Rehabilitálás és egyebek

Tóth Ágnes

Olvasom a Bihari Naplóban hogy nemrég kimaradást pótolt az RMDSZ-es törvényalkotók egy csoportja – köztük Cseke Attila szenátor, Szabó Ödön és Biró Rozália parlamenti képviselők, akik kezdeményezték az 1990/118. számú dekrétum módosítását, mely a kommunizmusban politikai okok miatt üldözött személyeknek megítélt jogokról rendelkezik. Szinte minden ide sorolt kedvezményezettnek az illetménye növekedett az elmúlt években, ám az emelésből két kategória kimaradt: azok, akik kényszerlakhelyen éltek, valamint azok, akiket akaratuk ellenére pszichiátriai intézetekbe utaltak, hogy megtörjék és megszégyenítsék őket. Most ezeket az embereket is kárpótolják. A törvény új változatát az államfő már kihirdette. Ez mind nagyon humánus és az is, hogy a javaslat 304 igen szavazatot kapott és senki sem szavazott ellene… Miért is szavaztak volna az illetmény kifizetése ellen? Hiszen ezek az emberek egyrészt megérdemlik, másrészt már olyan idősek, hogy nem sok ideig fogják élvezni az illetményt.

De mondok valami mást. Nemcsak ők, hanem egy egész ország népe, mintegy 20 millió ember volt itt a kommunizmus áldozata. Őket ki fogja rehabilitálni, kárpótolni az elszenvedett igazságtalanságokért, jogfosztásokért, éheztetésért, szabadságkorlátozásért, megalázásokért, a lebontott házaikért, az elkobzott földjeikért, lelki terrorért, ami nem múlt el nyomtalanul, hiszen a fél ország ideg- és pszichikai beteg lett, nem beszélve más egészségkárosodásokról a rossz táplálkozás, a fagyos lakások, az órákig tartó sorban állások miatt…

Ezeket figyelembe véve mindenkit rehabilitálni kellene, vagy jobbá tenni az életét! És mi történik? Újabb és újabb szigorító rendeletekkel, áremelésekkel, adónövelésekkel sújtják az embereket. A bankok utcára teszik azokat a családokat, akik nem tudják visszafizetni a kölcsönt, hiszen egy havi becsületes munkáért kapott fizetésből senki nem tud itt megélni, nem hogy hitelt is törleszteni, enni is, sőt rezsit fizetni és különböző adókat. El is szökött az ország lakosainak egyharmada külföldre dolgozni, ahol jobban megfizetik a munkájukat. Szétestek a családok. Szégyen! A megígért nyugdíj- és fizetésemeléseket sem tudja megadni a kormány, a gyerekpénz megduplázását is el akarták halasztani, susmusolni.

Nagy büntetés ez a szegény állampolgárnak. Cseberből vederbe estünk. Ráadásul egyes polgármesterek, teljhatalmúlag döntenek emberek sorsa felett, akár a kommunizmusban, mint például Váradon, ahol csak úgy ukmukfukk lebonthatják büntetlenül bárki házát, ha szükség van a telkére. Persze mindenféle ürüggyel. Vagy azért, mert a helyén parkolót akarnak építeni, vagy azért, mert alacsonyabb a háza, mint a szomszédé… Ne tessék nevetni, ez a teljes valóság, nálunk, Nagyváradon, 2020-ban, 30 évvel a kommunista rezsim után. Ezek az emberek is áldozatok. Őket miért nem rehabilitálják, mondjuk „A Román Köztársaság Áldozatai” címen?

Borítókép: illusztráció