A váradi kovácsoltvas-művesség szecessziós emlékei

Váradon a 20. század első tizenöt évében épültek fel azok a szecessziós stílusú házak és bérpaloták, amelyek városunk építészetének egyik legmeghatározóbb emlékei. Ezek az épületek és jellegzetes díszítményeik egyre ismertebbek, azonban értékes kiegészítő elemeik – a vasrácsos kapuk, az erkély, lépcső és függőfolyosórácsok – kevésbé. Az alábbiakban a a szecessziós díszműkovácsolás ezen emlékeire szeretnénk ráirányítani a figyelmet, a teljesség igénye nélkül.

A 19-20. század fordulóján, az építészetben is egyre erősebb formát öltött a történeti stílusok tagadása, egyre határozottabb formát kapott a megújulásra való törekvés. A változásokra való törekvés igénye végül is egy egységes irányzatban kezdett formát ölteni, a szecesszióban.

A magyar szecessziós építészeten a századfordulón meghatározó, a szecessziós művészethez kötődő, többféle művészeti és stílusirányzatból álló épített örökséget értjük. A szecesszió megjelenése az 1890-es évekre tehető, fénykorát a századfordulón érte el és az első világháborúval ez a korszak lezárult.

A latin eredetű szecesszió kivonulást, elkülönülés jelent, a századforduló jellegzetes irányzata, historizmus- és eklektikaellenes mozgalomként indult. A szecesszióra általában a nagymértékű stilizálás, a növényi és mértani formák, a hullámzó ornamentika, az épületekre a lágy gömbölyded formák és az élénk színek a jellemzők.

Az építészetben és az iparművészetben a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió, a funkcionalitásból kiindulva alakult ki a forma. A szecesszió arra törekedett, hogy az új, a modern élet lendületét kifejező formákat hozzon létre. A szabadon áramló vonalvezetése az erő, az érzés, az új egyéniség kifejezésének eszköze lett, az élet lüktetésének az ábrázolása.

A szecessziós stílust Európában eltérő módon illették, az Osztrák-Magyar Monarchiában a Sezession szót használták, Franciaországban az Art Nouveau (új művészet), Angliában a modern style (modern stílus), Németországban a Jugendstil ( a Fiatalság című újság után), a romániai megnevezése pedig általában arta 1900 (az 1900-as évek művészete.

Várad szecessziós épületekben igen gazdag, ezek legtöbbje műemléki védettség alatt áll, változatosságuk és látványosságuk révén a városkép arculatának egyik meghatározó értékei. A város kinézetének kialakításában kiváló építészek munkálkodtak. A szecesszió a társművészeteknek is teret adott, amellyel értéket és szépséget adtak az épületekhez. Ma is láthatjuk az üvegablakokat, a kerámia- és stukkódíszeket, a mozaikokat és az öntött- és kovácsoltvas munkákat. Ezek közül, az alábbiakban a kovácsolt vasművesség néhány emlékével szeretnénk foglalkozni.

A kovácsoltvas-művességben, az új művészeti stílus, a szecesszió tárgyi emlékei is szabadalakító kézi kovácsolással készültek. A kézi kovácsolás a kovácsüllőn, kézi szerszámokkal történt és képlékeny alakítással kapták meg a kívánt formát. Az üllő, a különböző kalapácsok és fogók segítségével végezték azokat a munkákat, amelyek a kézi kovácsolás elengedhetetlen műveletei. A nyújtás, szélesítés, hegyezés, vagy a hajlítás, csavarás és az erezés a régi kovács-munkákon mind megfigyelhető. A kötés fajták közül a szegecselés, bújtatás és a kötegelés (ún. bilinccsel ) a régi munkák megszokott eljárásai. A korabeli kovácshegesztés (tűzikovácsolás) eljárását ma nem használják, mivel a felhevített és bonyolult formák kézi (kalapáccsal) kötése nagy gyakorlatot és magas szakmai tudást igényel. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a korabeli kapu-, lépcső-, erkély- és függőfolyosórácsokon ez fellelhető.

A kovácsoltvas-művességben a szecessziónak öt főbb irányzata van: a stilizált növényi, a népies-magyaros, a távol-keleti, a geometrikus és a barokk-klasszicizáló késő barokk motívumok.

A stilizált növényi ornamentika, a magyar népművészet formavilágát használva, a virágkelyhek és a levelek ábrázolásával térhatású kompozíciót hoz létre. Az indadíszek hajlításai, egymás köré fonódásai, az imbolygó vonalak, a szalagfonatok és a „cigarettafüst” motívum a rokokó mozgalmasságát idézi, háromdimenziós térhatást keltve. E csavart, hullámzó és ritmikus hatás egybeötvözésével egy sajátos, egyedi és esetenként a vasművesség művészi értékei születnek meg.

A távol-keleti egzotikum (Japán, India és Mezopotámia) és Afrika formakincsét szintén utánozni, másolni igyekezett a szecessziós vasművesség. Helyi emléke szegényes, a maszkszerű domborítások az afrikai plasztikákra emlékeztetnek, a vastag leveles indák e földrész pálmáira utalnak.

A szecesszió virágzásának vége felé a hullámvonalak kiegyenesednek, a célszerűség érdekét szolgálva, sallangmentes geometriai formák jelennek meg.

A kései szecesszióban felbukkan egy újabb neobarokk motívum, a füzérdísz.

Ez az irányzat nemcsak új formát hozott létre, de új formálási technikát is: a domborítást. A domborított, virágkelyhek, levelek, indadíszek, csigák, vagy távol-keleti motívumok felhasználásával, a szecesszióra oly jellemző, csupán ezzel a megoldással készült alkotások születnek.

A szecesszióra is érvényes, mint az eklektika esetében is az a megállapítás, hogy a vasrácsos kapuk és a lépcsőmellvédek figyelemre méltó, színvonalas munkák, míg a függőfolyosók korlátai általában tömeggyártással készültek.

Az alábbiakban a szecesszió kovácsoltvas-művesség néhány emlékére szeretnénk ráirányítani a figyelmet.

Városunk első szecessziós épülete a Nagysándor József (Aurel Lazăr) utca 7. szám alatt, az 1899-ben épült Sonnenfeld-ház. A kapu ablakrácsa a nyújtott és domborított laposvas elegáns hajlításainak egyszerűségével vonja magára a figyelmet. A bejárat feletti ablak, könyöklő párkányának virágtartója, növényi motívum nélkül, a vas lendületes, kanyargós megformálásával, mozgalmas összhatást kelt. A két „cigarettafüst” díszítés egy stilizált szív alakokból (polip?) formált középrészt fog közre.

Az 1902 és 1906 közt épült, ma már műemlékként számon tartott Sztarill-palota a Bémer (Ferdinand) tér legszebb szecessziós épülete. A főhomlokzat hullámzó vonalú erkélyei, hármas tagozódással váltakozó, a magyar népművészet stilizált növényi ornamentikájának ismert motívumait sorakoztatja fel. Az egyszerű vonalvezetéssel megformált fordított szív, tulipánt, gránátalma vagy napraforgó közt lévő keskeny levéldísz kellő rálátást enged az épületre, nem töri meg az architektúra folytonosságát. A mellékhomlokzat második emeleti erkélyrácsa sokkal díszesebb. A hajlékony szárakon a hímzések mintakincséből vett virágok (napraforgó, rózsa, margaréta) és levelek gondosan kovácsolt formáit láthatjuk. Ez esetben, a túlzott stilizálás helyet a szecesszióra oly jellemző dekorativitásra törekedett a díszműkovács. Ez az erkélymellvért a szecessziós kovácsoltvas-művesség egyik legszínvonalasabb helyi értéke.

A Kossuth (Independenţei 11-13. szám) utcán lévő műemlék Füchsl-palota 1903-ban készült el. A kapu ablakszemének rácsa, a lépcsőház és az erkély mellvértje csupán kovácsolt, hajlított szárból kinövő levelekkel éri el a szesszióra jellemző hullámzó, mozgalmas összhatást. Külön figyelmet érdemel a kovácsolt vaskapu, amely a Grünberger-műhelyben készült. A hullámzó indákon a domborított szőlőfürtök és a levelek is arra utalnak, hogy az épület tulajdonosai bornagykereskedők voltak. Hasonló, de már szerényebb kivitelben, szintén lemez és dróthálók kombinációjával és szőlődíszítéssel készült a Szacsvay (Cuza Vodă ) utca egyik földszintes ingatlanjának kapuja.

A Színház (Patrioţilor) és a Szilágyi Dezső (Moscovei) utca sarkán 1903-ra felépült a szecessziós stílusú Adorján-palota. Az erkélyek virágkehelyben végződő oszlopai, a tömör kovácsoltvasból készült növény, dőlt szív és kanyargós indaszerű motívumai láncszerű, lüktető folyamatossága különös eleganciát kölcsönöz ennek a munkának. Az 1905-re felépült Színház utcai Adorján-palota erkélyrácsainak áttört levelei közt, a stilizált virágok párosan váltakozó motívumai ritmikus változatosságot nyújt. Mindkét épület kapujának ablakrácsai a népi hímzések pávaszemes, pávafarkas díszítését jutatja eszükbe, jelen esetben a domborított szecessziós vasművesség kivitelezésében. (Figyelemre méltó a kapubetétek faragott díszítése. Az itt látható szívből kinövő életfa, a gránátalma és tulipán a népi faragóművészet szakértelemmel kivitelezett, méltatásra érdemes darabja is lehetne.) A műemlékként számon tartott épületek lépcsőmellvértjeinek csigavonalai, a hajlítások enyhén nyújtott és csavart végei, a pálcavégződések domborított lezárásai és a virágdíszek egymásutánja jelen esetben a szecesszióra jellemző lüktető folyamatosságot nélkülözi.

A szintén műemlékként számon tartott Stern-palota a Fő (Republicii) utca 10-10/A. szám alatt található. Egyedi megoldásnak számít a kapuablakok masszív pálcatagokból készült eltérő formájú betétrácsai és a pávaszem motívum. A lépcsőmellvértek kötegeléssel összefogott, szinte végtelennek tűnő hajlított formái ízléses és időtálló kovácsmunkát eredményezett.

A Széchenyi (Traian) tér 2. szám alatt áll a műemlék Moskovits-palota, amely a szecesszió müncheni irányzatával (lilienstil) mutat rokonságot.

A gazdagon díszített bérpalota erkélyrácsain alig találunk egyenes vonalat. A jobbra és balra dőlő pálcatagok hullámvonalú keretet tartanak, amely a növényornamentikának ad helyet. A napraforgókat és a domborított leveleket kanyargós szárak tartják, a pálcatagokra tekerőző indadíszek hullámzó és ritmikus hatást keltenek, a burjánzó növényzet kovácsoltvas képét tárják elénk. Az épület kapuja Márkutz József műlakatos hozzáértését dicséri és ez a váradi díszmű-kovácsolás egyik legértékesebb darabja. A kapu alsó harmadát gyökeres, stilizált virág díszíti, felette kap helyet a napraforgóból megformázott életfa, amely egyenes és hajlított pálcatagok közt tör a magasba. A napraforgók, a fodrozott levelek és a forgórózsára emlékeztető virágdíszek keretét egy nagyméretű szív adja. A felülvilágítót napraforgó és lapított végű hajlított formák töltik ki. A bérpalota lépcsőkorlátját olyan szakember készítette, aki mindent tudott a szecesszió díszítőművészetéről, akinek a keze alatt a fém engedelmes anyaggá válva, munkájával művészi hatást ért el. A lépcsőkorlát a díszítő kovácsolás egyik legszínvonalasabb helyi emléke. A virágkelyhek, levelek és az indák hajlításai, egymás köré fonódásai háromdimenziós térhatást keltenek, létrehozva a szecesszió sajátos hullámzó és lüktető díszítményét.

Az 1911-12-es évektől a váradi szecessziós vasművesség mesterei is elhagyják a zsúfolt virág, levél és inda díszít. Még megmarad a hullámzó lendületes vonalvezetés, de egyre kevesebb a felhasznált növényornamentika. Ilyen a Nagyváradi Központi Takarékpénztár Bémer téri épületének a lépcsőkorlátja. Hasonló megoldást figyelhetünk meg a Zöldfa utca néhány épületének az esetében is.

Folytatva a szecessziós műemlékekkel, említésre érdemes a Mészáros (Grigorescu) utca 1. szám alatt, az 1907 - ben épült Poynár - ház kapuja. A kapuablak betétrácsa egy tulipánokkal szegélyezett keretben lévő életfát ábrázol, a mely egy szíven álló tulipánból nő ki. A domborított levelekből, tulipánokból és négyszirmú virágokból megformált fa egy napraforgóban csúcsosodik ki.

A Szent László téri, 1910–1911 közt épült Moskovits-palota (Zöldfa, Alecsandri utca 1.) szintén műemlék. Érdemes megfigyelni, hogy a szecesszió virágzásának a vége felé közeledünk, így a túlburjánzó növényi ornamentika és a hullámzó vonalak egyre inkább eltűnnek. (A szomszédos Róth-háznál is nyomon követhető). A vonalak nagyrészt kiegyenesednek és csak a célszerűséget követve, vastag anyagból megformált munkák születnek. A Moskovits-palota lépcsőmellvértje erős pálcatagokból készültek, amelyek párhuzamos egyhangúságát – szokatlan módon – márvány betétlapok szakítják meg. Mint általában a szecessziós épületeknél a melléklépcső és a körfolyosók rácsozata sokkal szerényebb.

Műemlékként tartjuk számon az 1911-ben épült Darvas-La Roche házat is. Figyelemre méltó a főhomlokzati erkély mellvértje, amely egy-egy áttört háromszögű lemezen egy életfát ábrázol. (Ezzel az eljárással készölt – többek közt – az Okányi-Schwartz villa, vagy a Jókai Mór utca egyik házának a kapuja is). A mellékhomlokzat udvari függőfolyosójának legfőbb dísze egy háromszögű dróthálóra erősített leveles tulipán. (A drótháló-díszítmény kombináció a szecesszió virágzásának vége fele gyakran használt megoldás).

Egy másik szecessziós műemlékünk az 1913-ban felépült Ullmann palota. Kapuablakának betétrácsa visszafogottan használja a szecesszió díszítőelemeit. Az elegáns egyszerűséggel használt görbületekre erősített ovális (kártus?) főmotivum, a hangsúlyos pálcatagokkal oszlopokra emlékeztetnek. A felvonó és a lépcső rácsának dróthálóval kombinált elemei egyre inkább a mértani formák felé közelít. Ez a világháborút megelőző évek gyakran használt motívumai lesznek.

A Fő utcai (Republicii 12.) Apolló-palota 1914-re készült el. A műemlék kapurácsa már csak mértani formák felhasználásával készült. A felvonó, a lépcsőház és az erkélyek díszítményeként használt domborított fűzér, koszorú és erezett, erősen visszakunkorodó levél a szecesszió végén használatos késő barokk formavilágából merített motívum.

Hasonló a Markovits–Mathézer és a Veiszlovits paloták kapuja. Mindkét esetben a csigavonal mellett a geometriai formák uralják az oszlopcsarnokokra emlékeztető rácsokat.

Érdekes domborított maszkot – mint a szecesszió távol-keleti, afrikai motívumainak egyike – fognak közre az erezett levelek és a stilizált virágok a Park-szálló hátsó udvarán lévő épület erkélyein. Figyelmet érdemel az épület főbejáratának hullámzó kovácsoltvas díszítése. A Nagysándor utcai kapu a festett felülvilágítójával, ablakainak növényornamentikájával a város egyik legszebb szecessziós emléke.

A váradi szecessziós kovácsoltvas-művesség korabeli mestereit alig ismerjük, pedig sok esetben kiemelkedő és időtálló munkát végeztek. A már említett Márkutz József „lakatosáru ipartelepe” az Akadémia utcában volt. Az ismertebb öntöde tulajdonos, Tátray Sándor „építő és mű-lakatos”-ként is hirdette magát. Eckstein Alfréd műhelye a Kolozsvári úton volt, míg Róth Jenő műlakatos a Mezey Mihály utcában dolgozott. A Halász testvérek Szacsvay utcai műhelyében – többek közt –„rácsozatok” is készültek. (Meg kell említeni, hogy a temető legszebb sírkerítéseit is – esetenként – ezek a mesterek készítették).

A fentiekben említett kovácsoltvas emlékek, a váradi szecessziós vasművességnek csak egy részét képviseli. Bemutatásuk a figyelemfelhívás szándékával történt értékeink alaposabb megismerése érdekében.

Kordics Imre