A Giro

Valter Attila: Büszke vagyok a szurkolókra, a szervezőkre, az országomra. Minden versenyző életre szóló élményekkel távozik hazánkból, mi hárman Erikkel és Barnával pedig még sokkal többel.

Peák Barnabás: Ha soha többet nem érek el semmit ebben a sportban, a karrierem végén akkor is azt fogom mondani, hogy ezért a három napért megérte belekezdeni és ennyit dolgozni.

Fetter Erik: Már kifogytam a jelzőkből…

Bizony, a Giro d’Italia első három, magyarországi szakaszán egyre nehezebb volt jelzőket találnunk a hangulat visszaadására, az élményekre, és nehogy azt higgye valaki, hogy csak a három magyar versenyző áradozott, mert a mezőny legnagyobb klasszisai is így voltak ezzel. A holland Mathieu van der Poel, az Alpecin–Fenix bringása, aki az összetettben élen állót megillető ikonikus rózsaszín trikóban hagyta el Magyarországot, mielőtt a mezőny hétfőn átköltözött Szicíliába, a Kaposvár–Balatonfüred szakaszt 

úgy jellemezte, hogy kétszáz kilométer szeretetet kaptak.

De frenetikus biztatás kísérte a nyitó, Budapest–Visegrád etapot, majd másnap a 9,2 kilométeres budapesti egyéni időfutamot is, amelynek során a versenyzők a Hősök teréről egyperces különbséggel indultak az Andrássy úton, a Duna-parton elhaladtak az Országház mellett, a Margit hídon áttekertek Budára, hogy felkapaszkodjanak a Várba, a cél pedig a Mátyás-templom előtt volt. Az ilyen kulisszák persze hogy lenyűgözték a földkerekség legjobbjait, és akkor arról az őrületről még nem is szóltunk, ami az időfutamon tényleg minden méteren fogadta őket.

S azt bátran kijelenthetjük, hogy a Ponty utca beírta magát a Giro d’Italia 1909 óta íródó históriájába. Budán a Fő utcáról jobbra kanyarodva ezen a szűk kis utcán juthatunk fel a Várba, az elején 14 százalékos a meredekség, és a két szélére a házfalakhoz zsúfolódott többezres tömegben duplán drukkolhattunk: nemcsak az egymás után érkező 176 versenyzőnek, hanem az őket külön-külön felvezető rendőrmotorosoknak is, mert nekik sem volt egyszerű feladat felkapaszkodni a meredeken.

Az időfutamon háromórányi tömör izgalmat kapunk, azonban a Giro d’Italia azoknak is örök élményt ad, akik előtt valahol egyszerre elsuhan a mezőny, a rajtnál vagy befutónál helyezkednek – mindegyiknek megvan a varázsa. A Girónak Olaszországban olyan kultusza van, hogy akiknek magából a versenyből a helyszínen csak pillanatok jutnak, azok is emlegetik évtizedek múltán is. Ez számunkra eddig szinte felfoghatatlan volt, de most mi is megérthettük.