Liszt Ferenc Karácsonyi oratóriumának országos bemutatója

A csütörtöki hangversenyesten a debreceni Kodály Kórus közreműködésével hangzott el Liszt Ferenc Krisztus oratóriumának első része. A Filharmónia és az énekkar együttesét Pad Zoltán karmester vezényelte. Karigazgató Lászlóffy Zsolt volt, valamint fellépett két szólista: Szerelem Csilla (szoprán, Debrecen) és Nicolae Bejan (tenor, Nagyvárad).

A Krisztus oratórium teljességében 1867-ben keletkezett, 1873-ban mutatták be a Pesti Vigadóban. Az első rész Krisztus születésének bibliai történetét tartalmazza. Az egész művet összetartják a gregorián dallamok. Bevezetésként megszólal a zenekar, amely a mű egyik legszebb, leghangulatosabb, legegyénibb része. Két tételből áll, a sejtelmes hangulatú Andanteból és Izajás idézetére épülő muzsikából. A műben megszólal a Hallelujah melódia, a pasztorális, népies hangulatot teremtő zenekari rész. Ezután elhangzik a Pastorale és az Annunciáció (Luk. 2, 10–14). Itt hangzik el a szoprán kíséret nélküli Recitativója, amely tulajdonképpen a gregorián Angelus antifonát tartalmazza. Ebből a dallamból és a Hallelujából szövődik a tétel, amelyet a zenekar utójátéka követ, a Stabat mater speciosa, vagyis Szűz Mária imája. A tétel formai vázlata: 1. Ki az, aki nem örül; 2. Látja kedves szülöttét; 3. A kis Krisztus a jászolban; 4. Az anya a szeretet kútfeje; 5. Szülötted az ég bőséges ajándéka; 6. Tedd, hogy együtt örüljek neked; 7. Szüzek, szüzek kiválósága; 8. Add, hogy őrizhessem szülöttedet. A tétel nagyrészt igen egyszerű, akkordikus feldolgozású, kivételt képez, amikor Jézus vállalja, hogy népének bűnét magára veszi. Végül is a zenekari együttes játéka következik, Pásztorok a jászolnál címmel. Ritmikában, tematikában az első tétel Pastorale részéhez kapcsolódik. Itt is felhangzik egy korál dallam. A rész két témája rövid, népies bevezetés után pasztorális hangulatot teremt, jól énekelhető dallammal. A zenekar a három királyok történetét eleveníti fel, bibliai programot követve: „És íme, a csillag, melyet Napkeleten látnak, előtűnik, előttünk megy vala…” Kontrasztként csendesebb, áhítatos rész is felcsendül, a tétel befejezése pedig fényes, nagyszabású zenekari tutti.

A koncert második felében Verdi Négy szent ének című kompozíciója csendült fel. 1897-ben Verdi életében tragikus események játszódnak el. Az egyedüllét, a magány vesz erőt a szerzőn, és alkotja e kivételesen szép vallásos jellegű művet. Az első ének az Ave Maria („Rejtélyes skála négy szólamra harmonizálva”). Ez a rész a vegyeskarra írt a cappella (kíséret nélküli), a második a Stabat mater dolorosa (Áll az anya keservében), amelyet a vegyeskar zenekarral együtt szólaltat meg. A harmadik rész a Laudi alla vergina Maria (Mindenek Szűz Máriát dicsérjék), és végül a Te Deum (Téged, Isten dicsérünk) kettős vegyeskarra és zenekarra írt rész.

A mű hol fájdalmas hangulatot teremt, mint például a harmadik tételben a női kar, amelynek szövege Dante Paradicsom jelenetének utolsó részét szólaltatja meg: „Jóság és nagyság benned egybenőnek, és irgalmasság…” A negyedik tétel hagyományos gregorián dallama a IV. századból ered. Az est karmestere, Pad Zoltán kiváló felkészültségű karmesterként vezette az együttest, megteremtve nem csak a mű kívánta érzelmi azonosulást és elmélyülést, hanem egyben pontos beintései révén, és a művel együtt lélegző vezetésével különös ajándékkal jutalmazta meg a hallgatóságot. Ritkán hallani ilyen előadást, ahol a híres debreceni Kodály Kórus és a váradi Filharmónia énekkara együttesen teremtett emlékezetes teljesítményt. A közönség lelkes tapssal jutalmazta az énekkar előadását, egyben a szopránénekesnő csodálatos szólamát, valamint az áriát követő tenor előadását is értékelte.

Tuduka Oszkár