Kereskedelem és bankélet Nagyváradon

Farkas László

Lassan végére érünk a város iparának, kereskedelmének és bankéletének szentelt sorozatunknak, de mai írásunkban még megemlékezünk két jelentős cégről és egy bankról.

Elsőként a La Roche és Darvas céget mutatjuk be az olvasóknak, azt a vállalkozást, amelynek létrejötte jelentette a bihari erdőipar fellendülését. A bihari hegyek hatalmas erdői és fenyvesei sok ideig hevertek parlagon. Az évek során történtek ugyan kísérletek e hatalmas természeti kincs kiaknázására, értékesítésére, de ezek szakértelem, vagy épp pénzhiány miatt, mind kudarcot vallottak. Sokáig nem is tudott kellőképpen eredményes lenni a Dobrest-bihari Erdőipari Rt., sem a vaskóhi erdőket bérlő La Roche fils & Comp. cég.

Történt azonban, hogy 1892-ben, a Dobrest-bihari Erdőipari Rt. vezérigazgatói posztot ajánlott fel Darvas Imrének, aki Gyöngyösön lévő egzisztenciáját cserélte fel az akkor még bizonytalannak tűnő nagyváradi karrierre. A vállalkozói szellem, a szaktudás és a munkába fektetett energia viszont azt eredményezte, hogy Darvas szakmai tudása nemcsak az ő előrehaladását eredményezte, hanem felvirágoztatta a bihari erdőipart is, amelynek termékeit Magyarországon kívül Németországba és Olaszországba is exportálták. Azonban a cég sikerei nemcsak Darvas Imrének voltak köszönhetők, hanem annak is, hogy jól képzett munkatársakkal, kitűnő, általa megválasztott vezetőgárdával dolgozott. Említsük meg a társakat is: Alfred La Roche, Telegdy József, Friedmann Benő voltak azok, akik fáradhatatlanul dolgoztak Darvas Imre mellett.

1907-ben aztán nagy változás történt a cégek életében. A Magyar Általános Hitelbank tanácsára a La Roche fils & Comp. cég társult Darvas Imrével. Az új cég, a La Roche és Darvas cég ezután a vaskóhi erdőkön kívül bérbe vette a Lunka és Rézbánya környékén elterülő, a római katolikus és görögkatolikus püspökségek tulajdonában lévő, 5000 holdnyi erdőterületet. Ennek jobb kihasználására 23 kilométeres gőzüzemű ipari vasutat és egy hatalmas fűrészipari gyárat építettek, ahol 480 munkást foglalkoztattak. Látván a vállalkozás sikerét, tovább terjeszkedtek, felvásárolva gróf Zichy Vladimir szurduki és sergesi 6800 katasztrális holdas birtokát. Ide is terveztek egy 30 kilométeres iparvasutat és újabb fűrésztelepet, amelynek építése 1911–1912-ben történt meg, újabb 400 alkalmazottnak adva munkát. Darvas Imre segítségével alakította meg a Nagybáródi Erdőkitermelési Részvénytársaságot Mautner József, Friedmann Benő. Telegdy Józseffel társulva 400 katasztrális hold erdőterület felett rendelkeztek. Itt már meg volt építve a fűrésztelep, ahova a 13 kilométer normál gőzüzemű vasút szállította a faanyagot.

Ez a három faipari vállalat lett a magyar fakereskedelem legnagyobb cége. Termékeit majdnem egész Európába exportálták. Mindhárom telepen gyártottak hajlított vasúti talpfákat, hajlított bútorlécet, hajlított bútoranyagot.

Darvas Imre a sok munka mellett a társadalmi életben, a „humánus mozgalmakban” és közgazdasági téren is jelentős tevékenységet fejtett ki. „Felügyelő tagja volt a Központi Takarékpénztárnak, de annak az 1200 munkásnak pedig, akik vállalatánál dolgoztak, nem rideg főnöke, hanem igaz jóakarója, aki mindent megtesz munkásai sorsának és helyzetének javításáért” – olvashatjuk egy cégét és őt méltató írásban. A La Roche és Darvas cég 1911-ben a Rimanóczy utcán frissen megépült Darvas-házba költöztette irodahelyiségeit.

Úttörőnek számított Nagyvárad kereskedelmi életében a Kolliner D. és Fia cég. Kicsi, egyszerű liszt- és terménybolt nyílt 1813-ban a régi Fekete Sas fogadó egyik földszinti üzlethelyiségében. A Kolliner család pátriárkája, Kolliner Lipót volt az alapító, ő kezdte meg kereskedői pályafutását a kis üzletben, utána fia, Kolliner Dávid folytatta azt az áldásos kereskedelmi tevékenységet, ami az évtizedek folyamán nemcsak országos, hanem világhírű vállalattá tette a céget.

1895-ben Stern Adolf a cégbe társult és Londonban bejegyeztette a „D.u. Sam. Kolliner u. Stern” céget. Innentől nem volt megállás a növekedésben. Kolliner Dávid 1899-ben felhagyott a liszt- és terményüzlettel és nemcsak fiát, Miklóst, hanem vejét, Lukács Gyulát, a Szegedi Kereskedelmi Iparbank, később a Bajai Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatóját az összes cégbe betársította. Lukács Gyula érdeme volt a cégek továbbfejlesztése, modernizálása és ezek külföldi piacokon kivívott elismerése. Következett a Polgári Sörfőzde részvénytársaság megsegítése, elvállalva kitűnő minőségű gyártmányainak képviseletét, és hamarosan népszerűvé téve azokat Nagyváradon és Bihar megyében. Kolliner Sámuel 1903-ban Bécsben, Kolliner Dávid pedig 1910-ben hunyt el. A céget 1912 után Lukács Gyula, Kolliner Miklós és Stern Adolf vezették, akik igyekeztek megőrizni a vállalkozás hírnevét, azt a pozíciót, melyet az a magyar kereskedelemben elfoglalt.

Végül egy bankot mutatunk be a kedves olvasóknak, amely forrásunk, Nagyvárad Cégjegyzéke megjelenésének idején még csak két éve működött a nagyváradi pénzpiacon.

A Nagyváradi Agrár Takarékpénztár Részvénytársaság (a továbbiakban NATP Rt.) 1910-ben alakult, olyan időben, amikor úgy nézett ki, hogy nincs már helye újabb intézetnek a nagyváradi pénzpiacon. Pár hónap alatt mégis bebizonyosodott, hogy a városban még mindig akadt újabb tőke, ami egy élelmes vállalkozásnak vetette meg az alapjait. Mégpedig olyan és annyi tőke, amely a bankot nemcsak Nagyváradnak, hanem Bihar megyének is számottevő pénzügyi tényezőjévé tette. A bankot egymillió korona alaptőkével, két évvel az alapítás után, a nagy pénzintézetek közé sorolták. Üzletágai közé felvette a birtokparcellázást és alig félévi működés után lebonyolított egy nagynak számító üzletet, jelesül Körösszegapáti és Berekböszörmény határában egy 600 katasztrális holdas birtoknak a parcellázását, mintegy 300 ember között.

Aktivitásuk sokrétű volt. Többek között, a bankon belül, megalapították a Biharvármegyei Községi és Körjegyzők Takarékszövetkezetét, amely a jegyzők és körjegyzők magánérdekeit volt hivatott szolgálni.

Foglalkoztak még jelzálogkölcsönök folyósításával, de alapítottak egy tej-, baromfigazdaság és állattani laboratórium részvénytársaságot is. A mezőgazdaság mellett az ipart és a kereskedelmet is szolgálta a bank. Többek között megalapították a Jókai Mór utcában lévő Dénes és Kováts-féle kenyérgyár átvételével, annak fejlesztésével a Nagyváradi Első Kenyérgyár Részvénytársaságot! A gyárat gőzerőre rendezték be, így annak kitűnő minőségű termékeivel a város közélelmezését segítették. Megalakították a Vaskóhi Takarékpénztárat, amelynek célja Vaskóh és vidéke háziiparának fejlesztése és a termékek értékesítése volt.

A NATP Rt. célja az volt, hogy működését az évek során az összes takarékpénztári és banküzletági aktivitásban művelhesse. Foglalkoztak váltó- és folyószámla, és mindenféle más kölcsönök leszámítolásával, értékpapír-kereskedelemmel, kereskedelmi vállalatok, alkalmi egyesületek (sorsjegycsoportok) létesítésével. A bank székhelye a Rimanóczy utca 7-es szám alatti, Fodor Izsó által megrendelt és Incze Lajos és Társa által 1910-ben épített kétemeletes bankpalotában volt.