„Isten szeretete mindannyiunk történetében megmutatkozik”

Ciucur Losonczi Antonius

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök megjegyezte: a székesegyház, illetve az itteni templomok történetében nem tudnak olyan húsvéti ünnepekről, amikor üres templomokban hirdették Urunk Jézus Krisztus feltámadásának örömhírét. Ez a tény biztos hogy elszomorít bennünket, de nem sújthat le annyira, hogy érzéketlenül menjünk el az örömhír mellett. Ilyen körülmények közt is húsvét öröméről kell beszélnünk, és mindazt, amit teszünk ezekben a napokban rejtettségünkben és elzárkózottságunkban, nemcsak az aggodalmunkról kell szóljon, hanem inkább a hitünkről, és az ebből fakadó örömről. A Jóisten megengedi nekünk ezt az időt, hogy még inkább keressük és megtapasztaljuk az ő közelségét. Meg is hív bennünket ilyenkor, hogy ne szokjunk hozzá a mozdulatlansághoz, a tétlenséghez, hanem szűk környezetünkben, otthonunkban fedezzük fel az ittlétét. A mindennapokban, a konyhában és a szobában, akkor, amikor egyedül viseljük el a magányt, vagy amikor egymást kell elviseljük a bezárkózás idején. „A mai nap az örömről szól. Ezt ne felejtsük el, és ennek tudatában és ilyen hittel gondoljunk arra is, hogy a mai nap egy útról is szól. Elindulunk a sírhoz, hogy megtaláljuk az Igazat, hogy találkozzunk az Élővel. Elindulunk találkozni a Feltámadottal. Isten most is itt van köztünk. Azt kérem tőle, éreztesse felemelő jelenlétét, főleg azok számára, akiknek most mindennél nagyobb szükségük van erőre, türelemre, vigasztalásra és reményre” – fogalmazott a főpásztor.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében Böcskei László Johannes Hartl német teológus A Titkok vonzásában – Lépjünk ki vallási komfortzónánkból című könyvéből idézve azon meggyőződésének adott hangot: a jelen megpróbáltató élményei hatására legalább két irányból értelmezhetjük ezt a meghívásként ható biztatást. Az egyik megszokottságainkról szól, amit annyira természetesnek vettünk eddigi életünk egyéni, családi, társadalmi vagy akár vallási jellegű történéseiben és lehetőségeiben. A másik irány még személyesebben érinti komfortzónánkat, mert a külső mögött a belsőt, az igazán lényegest állítja figyelmünk középpontjába, elvezetve ahhoz, ami húsvét ünnepének elengedhetetlen feltétele és hatékonyságának biztosítója a mi életünkben. A figyelmünket a lényegre irányítja, hogy életünk ne üres képkeret maradjon, hanem Isten csodálatos művének hordozója és megmutatója. „Húsvét ünnepe nem az általánosságokról üzen a mai embernek, hanem most is arról beszél, hogy Isten szeretete mindannyiunk történetében megmutatkozik. A jeruzsálemi sír nem befejező pontja az Isten emberszeretetéről írt történetnek, hanem éppen ellenkezőleg, az üres sír a díszes kezdőbetűje annak a történetnek, melyet Isten napjainkban is folytat bennünk, értünk és általunk. Merjünk ezért továbblépni az újdonság felé, és ne álljunk meg” – nyomatékosította a megyés püspök.

Fotó: RKP