Véget ért a Tavaszi Fesztivál

Hatodik éve szervez Tavaszi Fesztivált a váradi filharmónia. A koncertsorozatok a zenei intézmény és Ciprian Marinescu karmester közreműködésének köszönhetően valósulnak meg.

A mintegy tíz napon át tartó Tavaszi Fesztivál a csütörtök esti hangversennyel zárult. Japánból érkezett vendégművészek színesítették a zenei eseményt, ők az említett karmester jóvoltából voltak jelen városunkban. Ugyanis Ciprian Marinescu jelenlegi zenei tevékenységének nagy részét az oszakai Harmonious Kamarazenekar koncertmestereként és szólistájaként fejti ki. A mester Japánban mint ismert hegedűtanár is tevékenykedik, ennek köszönhetően sok fiatal tehetség felfedezésében is szerepet játszik. Ezek közül a tehetséges fiatalok közül az elmúlt években többen is megfordultak Váradon.

A csütörtök esti hangverseny karmestere a csehországi Ondrej Vrabec volt – ő is visszatérő vendége a filharmóniának. A hegedűszólista Hoszokava Haruna Japánból érkezett.

Első műként Johannes Brahms (1833–1897) csodálatos Akadémiai ünnepi nyitánya – c-moll, op. 80 – hangzott el. A cím alapján fennkölt, szigorú szellemű zenét várna a hallgató, ehelyett vidám, diáknótákkal teli, helyenként táncra perdítő, nagyon szép muzsikát hall – talán nincs Brahmsnak kevésbé sikerült műve. Mindegyik, mely nevéhez fűződik, remekmű. A komponálás apropóját az adta, hogy a boroszlói (ma Wroclaw) egyetem bölcsészkara 1879-ben díszdoktorává avatta Brahmsot, s ő ezt a jókedvet sugárzó Akadémiai ünnepi nyitánnyal hálálta meg. A darab bemutatóját 1881. január 4-én tartották a boroszlói egyetem előadótermében, magának a szerzőnek a vezényletével. Ondrej Vrabec karmester dinamikailag is nagyon meggondoltan kapcsolta egységbe a sok különböző karakterű dallamot, melyek a Gaudeamus igitur ünnepélyességében hatásos befejezést kapnak.

17 éves szólista

Az est szólistája, a japán Hoszokava Haruna Camille Saint-Saens (1835–1921) legismertebb hegedűversenyét, a 3., h-moll hegedűversenyt, op. 61 adta elő. Az alig 17 éves művészjelölt inkább a versenymű líraiságára fordított gondot. Kedves figyelmességként, a közönség tapsát Bartók egyik román táncával köszönte meg.

A szünet után Josef Suk (1874–1935) cseh zeneszerző Raduz és Mahulena tündérmese szvitje, op. 16 csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben. Az elhangzott mű rádöbbentett arra, hogy Smetanán és Dvorákon kívül a cseh zenének még vannak – általunk sajnos kevésbé ismert – nagyjai. A négytételes szvit romantikus fogantatású, tételenként monotematikus, s a témák feldolgozása nagy mesterségbeli tudást rejt. Műsorra tűzéséért köszönettel tartozunk a vendégkarmesternek, a szólókért pedig Nagy Kálmán koncertmesternek.

Ismét meg kell dicsérnünk a fiatal cseh karmestert, Ondrej Vrabecet. A nagyon szűkre szabott próbalehetőségeket maximálisan kihasználva, mozgósítani tudta a zenekart egy újabb sikeres koncertre.

Dérer Ferenc