„Úgy van, ahogy hiszitek” – Hazug Pista a Hargita táncegyüttes előadásának főszerepében

Pikó Stefánia

A leány piros virágot tűzött a legény kalapjára, megölelték egymást, táncolni kezdtek, majd csatlakozott a nép. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Ékes Gyergyó című folklórelőadásával örvendeztette meg a nagyváradi közönséget múlt pénteken a Szigligeti Színház nagytermének színpadán. Az EHTET-en részt vevő hat társulat egyike a táncfolklorisztikailag kevésbé ismert Gyergyói medence tánc- és zenekultúrájából adott ízelítőt, illetve Hazug Pista történeteit hozta el.

Hazug Pista, azaz Köllő István gyergyói vadőr volt, aki 1931-ben született, és 2016-ban hunyt el. A vadőr a Gyergyószentmiklós melletti Gyergyóalfalván élt, gyakran remeteként is emlegették, mert egy szomszédság nélküli tanyán lakott. Jócskán kiszínezett, csavaros észjárásról árulkodó, humoros történeteiről volt ismert, akit gyakran és szívesen látogattak, hogy meséljen. Éppen húsz évvel ezelőtt, 2002-ben készült egy dokumentumfilm Ez úgy igaz, ahogy hiszitek címmel, amelyben a rendező, illetve Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató nagyotmondó, falusi mesemondók nyomába indult, így látható benne Hazug Pista is. Történeteiből inspirálódva később dr. Panigay Róbert novellákat írt, melyeket egy kötetben 2012-ben jelentettek meg (Hazug Pista igazsága). Ennek a kötetnek a fülszövegében olvasható: „Gyergyóalfalu határában, túl a lakott részen, a Maros mellett van egy tanya. Ott lakik Hazug Pista, az egykori vadőr, aki olyan történeteket kanyarít, hogy még a nagy mesemondó, Berecz András is csodájára jár. Hazug Pista igazságai kerültek ebbe a kötetbe, mindegyikét maga a kiötlő mondja el, mesékkel szórakoztatva, tanácsokat adva úgy, hogy abból kikerekedjék életrajza és világszemlélete”.

Az említett film is része annak az alapanyagnak, amelyből a Hargita együttes előadása elkészült. A dokumentumfilm szinopszisában magyarázatot kaphatunk a jelenségről: „A film emléket állít a magyar népi hagyomány jellegzetes alakjainak, a »hanglérkodóknak«. Az első világháborúból hazatérők közül sokan szerettek mesélni, lódítani. Az otthoniak pedig hittek nekik, mert nem ismerték a világot. Ezek a történetek arról szóltak, hogy amerre a magyar katona járt, milyen hatalmas dolgokat lehetett látni.”

A komoly kutatással megalapozott előadás során a területre jellemző veretes táncokkal, dalokkal ismerkedhettünk meg, melynek zenei világát az ütőgardon domináns ritmusai uralták. Próza, tánc, zene egyenlő szerepet kapott, de a látványról sem szabad megfeledkezni, hiszen jól láthatóan ebbe is alapos munkát fektettek.

„Egyszer a cimborák gondolták, megviccelnek, s a galambjaim szárnyát jó szorosan leragasztották. Kacagtak magukban addig, amíg meg nem látták, hogy a vasút mellett egyes sorban gyalogolnak haza a Hazug Pista galambjai” – ilyen és ehhez hasonló anekdotákkal szórakoztatta hallgatóságát az előadás főszereplője. Az est folyamán megtudhattuk azt is, hogy Hazug Pista Hitlerrel és Băsescuval is egy osztályba járt, de előfordult, hogy Ceaușescuval járt Rómában, ahol a pápa behívta őt, mint régi cimboráját a Szent Péter bazilikába, sőt az ikonikus erkélyre is kivitte magával, ahol örömmel integettek a tömegnek, köztük az orrát lógató Ceaușescunak.

A kedves, szórakoztató, de ami még fontosabb, értékőrző előadás szép ajándék volt a nagyváradi és környékbeli nézőknek, főleg azoknak, akik székely gyökerekkel rendelkeznek.