Május, szerelem, vagy mégse?

Nagyvárad- A Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Borostyán Produkció szervezésében vasárnap délután Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című kétszemélyes darabját mutatták be a PKE Bartók-termében.

Vasárnap este a szatmárnémeti társulat két tagjának- Némethy Zsuzsának és Kányádi Szilárdnak-, illetve Csiki Zsolt rendezőnek, valamint a Partiumi Magyar Művelődési Céhnek és a Borostyán Produkciónak köszönhetően Nagyváradra is megérkezett Pozsgai Zsolt: Liselotte és a május című darabja, mely bejárta már Magyarország színpadait, sőt, Európa szerte az egyik legtöbb nyelven játszott magyar tragikomédia.

A mű egy 35. életévét betöltött nő kálváriájáról szól a kényszeres társkeresés mókuskerekében. Miközben szinte mániákusan rá akar találni a boldogságára, élete nagy szerelmére, próbálkozásai rendre kudarcba fulladnak, és tragikus véget érnek- a volt osztálytárs megfullad a hal szálkájától, az izgulós, bátortalan könyvelő a szexbe hal bele, a vízszerelőt megrázza az áram, a hobót pedig önvédelemből a fiatal nő szúrja le-, s ahogy haladunk előre a történetben, az egymást követő helyzetek önmagukat generálják, mintegy előrevetítve a szomorú végkifejletet. Mintha a címben szereplő május hiába lenne a szerelem hónapja, erre az életérzésre valahogy nem tud rátalálni Liselotte. Vagy tán mégis? Az utolsó jelenetben feltűnő szmokingos úriemberről akár azt is gondolkodhatnák, hogy személyében végre megérkezett a Nagy Ő, de az előzmények azt sugallják inkább, hogy a csuklyát elegáns öltönyre és csokornyakkendőre cserélő Halál-figura jött el a tragikus végzete elől menekülni nem tudó, és bánatában az öngyilkosságba menekülő Liselottért.

Ellenállhatatlanul kacaj

Egy tömör valóság jellemzi tehát ezt a darabot, melynek humora az ember gyarlóságának, furcsaságainak, jellemhibáinak kifigurázásából fakad, s ezért időnként inkább sírni lenne kedvünk, mintsem nevetni, de nem tudunk parancsolni magunknak, minek okán ellenállhatatlanul kacagunk.

A reménytől kezdve a végső elkeseredésig különböző humán érzéseket megelevenítő Némethy Zsuzsa kifejező játékának, illetve a valamennyi férfiszerepet meggyőzően és hitelesen alakító Kányádi Szilárdnak köszönhetően méltán aratott sikert az alternatív térben- a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében- bemutatott előadás, megérdemelte volna, hogy többen legyenek kíváncsiak rá, ne csak a helyi művelődési élet ismert közéleti szereplői, illetve a pályatársak jelentsék a közönséget.

Ciucur Losonczi Antonius