Elkényeztetnek bennünket az előadóművészek

Az egy héttel ezelőtti hangversenyen két kitűnő fuvolaművész előadásában, csütörtökön pedig egy káprázatosan játszó hegedűművész, Artur Kaganovskiy játékában gyönyörködhettünk.

A XX. század kezdete már a modern, kortárs zeneművészet megszületésének időpontja. Ez egyfajta kettősséget jelent, mert még élnek a késő romantika képviselői, de a „modernek” is alkotnak már. A sokféle művészeti irányzat követni próbálja a hatalmas iramú technikai és tudományos fejlődést. Ezek közül most csak a folklorizmust említjük meg, mivel a legutóbbi szimfonikus hangverseny három szerzője ehhez az irányzathoz tartozik. A „népzenei vonal” és a különböző feldolgozási mód köti össze a három előadott művet. Ellentétben a nyugat-európaiakkal, a keleti iskolák a zenei nyelvezet megújítását népzenei kincsükre alapozzák.

Elsőként az örmény származású Aram Hacsaturján (1903–1978) Hegedűversenye hangzott el. Az örmény népzenére alapozó, 1940-ben írt mű annyira sikeres lett, hogy hamar bekerült az előadóművészek repertoárjába. A fellépő szólista, az Egyesült Államokból érkező, orosz származású hegedűművész Artur Kaganovskiy a hangverseny legkellemesebb meglepetését szerezte a hallgatóságnak. A fiatal előadó manapság a világ egyik legkeresettebb hegedűművésze. Technikai, zenei felkészültsége túlszárnyalt minden várakozást. Hegedűjét, egy 1730-ban készített Pietro Guarnerit, úgy szólaltatta meg, mintha egyszerre több hangszert hallanánk. Alázattal, szenvedélyes elragadtatással játszott. Nagyon ritkán van alkalmunk olyan hegedűst hallani, aki megközelíti Kaganovskiy képességeit. Ráadásként egy Fritz Kreisler-darabbal kápráztatott el. Fenomenális volt!

Bartók-muzsika

Váradi bemutatóként hangzott el Bartók Béla (1881–1945) magyar zeneszerző Táncszvitje, op. 77. Erről a komponista így nyilatkozott: „Mind az öt táncnak eredeti, népies, de nem népi témája van.” A Bartók gyűjtötte arab, román és magyar népdalok sajátos hangulatát fedezhetjük fel a műben. A felhasznált dallamok kivétel nélkül a szerző saját alkotásai, hisz belülről ismerte az említett három népzenét is.

Az est zárásaként a nagy román zeneszerző, George Enescu (1881–1955) I., A-dúr román rapszódiája, op. 11/1 csendült fel a koncertteremben. Ennek a kompozíciónak alapeleme az urbánus folklór – a lehetséges harmadik változat. Dallamvilágát a városi cigányzenészektől átvett színes, táncos karakterű dallamok alkotják. Dinamizmusával, színes hangszerelésével ez Enescu máig legjátszottabb alkotása.

Különben Bartók és Enescu műveinek a műsorra tűzése – reméljük – tudatos volt, tisztelgés előttük születésük 135. évfordulóján.

Jankó Zsolt karmestertől már megszoktuk, hogy minden fellépésére alaposan felkészül. Biztos kézzel irányított most is, méltó közreműködővé tette a zenekart a hegedűversenyben, és a másik két mű utáni kiadós tapsból is megérdemelten részesült. Egy újabb nagyszerű hangversenyestnek lehettünk részesei. Reméljük, még sok hasonló élménnyel gazdagodunk az évad végéig.

Dérer Ferenc