2010.01.14. 08:00
Szilágyi Zsolt: Akkor jó a kormányzati részvétel, ha az autonómia esélyét nem csökkenti
<p>Az Erdélyi Magyar Egyeztető Forum január<br /> nyolcadikai, marosvásárhelyi<br /> ülését kővetően, az<br /> találkozó konkrét<br /> eredményeiről, a két fél<br /> közötti<br /> nézetkülönbségekről, a<br /> Székely Önkormányzati<br /> Nagygyűlésről valamint az autonómia<br /> ügy előrevihetési<br /> lehetőségeiről kérdeztük<br /> Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Nemzeti<br /> Tanács alelnökét.</p>
- Milyen konkrét eredményekkel zárult
a találkozó?
- Már tavaly a Székely
Önkormányzati Nagyülés
alkalmával hoztunk egy döntést, hogy
március 13-án Székely
Önkormányzati Nagyülés újabb
rendezvényét tartjuk meg. Megegyeztünk
abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Forum
(EMEF) két ügyvivője, Kelemen Hunor
és Toró T. Tibor nekilátnak a
szervezés konkrét menetének.
Tisztáztuk azt, hogy több
kérdésben nem értünk egyet, ez is
egy fontos dolog.
- A két fél közötti
nézetkülönbségek konkrétan
mit jelentenek_
- Elsősorban a román belpolitika
vonatkozásában vannak alapvető
nézetkülönbségek, ugyan is az RMDSZ
részéről, a kormányzati
részvétel, mint egyetlen
járható út szerepel a
stratégiában, míg a Tőkés
László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti
Tanács (EMNT) azt a kérdést vette
föl, hogy „jó,jó, de hol van a
léc?”. Ha ennyire szüksége van a
jelenlegi román kormánynak az RMDSZ
szavazataira - mivel a parlamentben négy
képviselő szavazatával van több,
mint fele plusz egy – mennyire használja ki az
erdélyi magyar politikai képviselet azt a
helyzetet ami adódott. Világos, hogy az
államelnöki kampányban a felek
külön utakat jártak. Míg az RMDSZ
Geoana támogatására buzdított
addig Tőkés László azt mondta,
hogy a kisebbik rossz talán Traian Basescu. Most
paradox módon, a Tőkés
támogatását is élvező
Basescu pártja veszi be a kormányba az
RMDSZ-t. egy biztos, ha az elmúlt 2o év
eredményeit és kudarcait nézzük
az az, hogy nemzetpolitikai kérdéseken
közösen kell/ kellene cselekednünk,
erről az összefogás, ugyan is
közös cselekvés nélkül nincs
összefogás. Az összefogás azt
jelenti, hogy közös nemzetpolitikai
célokért közösen teszünk
valamit és azt is jelenti, hogy a
konzultáció megmarad, mind a két
fél megegyezett, hogy az EMEF-nek folyatnia kell
munkáját, azonban a kormányzati
részvétel által behatárolt
RMDSZ mozgástér ne veszélyeztesse a
nemzetpolitikai célok elérését.
A napi politika szintjén lehet intézkedni,
azonban az autonómia politika ügyében
viszonylag keveset lehet tenni. Mi kételyünket,
aggályunkat fejeztük ki a kormányzati
részvétel ilyen formája kapcsán
és kértünk az RMDSZ-től, hogy a
nemzetpolitikai célkitűzések
elsőrangúak maradjanak továbbra is
és ne szoruljanak a pártpolitikai szempontok
mögé.
- A március 13-i Székely
Önkormányzati ülésen,
előreláthatólag, részt vesz az
RMDSZ, az EMEF összefogást mutat?
- Az EMEF-et az RMDSZ és az EMNT hozta létre,
és két fél egyezet meg abban, hogy
március 13-án a Székely
Önkormányzati Nagyülés
következő állomása
várható. Nyilván azt
szeretnénk, hogy a múltkori
kettéosztottság ne
ismétlődjön meg. Éppen ezért
azt reméljük, hogy a Székely
Önkormányzati Nagyülés és az
Székely Nemzeti Tanács által szervezet
Nagyülés állandó
bizottságának vezetője, Farkas Csaba,
aki jelen volt a mai tárgyalásokon,
partnerünk lesz a szervezésben.
Reméljük sikerül egy olyan
megoldást találnunk, amely mindenki
számára elfogadható és
mindenki, aki a székely területi
autonómiát elsőrangú
nemzetpolitikai célkitűzésnek tartja,
azok közösen részt vennének ebben a
munkában.
- Az, hogy az RMDSZ illetve az általa
különböző testületekben
delegált magyar képviselők jelen vannak
az ország döntéshozatalában,
előreviheti-e az autonómia ügyét
vagy sem?
- A mi szempontunkból a kormányzatban
és az állami adminisztrációban
való magyar jelenlét, eszköz és
nem önmagában való cél. A
cél az erdélyi magyarok
autonómiája. Székelyföld
területi autonómiája és az
Erdélyben, szórványban élő
magyarok személyelvű, kulturális
autonómiája. A cél tehát az,
hogy egy olyan intézményrendszert
biztosítsunk a magyaroknak, amely
függetlenül attól, hogy kormányon
van vagy nincs kormányon a magyar képviselet,
biztosítja a megmaradást, a saját
ügyvitelt, a saját
döntéshozást és ehhez a
pénzügyi forrásokat. Ezt nevezte
Markó Béla is ellenzéki szerepben, egy
évvel ezelőtt, etnikai paktumnak. Nem szabad
célt tévesztenünk, a bukaresti politika
és a zsákmánylogika egyik
legveszélyesebb kihatása az, hogy
függővé tesznek minket a bukaresti
politikai széljárástól,
és ez megakadályozhatja, hogy ez ellen
harcoljunk. Mert az autonómia azt jelentené,
hogy nem vagyunk kiszolgáltatva Bukarest
kénye-kedvének, hanem egy
„szerződéses” kapcsolatban vagyunk
a román többséggel, amely elismeri az
erdélyi magyarok megmaradáshoz való
jógát. Akkor jó a kormányzati
részvétel, ha az autonómia
esélyét nem csökkenti, közelebb
visz az autonómiához. Az elmúlt
időszak tapasztalata, azt mutatja, stratégiai
térfoglalást és a nemzetpolitikai
célok részleges
megvalósulását nem sikerült
elérnünk. Erről szol sajnos, a
Kisebbségi Törvény kudarca is,
erről szól az is, hogy nem sikerült egy
önálló, egy magyar
közösség által igazgatott és
irányítót, oktatási rendszert
létrehoznunk, és amely nélkül
elképzelhetetlen a kulturális
autonómia. Nem alap nélküli,
aggályainkat kifejezni, nem alap
nélküli, sőt megalapozott azt mondani,
hogy az első pillanat eufóriáján
túl, tisztán kell látnunk azt, hogy
mit nem sikerült megvalósítani és
mit nagyon sürgős megvalósítani.
Minél tovább halasztódik, az
oktatási, a kulturális és a
székely területi autonómia
megvalósítása, annál nagyobb a
veszély, amiben vagyunk, mert vészesen fogy
Erdélyben a magyar. A találkozón,
nagyon kemény kritikával élt
Tőkés László és a
delegáció több tagja is, az RMDSZ
politikát illetően. De akkor amikor
elkezdtük a tárgyalásokat és
aláirtunk az összefogásról
szóló egyezséget, mind két
fél vállalta azt, hogy továbbra is
megtartja politikai identitását. Azért
mert létezik egy egyezség a
párbeszédről és a
lehetséges
együttműködésről, nem azt
jelenti, hogy feladjuk kritikus
véleményünket vagy elhallgatjuk azokat a
kritikákat és jobbító
javaslatokat melyeket megfogalmaztunk. Tőkés
László 199ö.ben is az autonómia
mellet tört lándzsát, 2ooo-ben is
és 2o1o-ben is ezt teszi. Mi azt szeretnénk,
ha az RMDSZ politikájában és
kormányzati politikájában is, az
autonómia sokkal nagyobb szerepet kapna.