hitét, hogy a sötétség ne tudja megtörni ezt. A plébános ugyanakkor azt is kiemelte, hogy egy templom több ok miatt is fontos: lelki életre kötelez; áldozatra tanít; misszióra szólít fel; imára buzdít és az Istennel való kapcsolatra; segít abban, hogy meglássuk a lényeget; lelki erőt ad ahhoz, hogy felülmúljuk önmagunkat, valamint a kérésnek a helye is.

Az evangéliumi szakasz Szent János könyvéből szólt. Megújulás és építés – e két gondolatkör képezte Böcskei László megyés püspök elmélkedésének alapját, aki hangsúlyozta, hogy a templomnak a felújítása és a megáldása, illetve a búcsúünnep az újjászületés örömét fejezi ki az egész egyházmegye számára, és jó megtapasztalni azt, hogy mindig van újjáéledés és tovább haladás. Felelevenítette, hogy a közelmúltban ráhangolódásképpen felkereste a biharpüspöki templom megálmodójának és építtetőjének, Schlauch Lőrincnek a temesvári családi sírboltját. A későbbi bíboros és nagyváradi püspök 1824-ben született Újaradon, 1842-ben lett a csanádi egyházmegye papnövendéke. 1846 őszétől Temesváron volt levéltárnok Lonovics József püspök udvarában. Ezt követően több helyen is szolgált káplánként, majd tanított a teológián, plébánosként is tevékenykedett. 1872-ben kanonokká, 1873-ban pedig szatmári püspökké nevezték ki. Bár német anyanyelvű volt, mégis a moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására létrehozott Szent László Társulat egyik alapítójaként tartjuk számon. Számos egyházi és világi testületnek a vezéralakja volt, több városnak a díszpolgára. 1887-ben nevezték ki nagyváradi püspökké. Vatikáni mintára kertet létesített és 1893-ben elkészítette Szent László hermáját; 1902-ben hunyt el.

„Lássuk benne elsősorban az építő püspököt, akinek látóköre átfogta a vallási és társadalmi élet megannyi területét, és maradandót alkotott Isten népének fejlődésére, gondozására, további kibontakozására” – fogalmazott Böcskei László. Hozzátette: azonban ne csak csodáljuk Schlauch Lőrinc művét, hanem azt is vegyük észre, hogy ő felismerte a realitást, amikor megígérte a biharpüspökieknek, hogy templomot fog építeni nekik. Nem csupán passzív szemlélője volt tehát a történéseknek, hanem ő maga is cselekedett és alkotott, példát mutatva nemcsak a kortársainak, hanem nekünk is, arra nézve, hogy mi a feladatunk. „Ne csak őrizzük ezért mindazt, amit az elődeink ránk testáltak, hanem mi is gazdagítsuk értékes örökségünket, tegyük élővé a templomot. Halljuk meg Isten üzenetét, a közjót szolgálva és az igazságot képviselve mi is figyeljünk oda mások bajaira” – tanácsolta a főpásztor.

A hozzászólások rendjén Szigeti Ferenc biharpüspöki református lelkész hangsúlyozta: egyedül Istené a dicsőség, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke pedig azon meggyőződésének adott hangot, hogy szolgálni kell a közjót, felismerni a valódi értékeket és cselekedni másokért. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.