Emlékezés tizenkét mártírra

Csütörtök délután a Premontrei Öregdiákok Egyesülete és a Bihar Megyei RMDSZ közös szervezésében koszorúzásra került sor a Szent László plébániatemplom falán elhelyezett emléktáblánál. Az emlékezőket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte. Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke arra hívta fel a figyelmet: immár 73 éve, hogy számunkra véget ért a második világháború értelmetlen öldöklése, rettenetes pusztításai emberben, épületekben, létesítményekben. Még élnek olyanok, akik ezt személyesen is átélték, talán nem is volt olyan család, amelyet ne közelről érintett volna.

Azon az esős október 12-i napon Nagyvárad összes hídja alá volt aknázva, de a szovjet hadsereg gyors, átkaroló támadása következtében a visszavonuló katonaságnak már nem maradt ideje, lehetősége, hogy felrobbantsa ezeket. Az előretörő szovjetek már elfoglalták az Aradi utat, behatoltak Őssibe. Elfoglalták Biharkeresztest és Püspöki egy részét, lehetetlenné téve a Szatmár-Várad közúton való menekülést. Így ez csak a Bihari-hágó fele volt lehetséges, északnak.

Értelmetlenül

Ilyen körülmények közt a menekülő utóvéd német motoros alakulat teljesen értelmetlenül a Szent László téri Körös-híd felrobbantására adott parancsot, melyet a 12 nagyváradi, illetve Bihar megyei idős honvéd vonakodott teljesíteni. A fékeveszett német katonák sortüze azonnal végzett velük, majd ők maguk robbantották fel a hidat. A 12 mártír, idős családapa holtteste két napig temetetlenül hevert a Körös Bémer téri partján, mivel a várost elfoglaló katonaság nem engedte eltemetni őket. Később a város bátrabb polgárai az esti szürkületben, földdel betakarták őket. Csak decemberben vált lehetővé, hogy a Rulikowski temetőben méltóképpen eltemessék őket. A szomorú a gyászoló családok számára az volt, hogy közel 50 évig nyilvánosan még megemlékezni sem volt szabad róluk. A Premontrei Öregdiákok Egyesülete 2001-ben kezdeményezte egy emléktábla felállítását, sikerrel. Így idén immár a 17. alkalom volt a főhajtásra, arra, hogy kegyelettel emlékezzenek a még életben levő családtagok, hozzátartozók, barátok és mások.

A rendezvényen egy szavalattal működött közre Meleg Vilmos színművész, a Szózat eléneklése előtt Fodor József római katolikus általános helynök mondott áldást.

Ciucur Losonczi Antonius