Ünnepeltek a váradi magyar görögkatolikusok

Pünkösd másodnapján ünnepelte templombúcsúját a nagyváradi magyar görögkatolikus egyházközség. Szentbeszédet mondott Tóth Elek nyíracsádi parókus atya, majd agapéval zárult az együttlét.

Ötödik alkalommal hangzott el a Dicsőség Jézus Krisztusnak! köszöntés a 2012-ben újjászervezett nagyváradi magyar görögkatolikus egyházközség templombúcsúja alkalmából, melynek ismét a Görögkatolikus Teológiai Szeminárium kápolnája biztosított otthont. A keleti rítusú egyházban ugyanis a római katolikustól eltérően pünkösd másodnapján ülik a Szentháromság ünnepét, az idén pedig külön emelte az esemény fényét, hogy- amiképpen erről Vadas Krisztián parókus atya is megemlékezett a szentliturgia végén- szinte napra pontosan 325 éve annak, hogy a török uralom alól való felszabadulás után újra szabaddá vált Váradon a Szentháromság tisztelete. 1692-ben ezért Benkovich Ágoston püspök hálából templomot építtetett, melyet az eredetileg rutén és később magyar ajkú görögkatolikus közösség kapott meg használatra 1786. május 5-én, és szolgált otthonául a kommunizmus beköszöntéig.

Régi a kapcsolat

A szentliturgia kezdetén a két tisztelendő megáldotta azt a liturgikus készletet, melyet a váradi egyházközség tagjainak adományaiból vásároltak. A búcsúünnepségen egy korábbi látogatást viszonozva nyíracsádi görögkatolikus hívek is részt vettek, szentbeszédet pedig az ottani parókus atya, Tóth Elek mondott. Prédikációjában felidézte, hogy nem olyan távoli a kapcsolatuk, hiszen sokan közülük az Érmellékről származnak, közösek a felmenőik, sőt, hajdan egy esperesi kerület voltak, egy területhez tartoztak. Változtak ugyan az idők, de azért mindig tudtak egymásról, napjainkban pedig a két egyházközség hívei visszatértek ahhoz az egységhez, szeretethez, melyet az őseik is ápoltak. Arról is beszélt: minden templombúcsú, közösségi együttlét tulajdonképpen egy szülinap, amikor több mindenre is illik odafigyelni. Az egyik ilyen a hálaadás azért a kegyelemért, sok ajándékért, melyeket a szentháromságos Istentől kaptunk, de ugyanakkor a feladatokról is szól, a hogyan továbbról. Az első pünkösdkor pedig elindult valami, és a Szentlélek cselekvővé tesz minket is, nem csupán az apostolokkal művelte ezt. Ez a legfontosabb ma is, aktív kereszténnyé válni. Nem elég tudni Istent, a megváltás művét, azt, amit Krisztus kér, hanem ezt tovább kell adni. A létünk alapjává kell tenni a szentlelkes életet, hiszen „a keresztény élet nem egy fotel”.

A közösségi együttlét agapéval ért véget. A váradi magyar görögkatolikus egyházközséghez jelenleg 30 család tartózik.

Ciucur Losonczi Antonius