Fiatal zongoraművész újabb sikere

Csütörtök este a szokásos heti hangversenyen újfent zsúfolt volt a nézőtér, a meghirdetett műsornak, valamint a fiatal váradi zongoraművész, Nicolae Mihăilă fellépésének köszönhetően.Nicolae Mihăilăval nem először volt alkalmunk találkozni, hiszen többször is koncertezett már szülővárosában; utoljára tavaly januárban hallhattuk játékát. Barátai, rokonai, ismerősei, nagyon sokan jelen voltak a koncerten. A zenei esemény elkezdése előtt néhány perccel még hosszú sor kígyózott a filharmónia jegyárusító irodája előtt, sokan be akartak jutni, hogy meghallgathassák az egyes rajongói által kis Mozartnak is titulált zongoristát – azt nem tudom, hogy ez sikerült-e mindenkinek, de azt igen, hogy a koncertteremben többen is állva követték figyelemmel a hangversenyt. A meghívott karmester ezúttal Vlad Conta volt, a neves Iosif Conta karmester fia. Az est műsorán Fr. Schubert-, E. MacDowell- és A. Dvorák-művek szerepeltek. Ez a koncert is része volt Az ősz szimfóniái elnevezésű, két hétig tartó komolyzenei fesztiválnak.

Elsőként Franz Schubert (1797–1828) D-dúr nyitány olasz stílusban (D. 590) című műve hangzott el, a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. A kompozíciót, melyen Rossini hatása érezhető, 1817-ben írta Schubert, és valószínűleg egy évvel később mutatták be. Érdemes röviden feleleveníteni Franz Schubert életét, aki bár nagyon fiatalon halt meg, több mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabot írt. A dallamok és a líricizmus iránti természetes érzékenységével Schubert a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik. Élete során nem volt elismert, de 31 éves korában bekövetkezett haláláig több mint 100 műve már megjelent nyomtatásban. Őt tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, illetve az első romantikus zeneszerzőnek.

A továbbiakban, premierként, Edward Macdowell (1860–1908) amerikai zeneszerző 2., d-moll zongoraversenye, op. 23 csendült fel a nagyváradi – jelenleg külföldön élő – Nicolae Mihăilă zongoraművész előadásában. Mint azt eddigi fellépései során is tapasztaltuk, a fiatal előadóművész most is legjobb tudása szerint tolmácsolta a nem könnyű zongoraversenyt, s ebben a szimfonikus zenekar is próbált partnere lenni. Játéka újabb sikert hozott a váradi tehetségnek, a hallgatóság vastapssal ismerte el meg briliáns játékát, s ő azt egy ráadással köszönte meg. Frédéric Chopin egyik zongoraművét játszotta el, s a közönség ismét hosszan tartó tapssal jutalmazta.

Dvorák-szimfónia

Szünet után Antonin Dvorák (1841–1904) cseh zeneszerző VIII., G-dúr szimfóniája, op. 88 csendült fel az Enescu–Bartók hangversenyteremben. Dvorák életműve minden egyes darabjának van egy közös sajátossága: a cseh népzenei gyökerek. Művészetére viszont nem csak a zenei hagyomány hatott, főként élete utolsó szakaszában figyelhető meg, hogy alkotásaihoz ihletet merített a cseh tájból és irodalomból is. A zeneszerző ilyen hazafias szellemben írta a csütörtök este elhangzott VIII., G-dúr szimfóniát; 1889-ben fejezte be nyaralójában, a Prágától 60 kilométerre levő Vysokában. Talán a vidéki környezet hatására, ez a zenemű jóval erőteljesebb népzenei hatást hordoz, mint a komponista előző szimfóniája; örömteli dallamai a békésen élő cseh nép énekeiből táplálkoznak. A művet 1890-ben mutatta be Dvorák, prágai közönség előtt (Világhíres zeneszerzők: Antonin Dvorák). Csütörtök este a nagyváradi szimfonikusok érzéssel játszották a szimfóniát, a hallgatóság nagy megelégedésére.

Dérer Ferenc