„A hűség példájaként tekintünk az aradi tizenháromra“

János Piroska

„A Szacsvay-szobor talapzatánál 18 mécses ég, az aradi tizenhárom mellett ugyanis további öt vértanúról szokás beszélni. Batthyány Lajos miniszerelnök és Szacsvay Imre képviselő, váradi jegyző mellett 1849 augusztusa és 1850 februárja között ugyanis további három honvédtisztet végeztek ki: Ormai Norbert honvédezredest, Kazinczy Lajos honvédezredest és Ludwig Hauk honvéd alezredest, Bem tábornok hadsegédét” – mondta el Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke, aki egyben köszöntötte az Ezredévi emléktéren megjelenteket. „A történészek közül sokan gondolják, hogy ’49-ben »megágyazták« Trianont, a nagy romlás akkor kezdődött el. Ezzel kapcsolatosan fájó sebet kapar fel Iohannis román államfő, amikor németországi kitüntetésekor Trianont mindössze már-már idegesítő és zavaró körülménynek nevezi. Legnagyobb történelmi tragédiánkról senkinek nincs joga így beszélni” – jegyezte meg, felidézve a II. András király által a szászoknak nyújtott autonómiát, illetve a Ceaușescu idején történt szászok valutáért való eladását.

„Történelmünk nagypénteke és golgotája lett Arad 1849. október 6-án” – fogalmazott beszédében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Baló Béni aradi református lelkész elbeszélését idézte fel, amelyben a lelkipásztor az október 6-i gyászos nap történéseit a 19. század legnagyobb gonosztettének, a vértanúk többek között idegen nemzetiségű feleségeit pedig a nemzet özvegyeinek nevezi. „172 év után is mélyen átérezzük ezt a gyászt és kegyelettel adózunk a Haynau táborszernagy által kivégzett ártatlan áldozatok emlékének” – tette hozzá, rámutatva, hogy még csak 1956 volt megtorlásában és kegyetlenségében, illetve kiterjedésében az 1849-es vérengzéshez fogható. „Október 6. és november 4. nemzeti gyásznapok, mindkettő célja az volt, hogy lefejezzék a szabadságharcos magyar elitet, de felidézi ez az eset a székely vértanúinkat, vagy a Szoboszlay Aladár erdélyi plébános és csoportja elleni eljárásokat, Sas Kálmán érmihályfalvi református lelkész perét és szenvedő társait. Meg akarták félemlíteni népünket, a szabadságharcos elnyomottakat, a módszer ismerős. A Ceaușescu-rezsim brutalitása is ugyanerre irányult, a fekete március nyomán történtek hasonlóképpen, hogy a nemrégen szabadult székely politikai foglyainkat ne is említsem. Íme az önkényuralom klasszikus megfélemlítési eszközei” – fogalmazott. Pál apostol filippibeliekhez intézett levelét idézve elmondta: nagypéntek azonban számunkra nemcsak gyásznap, hanem Krisztus Urunk győzelmét hirdeti a halál fölött, Damjanich János vértanúról és társairól írt népi költemény szerint pedig a tábornok vesztőhelyére mint a szabadság keresztfájához lép. „Krisztusi sors, krisztusi történelemszemlélet az, ami átminősíti október 6-t, amikor is a népükért, hazájukért, szabadságunkért hozott áldozatra esik a hangsúly” – tette hozzá, a továbbiakban kitérve többek között a váradolaszi református egyházközséget érintő kisajátítási szándékra, felidézve a Lorántffy-iskola sportpályáért folytatott küzdelmet és győzelmet is. „A hűség példájaként tekintünk az aradi tizenháromra, akiknek példája és önfeláldozása helytállásra, cselekvésre, ügyeink vállalására, kiállásra indít minket” – fogalmazott.

„Míg március 15. a kibontakozásról, a kinyíló reményről, addig október 6. a véget, a kegyetlen megtorlást és a bosszút kellene eszünkbe juttassa, mégis az igaz ügy melletti kitartást, a példás lelkierőt, a becsületet, hitet hozza előtérbe. Az aradi vértanúk tartása, helytállása erkölcsi iránytűként jelenik meg a mai ember előtt. Emlékük nem lesújt, megfélemlít, hanem bátorít, ösztönöz. Mai, erkölcsileg eltorzult világunkban nagy szükség van hasonló példaképekre” – fogalmazott beszédében Zatykó Gyula, az EMP alelnöke, felidézve Haynau diktátorokhoz hasonló kegyetlenségét. Ahogy abban az időkben voltak hősök és árulók, úgy napjainkban is vannak becsületes, elveikért cselekedni képes emberek és a közösség érdekeit eláruló egyének is. „Ma, legalábbis a világ civilizált felében, már nem karddal harcolnak a jogokért küzdők, mint ahogy nem állít falhoz a hatalom sem senkit. Ma már más módszerekkel semmisítenek meg kényelmetlen embereket, csoportokat, kormányokat. Ma a karaktert ölik meg, jogtalan megvádolások történnek, hazugságáradat próbálja meg eltakarni az igazságot” – tette hozzá, példaként említve a Beke István és Szőcs Zoltán elleni pert, vagy a Magyarország elleni támadásokat.

Az ünnepi beszédeket követően a Motolla énekegyüttes – Brugós Anikó, Szilágyi Ágnes és Kiss Tünde – lépett fel, majd a koszorúzásokat követően a Himnusz eléneklésével zárták a megemlékezést.

Fotók: Alexandru Nițescu