A hetente megjelent írásokban bemutattuk a város néhány jelentős kereskedő famíliáját, ipari létesítményét, üzletét, híres vagy kevésbé híres személyiségét. Azonban nem foglalkoztunk azokkal a helyekkel, ahol a váradi ember, legyen az szegény, netán középosztálybeli, vagy kőgazdag, kieresztette a napi munka után a gőzt és szórakozott egy jót, hogy másnap újrakezdje azt az alkotómunkát, ami ezt a várost kiemelte az unalmas vidéki városok sorából.
Mint tudjuk, a századforduló előtt a váradi polgár nem sok kávéházat vagy mulatóhelyet talált Olasziban, ezek jórészt az újvárosi részen voltak. Azért nem maradt szórakozás nélkül ennek a városrésznek a közönsége sem, ugyanis a régi Apolló, a Széchenyi szálló, a Széchenyi téri fából épült kioszk, a Magyar Királyhoz címzett kávéház, a Magyar Király és a Rózsabokor vendéglő és sörkert is épp elég lett volna a szórakozásra és a megkeresett pénz egy részének elmulatására, de…
És itt jön az a rész, ami fényesen bizonyítja, hogy a nagyváradi vállalkozói kedv nem ismert határokat. Röpke pár esztendő alatt felépült a Bazár épülete, benne a híres Pollák-féle Bodegával, a Szigligeti Színház, egy „kokett” kis cukrászdával, Müller Salamon kőből épült cukrászdája, a tévesen Müllerájnak nevezett szórakozóhely a Széchenyi téren, és egy napon nyílt meg a régen várt kőszínház, és az idős Rimanóczy Kálmán által tervezett és épített szálloda, no meg a köz- és gőzfürdő. Ebben a grandiózus épületkomplexumban, a réginek a helyén egy igazi, világvárosi színvonalú kávéházat nyitott a tulajdonos. A színház ünnepélyes megnyitója után sokan ide vonultak át a díszelőadás közönsége közül – már azok, akik nem voltak meghívva a Zöldfában tartandó díszvacsorára –, megünnepelni ezt a nevezetes napot, 1900. október 15-ét. Aztán sorra épültek a fényes paloták a „tükrös kávéházakkal” a Bémer térre. 1902-ben a Sztarill Ferenc által épített Sztarill-palota, az EMKE kávéházzal, 1904-ben a Pannónia szálló, a kávéházzal. Kicsit arrébb, a híd felé, a Róth-féle házban a Molnár cukrászda volt, amely később az elegáns Elite kávéháznak adott otthont. És itt emlékezzünk meg a Pokol utcai, méltán híres Kispipa vendéglőről, kispénzű költők, újságírók és nyomdászok kedvenc ebédelő, de főleg vacsorázó helyéről. Lássuk, mit is ír Dutka Ákos regényes korrajzában, a Holnap városában erről a helyről: „A Kis Pipa, Juhász Gyula derűs, boldogtalan szerelmében is életkedvre lobbant váradi három esztendejének egyik kedves esti fészke, a kisvárosi kispolgári étterem és a hortobágyi csárda szerencsés keveréke volt. Hosszú, a telekre befelé nyúló épülete odabújt a Bémer térre nyíló, olaszosan keskeny Pokol (később Szent János, ma Ady Endre) utca módos ipari házai közé. Mindjárt az elején, nem messze a színháztól, három muskátlis, fuksziás ablaka az utcára nézett, kovácsoltvas cégéréből a kapu felett ott lógott a jellegzetesen sárguló gyaluforgács-boglár. Üvegajtós söntésében olcsón mérték a jóízű érmelléki kadarkát”. Bizony, ezek a Bémer téri kávéházak és kocsmák mind egy szálig bevonultak a magyar irodalomtörténetbe, Ady Endre és A Holnap révén, és örökké hirdetni fogják a magát világvárosnak kikiáltó Pece-parti Párizs dicsőségét! És mindez csak Olasziban! De menjünk csak át a hídon az újvárosi részre, mert itt is sok érdekes helyet találunk. A Szent László tér és környéke tele volt füstös kávéházakkal. A Fekete Sas, a Csarnok, a Korona, a Mülleráj, no és a Zöldfa, megannyi hely a közönség minden rétegének. A Fekete Sasban Hillinger Lipót megnyitotta az első „zengerájt”, ahol a sztárok, Rienzi Mária, Gyárfás Dezső, Széchy Magda szórakoztatták a nagyérdeműt. Ebben a lokálban találta meg Ady a nagy, végzetes szerelmet, a buja nőt, Rienzi Máriát, akit megörökített a halhatatlan sorokkal: „Mit bánom én, ha ucca-sarkok rongya / Csak elkísérjen engem a síromba.”
Minden egyes kávéháznak megvolt a közönsége. A Koronába a negyvennyolcasok, vagyis a függetlenségiek jártak szívesen, mivel a tulajdonos, Stern Herman maga is e pártot erősítette. A Kovács-házban lévő Csarnok a kupecek, kocsisok kedvelt helye volt, ugyanakkor a kereskedők kávéháza is, ugyanis a Kovács-ház emeletén volt a Kereskedelmi Csarnok, addig, amíg az új fel nem épült a Nagyvásártéren. A kereskedő elit itt ebédelt, és a szomszédos cukrászda termékei is nagy népszerűségnek örvendtek, a tulajdonos Roth házaspárral egyetemben. A Müller cukrászda, a görögkatolikus püspöki palota árnyékában a költők, írók kedvelt ebéd utáni tanyája volt. Ady, Bíró Lajos, Szűcs Dezső itt tereferéltek délutánonként. A városi legenda szerint Bíró Lajos itt mondta először szállóigévé vált mondását, miszerint: „Az élet szépsége egy fekete és utána egy regália média szivar”.
A Kereskedelmi Csarnok felépítése után, annak földszintjén megnyílt a Lloyd kávéház, ugyanakkor, a Kossuth utca végében, a Füchschl-házban is nyílt egy másik, a Bihar, amely belső szépségében vetekedett a Royallal, legalábbis a bérlő szerint. De szóljunk itt néhány szót inkább a Lloyd kávéházról, melynek első bérlői Kain Jakab fakereskedő és Sohr Miksa várbeli kantinos voltak. A pénzt Kain Jakab adta, a beszerzést és az üzlet vezetését Sohr vállalta magára. Az első időkben ez mindkettőjük minden idejét igénybe vette, annyira jól ment az üzlet. Szinte állandóan nyitva tartottak. Ekkor határozták el, hogy eladják az üzletet, mivel a sok munkát nem tudták összeegyeztetni családi életükkel. A vevő Steiner M. Albert kereskedő volt, aki Egri Miksára bízta az üzlet vezetését. Ez sem volt hosszú életű vállalkozás. Ekkor jelent meg a színen Rendes Szidor, egy agilis kereskedő, aki épp Kolozsvárról jött vissza Váradra, testvére, Rendes Vilmos építész tanácsára. A kincses városban női divat üzlete volt, de csődöt mondott, és mivel jól ismerte a várost (régebben első segédként dolgozott a Zöldfa utcai Spitzer Testvérek női divat üzletében), Rendes Vilmos építész megvette Steinertől a kávéházat, a maga nevére megszerezte az iparengedélyt és beültette üzletvezetőnek Rendes Szidort. Ekkor még inkább fellendült a kávéház. Télen hatalmas sátrat állíttatott a helyiség előtt lévő térre, ahol cirkuszi társulatokat léptetett fel. A katonatisztek és az aranyifjúság hatalmasakat mulatott a műsorok végén a szép művésznőkkel és reggelre óriási cecheket hagytak a kasszában. Jó daltársulatok és neves cigánybandák is felléptek néha, ami újabb nagy bevételeket eredményezett. Nem is beszélve a különtermekben folyó kártyacsatákról, melyek nagy pinkapénzeket hoztak a konyhára. Rendes Vilmos nem kért részt az öccse jövedelméből, így Rendes Szidor kifizette hitelezőit, és ahogy akkoriban mondották, visszakapta a nevét, hitelét. Mindig jó szimatáról volt híres. Akkor sem fogott mellé, amikor rájött, hogy a színház megnyitásával a forgalom áttevődik a Bémer térre, és közvetve az akkor éppen épülő Royal kávéházba, amit Rimanóczy a Magyar Király helyére épített. Így aztán saját, „visszaszerzett” neve alatt kibérelte az új kávéházat, és bár még nem volt teljesen kész, a színház megnyitásának estéjén már fogadták a vendégeket. Rendes Szidor jól meggazdagodott a Royalból, majd átadta azt Schwartz Bélának és Palotai Armand gazdasági őrnagynak, akik egy új termet ragasztottak hozzá és megépítették a teraszt is. A bérlő nélkül maradt Lloydot Kelin Márton vette át, majd rövid idő múlva Kurtág Dezső lett a bérlő, aki Váradon először filmvetítésekkel lendített a kávéház forgalmán. Rövidesen Kurtág is a Bémer térre vágyik és átveszi az egykori Rusz és Netyő cukrászdát, helyén megnyitva az Elite kávéházat. A Lloyd a Freifeld–Hartstein–Örlei hármas tulajdonba megy át, tőlük pedig a negyvenes évek elejéig egy Kain-leszármazott tulajdona lesz.
Lám-lám, így keresztezték egymást a kávésok és bérlők életútjai a pezsgő társadalmi életet élő városban, és így lett egyre több az olyan szórakozóhely, ahol a váradi polgár el tudta költeni a pénzét. És akkor még nem is beszéltünk a Bonbonierre-kabaréról, ami a Zöldfa szálló dísztermében, és annak tetőtéri kertjében nyílott, jóval később! De ez már egy másik történet, egy másik írás témája lesz.
Borítóképünkön az EMKE kávéház
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
