Templombúcsút ünnepeltek Biharpüspökiben

Ciucur Losonczi Antonius

A bevezető részben Giosanu Leonard váradolaszi segédlelkész azt emelte ki: Istent dicsőíteni gyűltek össze, Szent Lőrincet tisztelve, kérve az Úrtól az állhatatosságot, mely a vértanúkat jellemezte, és hűségessé tette őket Krisztushoz egészen a halálukig. Megjegyezte: állatokat és embereket kínozni egyaránt bűn, többek közt azért, mert érzéketlenné tesz bennünket. Vértanúként Szent Lőrinc is kegyetlenségnek volt kitéve, hiszen tüzes rostélyon megégették. Mégsem a kínzóit ünnepeljük ma, hanem őt és Krisztust, aki életét adta a mi bűneinkért, és nem szidta a hóhérait, hanem példát mutatott vállalt halálával a vértanúknak.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében Orosz Roland diakónus hangsúlyozta, hogy az egyház által előírt főünnepek után egy plébánia közössége számára a legnagyobb ünnep a templombúcsú, mert visszatekintés a múltba, hálaadás a jelenben és hit a jövőben. A biharpüspökiek védőszentje, Szent Lőrinc 258. augusztus 10-én halt vértanúhalált. Akkoriban üldözték a keresztényeket, és a pápával együtt annak munkatársait is elfogták. Az egyházfőt megölték, Lőrincnek azonban háromnapos haladékot adott a császár, hogy gyűjtse össze a kincseket. Ő az egyház javait szétosztotta a szegények közt, és amikor odaállt a világi vezető elé, kijelentette: „Ezek az emberek az egyház kincsei!”. Történetét, mely azzal zárul, hogy megkínozták és vasroston megsütötték, száz évvel később Szent Ambrus jegyezte le.

És mi a mának szóló üzenete ennek? Az, hogy ti vagytok az egyház kincsei – fogalmazott a diakónus, aki Bruno Ferrero Három tintapacal című írása alapján azt kívánta a jelenlevőknek, hogy kétféle színű tintát használjanak az életükben minél gyakrabban: a pirosat, mely az alázat, a szenvedés és az igaz szeretet bizonyítékaként vízum a megváltáshoz, és a láthatatlan fehéret, mely a szegénység, a gyermeki lélek, az ártatlanság és a kegyelem jelképeként csak a mennyek országában olvasható.

A megjelenteknek Varga Sándor plébános mondott köszönetet, kiemelten a paptestvéreinek, a kórusnak, és a templomfelújítás kivitelezésével megbízott Sípos-házaspárnak. Megjegyezte: mivel Szent Lőrinc diakónus volt, ezért gondolta úgy, hogy Orosz Rolandot és Blaga Antoniut, a váradi egyházmegye idén felszentelt két diakónusát kéri meg, hogy működjenek közre a liturgián az ezüstmisés Giosanu Leonard atya mellett.

Fotók: A szerző felvételei