Elindult valami, „ami akár csodákat is művelhet”

Tóth Ádám

Hét órához közeledve az üres székeket érdeklődő közönség kezdte el megtölteni. Amikor a prímás meghúzta vonóját, egy tele terem akusztikája köszönt vissza. Három hegedű, egy nagybőgő, libabőr. Így lehetne röviden leírni a szerda estét. Benedek Árpád, a Csillagocska Alapítvány munkatársa és a koncertek egyik főszervezője beharangozójában elmondta: „Várad már nemcsak egy tranzitövezet, hanem egy megálló a néphagyomány terén.” A formációnak pedig szám szerint a hatodik állomása volt a váradi helyszín erdélyi turnéja keretében.

„Nem volt cél, hogy a lemezzel újat mutassunk, sőt!”

Koncz Gergely prímás bemutatkozó beszédében elárulta: „nem volt cél, hogy a lemezzel újat mutassunk, sőt! Sokszor elmondtam, ne áltassuk magunkat, mert erről a vidékről nem fog előkerülni új dal. Amink van, azt viszont a leghitelesebben kívánjuk visszaadni. Egyszerűen más lett a stílus, sok szempontból is. Kiderült, hogy a legszebb dallamok azokon a felvételeken szerepelnek, amelyek 1960–80 között voltak rögzítve. Ezeket tanulmányozva alkottuk meg ezt a lemezt.”

Nagy tisztelettel mutatta be három zenészkollégáját is: bőgő – Havasréti Pál, kontra – Liber Endre és Fekete Antal. „Emberileg és zeneileg is csak tanulni lehet a három kollégától” – jegyezte meg szerényen Koncz Gergely, aki előadásuk második részét ezzel a mondattal nyitotta meg: egy olyan vállalkozásba kezdtek, amelyet „befejezni lehetetlen”. Megérdemelt volt a vastaps!

Befejezhetetlen vállalkozás

Koncz Gergely a koncert után lapunknak elárulta: „A palatkai zenevilág felkutatása befejezhetetlen feladat, ugyanis minden ember egy kicsit máshogy muzsikál, egy falun belül is. Akkoriban, amikor az ember meghallott egy zenét, ugyanúgy tudta, hogy melyik faluból való, akárcsak a népviselet vagy a néptánc. A zenészek maguk sem voltak egyformák és egy magunkfajta – aki nem hordozza ezt a genetikát – csak tanulni próbálja azt. Így ez egy befejezhetetlen vállalkozás. Egyszerűen túl nagy falat egy emberi életnek. Ez a kultúra már nem él saját szülőhelyén, és hogyha mi nem vesszük komolyan, félő, hogy el fog veszni. Persze megmaradnak az archív felvételek, de ennek a műfajnak nem a fiókban van a helye, hanem használni kellene” – fogalmazott Koncz Gergely. Az album a dallamok származási helyéről kapta a nevét. Magyarpalatka Erdélyben, a Mezőségnek nevezett tájegység középső részén található, Kolozsvártól körülbelül 30 kilométerre. A lemezt egy fásszínben vették föl. Hogy miért? „Mert jól szól!” – jegyezte meg a prímás. Elmondása szerint „ennek a zenének nem jó a stúdió légköre. Megöl minket, a hangulatot, meg nagyjából mindent, ami ehhez társul. Olyan helyet kerestünk, aminek van két fala és fedett. Ekkor jött az ötlet, hogy a fásszín pontosan megfelel ezeknek a paramétereknek”.

Az album elkészítésekor csakis a hitelességre próbáltak törekedni, és „csak ezerszer hallott, közismert” dallamokból építkeztek. „Együtt táncolni és énekelni hatalmas dolog. Vagyis volt harminc évvel ezelőttig. Ma már azt látom, hogy van egy olyan generáció, akit tanítanak erre, tud táncolni és szereti, rajong érte, de szövegeket nem tudnak, nem énekelnek. Szándékosan tettünk a lemezre ismert, énekelhető és csakis magyar származású dallamokat. A mai internetes világban pedig, akit érdekel a szöveg, az könnyen megtalálja. Másrészt, hogy nincs ének, így könnyen beépül a hétköznapokba és bármikor, bármit énekelhet rá az ember.”

Formációjuknak nincs külön neve, saját maguk adnak hitelt a csakis ezekre az alkalmakra összeállt együttesnek. „Ezt a zenét négyen érezzük így jónak, bár sokan tudnak jól palatkait játszani, kontrások, bőgősök. Emberileg és zeneileg is csak tanulni lehet a három kollégától” – jegyezte meg a prímás.

A táncházak élményét kívánják visszahozni

„Ez év közepéig még legalább három ilyen típusú koncertet szeretnénk megszervezni Váradon, mert úgy látszik, igény van rá” – árulta el lapunknak Benedek Árpád, a Csillagocska Alapítvány munkatársa és a koncertek egyik főszervezője. „A Csillagocska Alapítvány húsz éve foglalkozik ennek a generációnak a kinevelésével. A Soroglya zenekar, amely a koncerteket követő táncházak muzsikáját biztosítja, nagyrészt ezekből a növendékekből fejlődött hivatásos zenekarrá. Meggyőződésem, hogy olyan nevelést tudtunk nyújtani, hogy bár hivatásos zenészekről beszélünk, nem felejtették el, hogy mi ennek a műfajnak a lényege. Mindig számíthatunk a támogatásukra.” Az estek létrejöttének okáról így nyilatkozott a szervező: „Ez a koncertsorozat egy új dolog a helyiek életében. Ez egy kicsit más. A koncertsorozatoknak és az utána következő táncházaknak is az a célja, hogy korhűen mutassák be ezt a népi világot”. Benedek Árpádtól megtudtuk azt is: „A magyar állam támogatása nélkül ezek a koncertek nem jöhetnének létre. Bár a január 24-ikei első koncertünk előtt voltak kétségeim, de az érdeklődés bátorságot ad. Igény van erre, a gyerekek és a szülők részéről is. A tánctanulás mellett kialakult az az igény, hogy ilyen jellegű rendezvényeken is részt vegyenek az emberek, aminek mi nagyon örülünk. Bátran mondhatom, hogy egy szakmai közönség kezd kialakulni” – tette hozzá.

1997 óta heti rendszerességgel működik a gyermektáncház. 2002 óta a Csillagocska Alapítvány ad ennek helyet, és tervben van a 18 év alattiak számára megalakuló táncház is. „A felnőtt táncház 1972-ben indult el Nagyváradon, majd 1996-tól virágzott a kétezres évek elejéig. Ezután hanyatlásnak indult. Most, úgy érzem, elindult valami, ami akár csodákat is művelhet. Nyitott körű rendezvényeinkre pedig mindenkit nagy szeretettel várunk” – mondta a főszervező.

Borítókép: jobbról balra: Havasréti Pál, Liber Endre, Fekete Antal és Koncz Gergely. Fotó: Konrád Tamás